Képkocka rovatunkban ezúttal Nógrádi Gábor író, forgatókönyvíró szólal meg és mesél....

Versek, forgatókönyvek, humor

– Kisgyermekként mi foglalkoztatta?

– Anyám halála. És az olvasás meg az írás katarzisa, ami segített a gyászmunkában – a túlélésben. No, meg persze a lányok, akik – a libazsíros kenyeret leszámítva – az elérhető örömök lehetőségével kecsegtettek. Ha alaposan utánagondolok, tulajdonképpen az elmúlt hetven évben sem foglalkoztam ezeknél fontosabb dolgokkal.

– Kedvenc könyve?

– Számtalan kedvenc könyvem volt és van – Mikszáth, Krúdy, Céline, Hrabal –, de az ágyam mellett mindig csak Kosztolányi kínai és japán versfordításai, illetve a saját gyűjteményes kötetem található. Na, meg a Kindle e-book olvasó 1200 könyvvel.

– Milyen zenét szeret?

– Könnyebb volna arra válaszolni, melyiket nem. Bár talán olyan nincs is. Aki megtanulta Maróti Andortól, Heleszta Sándortól és Király Jenőtől, hogy minden kultúrának joga van létezni, az minden művészeti termékben megérzi rajongóinak örömforrását.

– Kivel beszélgetne egy pohár bor mellett?

– Deák Ferenccel, bár ő nem volt borívó. Nagyon érdekelne, hogyan lehetne ma kiegyezni. Aztán beszélgetnék Krúdy Gyulával is. Ott folyna a bor. Kíváncsi vagyok, sejtette-e, hogy ő a legnagyobb magyar író. Egyébként minden este elbeszélgetek két-három deci bor mellett a legádázabb ellenfelemmel.

– Ő ki?

– Egyet találhat.

– Mindenkiben megbízik?

– Alapvetően bizalmatlan vagyok. Elég rossz tapasztalataim vannak az emberiséggel kapcsolatban az elmúlt néhány ezer évben. Az emberiségbe persze magamat is beleértem. Külön-külön mindenkiben megbízom, aki nem rögtön eladni akar valamit, terméket, eszmét, életmódot vagy valami magasztos halált a hazáért.

– Került már igazán kellemetlen helyzetbe? Itt az ideje, hogy el is mesélje!

– Életem során számtalan kellemetlen helyzetbe kerültem, de talán a legkínosabb az volt, amikor Ildikóval orvososdit játszottunk ötéves korunkban, és apám ránk nyitotta az ajtót. Szerencsére Ildikó rögtön feltalálta magát, és ügyesen kidumálta a helyzetet. Egy életre megjegyeztem a tanulságot: a nehéz helyzetekben jó, ha van mellettünk egy nő. Vagy férfi.

– Milyen szakmát tanulna szívesen?

– Egy időben az asztalosszakma vonzott. Mint egykori lakatos, gondoltam, 2-3 hónap alatt el tudnám sajátítani a lényeget. Magyarországon azonban, ahol százezreket bocsátottak el 1990 óta, és a gyors átképzés élet-halál kérdés, a szakik egy része pedig kiment Nyugatra, nincs ilyen lehetőség. Ezt nem akarom minősíteni, mert nyíregyházi úri gyerek vagyok, de egy ilyen ingyen tanfolyami rendszert meg kellett volna szervezni az elmúlt harminc évben.

– Gyűjt valamit?

– Természetesen könyveket gyűjtöttem, amíg alacsony fizetésem egy százalékából meg tudtam venni egy kötetet. Most, hogy a nyugdíjam három százalékába kerül ugyanaz, kétszer meggondolom.

– Szokott felesleges dolgokat vásárolni? Mondjon egy példát!

– Természetesen szoktam, mert a fogyasztási járvány ellen sincs vakcina. Vettem mozgásra aktiválódó LED-lámpát, ami egy vágtató lóra sem gyullad fel, kamerához külső mikrofont, ami csak egy kicsit rögzít rosszabb hangminőséggel, mint a belső, és vásároltam minta alapján a nevemmel ellátott golyóstollat, aminek a betétje más volt, mint a mintáé.

– Kedvenc helye a világban?

– Az a tizenöt négyzetméter a lakásban, ahol írok.

– Magyarországon?

– Az a tizenöt négyzetméter a lakásban, ahol írok.

– Mi jut eszébe a Balatonról?

– Tízéves lehettem, amikor a zsidó fiúárvaház szervezésében Balatonszárszón nyaraltam két hétig. Éjszaka bepisiltem, de nem szidtak meg érte. Szép emlék. Egy nap a nagyobb fiúk után bementem a tóba, és hirtelen ellepett a víz. Majdnem megfulladtam. A fiúk nem vették észre, hogy elmerültem. Valahogy megfordultam és kikászálódtam a mély vízből. Az efféle helyzetekből sokat tanulhat az ember, ha túléli.

– Mi a kedvenc sportja?

– Több órát állok a komputer előtt, és néha eltávolodom néhány lépésnyire, majd könnyed léptekkel visszatérek a billentyűkhöz. Előfordul, hogy ezt a gyakorlatot egy nap többször is elvégzem.

– Az okostelefonja mely funkcióit használja?

– Mindet, amelyeket ismerek. Valószínű, a felét sem ismerem. Szívesen részt vennék egy húsz-harminc perces tanfolyamon, amelyen felvilágosítanak, hogy milyen lehetőségei vannak még a telónak. Az életlehetőségekről is elfogadnék egy ilyen tanfolyamot az ifjúság számára néhány felesleges tananyag helyett.

– Mennyi idő alatt rakja ki a Rubik-kockát?

– Miután kreatívnak ismerem magamat, és a térlátásom egykori ábrázológeometria-tanárom szerint átlagon felüli, valamint a kézügyességemre sem volt még sok panasz a házasságaimban, életem hátralevő idejében talán ki tudnám rakni a Rubik-kockát, ha sokáig élek.

– Tapasztalata szerint mit tudnak külföldön a magyarokról?

– Puskás, gulyás, Balaton, holokauszt, Orbán, Duna, Bukarest, Gábor Zsazsa, Ciccio­lina, paprika.

Nógrádi Gábor író. Nevéhez fűződik a Sose halunk meg, a Csocsó című film, a Meseautó újraértelmezése. Költő, író, újságíró, forgatókönyvíró, népművelő. Janikovszky Éva-díjas. A 73 éves Nógrádi Gábor hét évvel ezelőtt, lapunknak adott interjújában ezt mondta: „Belül tizenhat éves vagyok. Gondoljon bele, mekkora teher ez nekem – ilyen ábrázattal és ekkora testtel. Miközben, ha a lelkem mélyére nézek, most is csak verseket írnék és udvarolnék a lányoknak.”

 

Hozzászólások

Kövess minket a legfrissebb sportos trendekért és inspirációkért a Facebookon is.