Az utóbbi évtizedek legfontosabb gazdaságélénkítő csomagjának tekintik a gazdák a magyar kormány által támogatott erdélyi gazdaságfejlesztési programot. Ötezernél több helyi termelő pályázott eddig sikeresen. Pályázatfelügyelő szakemberrel és gazdákkal beszélgettünk.

Támogatás a határon túli gazdálkodóknak

Marosvásárhely legrégibb lakóházában, az 1554-ben épült, majd a XIX. század elején átépített és a kétezres években eredeti szépségében felújított Köpeczi–Teleki-házban székel a magyar kormány által finanszírozott erdélyi gazdaságfejlesztési program lebonyolítója, a Pro Economica Alapítvány. A székely főváros Fő terének közelében, az egykori Kossuth Lajos és a Szentgyörgy utca sarkán álló épületben jelenleg nincs ügyfélfogadás, a koronavírus-járvány átírta a hivatal működését.

A gazdákat az alapítvány már korábban hozzászoktatta az online pályázatíráshoz, most pedig mindenki hasznát veszi az internetes felületeken történő ügyintézésnek. Az alapítvány ügyvezető igazgatója, Kozma Mónika szerint a bezártság ellenére az eltervezett határidők között mozog a munkájuk.

A három székelyföldi – Maros, Hargita és Kovászna – megyében a kis összegű pályázatok 4758 nyertese idejében hozzájutott a 15 ezer eurós támogatáshoz, ami a pályázók 25 százalékos önrészével családonként húszezer eurós beruházást jelent a helyi mezőgazdasági termelésbe. Az egy évvel ezelőtt bejelentett pályázati kiírás keretében a magyar kormány 18,7 milliárd forint gazdasági támogatást folyósított a székelyföldi gazdáknak.

A június 30-i elszámolási határidővel záruló székelyföldi pályázat az ezt megelőző mezőségi pályázatokhoz hasonlóan sikertörténet. Idén májusig még úgy tűnt, az alapítvány csapata ősztől új célterületet vesz górcső alá.

Delelő tehenek a dús füvű legelőn, és a Fazekas birtok a frissen ültetett szőlősből nézve. Fotó: Makkay József

A Partium három – Bihar, Szatmár és Szi­lágy – megyéjében szeptembertől hirdették volna meg a kis összegű pályázatokat, illetve a nagy összegű beruházásokat támogató kiírást. Ebbe szólt bele a zavaros román belpolitikai helyzet. Választási év lévén, a jobboldali kormány is elővette az elmúlt harminc év magyar kártyáját, és elkezdték fúrni az erdélyi gazdaságfejlesztési programot.

– Az a vád, hogy etnikai alapon diszkriminálunk, nem igaz. Nemcsak az Európai Unió illetékesei bólintottak rá a magyar kormány erdélyi gazdaságfejlesztési pályázataira, hanem az előző román szociáldemokrata kabinet is. A kormányváltás után fogalmazódott meg az elvárás, hogy román–magyar kormányközi megállapodás szükséges, nem elég a korábbi szóbeli egyezség a két külügyminiszter között – tárja szét a kezét Kozma Mónika, aki szerint két uniós tagország között eleve nem volna szükség ilyen egyezségre.

A jogász hölgy vaskos dossziét tesz az íróasztalra olyan iratokkal, amelyekben a román Versenytanácsot tájékoztatták pályázataikról, az elbírálásról és a nyertesekről. Nem folyt itt titokban semmi, ahogyan azt egyes román politikusok állítják. A romániai állami hivatalok részéről semmiféle negatív visszajelzést nem kaptak. Most sem lenne gond, ha nem üt be a koronavírus-járvány, és nem zuhan a kormányzó Nemzeti Liberális Párt (PNL) népszerűsége.

Ősszel helyhatósági, év végén pedig parlamenti választásokat tartanak Romániában. Régi szokás, hogy ilyenkor kell megvédeni a magyaroktól az országot. Vendéglátóm azonban bizakodó: mind a román, mind a magyar fél orvosolni akarja az erdélyi gazdaságfejlesztési program körüli vitákat. Szijjártó Péter külügyminiszter május végi bukaresti látogatásán román kollégájával, Bogdan Aurescuval az új román–magyar vegyesbizottság személyi összetételét is megvitatta, a szakértők már dolgoznak.

Kozma Mónika: Gazdálkodni márpedig szükséges. Fotó: Makkay József

A marosvásárhelyi székházban a székelyföldi gazdapályázatok elszámolását végző csapat hamarosan az ősszel meghirdetésre kerülő partiumi pályázatokra készül. – Szerintem pár héten belül a politikusoknak sikerül megegyezniük, és ezzel elgördülnek az akadályok az erdélyi gazdaságfejlesztő program elől – mondja búcsúzóul Kozma Mónika.

Szeretik, mert nincs vele bürokrácia

Kíváncsi voltam, hogyan látják a magyar gazdaságfejlesztési programot Erdélyben a gazdák. Maros megye északi felében, a Marosvásárhelytől 29 kilométerre fekvő Szászrégen környékén nemcsak magyar, hanem román gazdák közül is sokan nyertek pályázatot. Napjainkra a huszonötezres lélekszámú, magyar és szász gyökerű kisvárosban a magyarság részaránya 25 százalékra csökkent. A sikeresen pályázó mezőgazdasági termelők zömmel a város szélén, illetve a környező községekben élnek.

Elsősorban Papp Zoltán agrárvállalkozó gazdamérnök érdeme, hogy a városban és a környékbeli településeken tájékoztatta a gazdákat a pályázati lehetőségről, és sokuknak segített a pályázat megírásában. A Papp család Maros megye egyik legismertebb szarvasmarhatartója, törzskönyvezett tehénállományuk mintegy ötven díjat nyert különböző szakkiállításokon.

Mielőtt letelepednénk a nappaliban, terepszemlét tartunk a hatvan szarvasmarhát tartó gazdánál, aki 170 hektár termőföldet művel. A porta felső felében van a tehénfarm, amely egy 13 hektáros, villanypásztorral elkerített legelőre nyílik. A tehenek télen-nyáron szabadban vannak, de amikor meghallják a gazda hangját, csapatostul jönnek a finom falatokat kínáló etetőkhöz.

Feltűnik, hogy minden be van kamerázva, mint egy belvárosi bankfiókban. Vendéglátóm szerint enélkül nem tudnának élni, mert mindenhol medvék kószálnak. Náluk még nem esett kár a tehénállományban, de a szomszédos gazdaságokban több marhát megölt a nagyvad, sőt emberre is támadt. Papp Zoltán szerencséje, hogy vadász, így veszély esetén vadászpuskájával riasztja el a portára bejövő medvéket. Kilőni nem szabad, de egy-egy durranástól to­vább­állnak.

Terepszemlén Papp Zoltánnal. Fotó: Makkay József

– Olyan állatvédő civil szervezetek a hang­adók az országban, amelyeknek fogalmuk sincs a vadgazdálkodásról. A felheccelt közvélemény miatt a vadásztársaságok ritkán kapnak kilövési engedélyt medvére a szakminisztériumtól. Azt is csak akkor, ha a medve emberre támadt.

Az évről évre növekvő vadkár miatt egyre nehezebb a növénytermesztés és az állattenyésztés – magyarázza bosszúsan a gazda, akit reggel is egy szomszédos falu polgármesteri hivatalából hívtak, hogy riassza el a nagyvadat egy háztáji kertből.

A felújított gépparkban a gazda új szénabálázó- és szecskázógépet mutat, ezeket sikerült a Pro Economica Alapítvány pályázati pénzéből megvásárolnia. Szerinte a magyar pályázat azért sikeres, mert áttekinthető, az űrlapokat könnyű kitölteni, és a pályázat benyújtásához csupán néhány igazoló irat kell.

– Erdélyben nem ehhez vagyunk szokva. Minden romániai pályázat körül akkora a bürokrácia, hogy sok gazda bele sem fog. Hetekig jártatják mindenféle papírért, és amikor azt gondolná az ember, hogy rendben van, akkor jön az elutasító válasz. A magyar pályázatokon a gazdák 95 százaléka nyert, ami eddig nem fordult elő Erdélyben – magyarázza az agrárszakember. Papp Zoltán arról is beszél, mennyire fel vannak háborodva amiatt, hogy Bukarest meg akarja fúrni a magyar programot. Több román gazda arról biztosította, hogy ha tüntetni kell, ők is jönnek.

A Papp család a rendszerváltás óta gazdálkodik, három fiuk ebbe nőtt bele. Az óvónő feleség felhagyott állásával, hogy együtt dolgozhassanak. A nagyobbik fiú, Botond két éve végezte el a Kolozsvári Agrártudományi Egyetem állattenyésztő mérnöki szakát, szeretné tovább vinni a családi gazdaságot. A fiatalember modern, gépesített istállót tervez, erre keres európai uniós pályázati lehetőségeket.

Díjnyertes állomány: a Papp család kitüntetései. Fotó: Makkay József

– Új szintet kell lépni, növelni az állományt, és amit lehet, gépesíteni, mert nincs munkaerő. Évek óta egyre nehezebb munkást találni az állattenyésztésben – magyarázza.

A román gazda panaszai

A 45 éves Todoran Marin egy szomszédos faluban gazdálkodik, 25 tejelő tehenet és 80 borjat nevel. Bejött a portára, hogy beszélgessünk. Ő is Papp Zoltántól hallott a magyar pályázati lehetőségről.

– Ez az első sikeres pályázatom. Próbálkoztam már uniós pályázattal is, de amikor rájöttem, hogy át akarnak verni, abbahagytam. Istállót akartunk korszerűsíteni, de a pályázatot lebonyolító hivatal egy olyan céggel akarta elvégeztetni a munkát, amelyik a piaci ár háromszorosát kérte, így az én önrészem is a háromszorosába került volna, amit nem vállaltam – magyarázza a román férfi, akit kellemesen meglepett, hogy a magyar pályázati kiírás mennyire a gazdák nyelvezetén íródott, minimálisra csökkentve a bürokráciát.

Szomorúnak tartja, hogy Erdélyben nincsenek hasonló román pályázatok. Közben a gazdálkodásról beszélgetünk. Úgy véli, az erdélyi gazdák azért kiszolgáltatottak, mert magukra maradtak, nincsenek szövetkezeteik. Az állattenyésztéssel foglalkozó termelők állatkupeceknek vannak kiszolgáltatva, másként nem tudják értékesíteni a vágóállatokat. Ez azzal jár, hogy sokszor átverik őket: a Kárpátokon túli kereskedők úgy viszik el a „felvásárolt” állatokat, hogy nem fizetnek érte, a tulajdonos pedig bottal ütheti a nyomukat.

A gazdákat az alapítvány már korábban hozzászoktatta az online pályázatíráshoz, most pedig mindenki hasznát veszi az internetes felületeken történő ügyintézésnek. Fotó: Makkay József

Újraélesztett történelmi borvidék

A sok száz sikeres Maros megyei pályázó között számos agrárvállalkozó is akad. Többek között a Marosvásárhelytől 11 kilométerre fekvő Nyárádkarácson zöldség- és gyümölcstermesztője, Fazekas Miklós, aki nem csak a környék első hidrokultúrás, tápoldatos fólia alatti intenzív zöldségtermesztést honosította meg, hanem a család szuperintenzív almaültetvénnyel és szőlőtelepítéssel is próbálkozik.

Nagyobbik fia, Csaba a kolozsvári mezőgazdasági egyetemen tanul: a szőlőtermesztés miatt iratkozott kertészeti szakra, miután eszébe vette, hogy az Alsó-Nyárádmente történelmi borvidékét szeretné újjáéleszteni. Azon a telken, ahol 70 ár (7000 m²) területre magyar állami támogatással szőlőt telepített, egykoron nagyapja szőlőskertje állt, de a kommunizmus idején felszámolták.

A helyszínen mutatja, hogy a négy év múlva szüretre érő telepítés mellett hol fog állni a présház a pincével. A fiatalemberben annyi az elszántság, hogy apja meg sem próbálná tervéről lebeszélni. Pedig a zöldségest is tovább kell majd vinni. Az immár évtizedek óta zöldségtermesztéssel foglalkozó család egy hektár területen termeszt fólia alatt paradicsomot, paprikát, mintegy tíz hektáron pedig szántóföldi káposztát és főleg csemegekukoricát.

Fazekasék egyhektárnyi fólia alatt termelnek paradicsomot. Fotó: Makkay József

A palettát idén bővítették 0,7 hektár szőlővel és 1,1 hektár intenzív almatelepítéssel. A csepegtetős öntözéssel ellátott földeken csak a munkáskéz hiányzik, ez ma a legnagyobb gondja az erdélyi agrárvállalkozóknak.

A Fazekas portára idén két sikeres pályázatra jött pénz: szőlőtelepítésre és egy új belarusz traktorra. Az eddigi beruházásokat mindig önerőből végezték el, sokévi nehéz munka árán, a jövedelmet évről évre visszaforgatták.

– Nagy segítség az erdélyi gazdaságfejlesztési program. Az 1940-es években volt még ilyen, amikor a nagyszüleim fiatalok voltak. Annak örülnék, ha a program nyomán sok gazda meg tudna erősödni, és piacra termelne, mert óriási szükség van helyi termékekre. Az importáru helyett sokan szeretnének végre helyi termékeket vásárolni, de nincs elegendő – magyarázza Fazekas Miklós, aki a Romániai Magyar Gazdák Egyesülete Maros szervezetének az elnöke is egyben.

Hozzászólások

Kövess minket a legfrissebb sportos trendekért és inspirációkért a Facebookon is.