Immár második alkalommal hirdette meg pályázatát a Magyar Nemzeti Bank: a forgalomból kivont papírbankókat felaprítva, elfűthető téglácskákba tömörítik, s jótékony célra ajánlják fel. A Miskolci Autista Otthonban jártunk.

Tűzre vetett bankjegyek

Szülői kezdeményezésre 1996-ban jött létre az otthon, alapítványi pénzből, adományokból és a két kezük munkájával. Autista gyerekeiket se óvodákban, se iskolákban nem fogadták, ezért a szülőknek maguknak kellett megteremteni ezt a lehetőséget.
– Egy elhanyagolt önkormányzati épületet vettünk meg, rendbe tettük, és öt gyerekkel kezdtünk – emlékszik vissza az otthon vezetője, Szalkainé Haraszti Krisztina, akinek fia szintén autistaként született. A pedagógus sokat tud az autizmusról, de nem szakápoló. Őket szinte „összekönyörögték”, mivel csak minimálbért fizetnek.

A 13 év alatt szépen kibővültek. Végigjárjuk az épületegyüttest az emeleti szobáktól a kosárfonó, textilszövő műhelyig. Ma 37 bentlakójuk és 15 napközis bejárójuk van. A bentlakók az ország minden tájáról, sőt még Aradról is jöttek – ők itt élhetnek életük végéig; ez főleg az árváknak jelent megnyugtató megoldást.
– Mióta a férjem meghalt, és a másik fiam Pesten él, szinte nekem is ez az otthonom. A fiam bentlakó, és a 24 órában dolgozó szakápolóknak hála, sokat fejlődött ő is.

Mikor a bank tavaly először meghirdette pályázatát a fűtésre használható „pénztéglákra”, kiemelten közhasznú szervezetként a miskolciak is pályáztak, de akkor kiestek. Az idén viszont, nagy örömükre, a 30 jelentkezőből (a csurgói Megoldás Alapítvány és a gyulai Segítő Kezek Idősek Otthona mellett) nekik is jutott babér. Ezzel az adománnyal sok százezer forintot spórolnak a fűtésszámlájukon.

Az igazgatónő elmondja: a 60 tonna bankjegy brikettjük valaha hárommilliárd forint volt! Az első hat tonnát az MNB logisztikai igazgatója személyesen hozta el néhány hete, a többit folyamatosan szállítják. „Jobb helyre nem is kerülhetett volna! Itt a lelkek is melegségre vágynak” – jegyezte meg látogatásakor Ferenczi Barnabás.

– Az igazgató úr nagyon jól ráérzett a lényegre – könnyesedik be Krisztina szeme. – Ahogy fogynak az adakozó cégek, szinte lábujjhegyen működünk. Nincs hónap, hogy havi 4-5 milliós fenntartási költségünkhöz, amiben a gyerekek után járó állami normatíva, szülők térítési díja, szóval minden benne van, legalább egymilliót ne kelljen még „hozzákoldulnunk”. Hálásak vagyunk használt bútorért, ruháért, élelmiszerért, néhány ezer forintért is. Elek János kuratóriumi elnökkel folyton pályázunk. Jövőre egy sikeres pályázatból új épületszárny, akadálymentes átjáró épül, amivel még tíz gyereket felvehetünk. Óriási a várólistánk, nem állhatunk le.

Kövess minket a legfrissebb sportos trendekért és inspirációkért a Facebookon is.