Virágok a nagyvilágban

Hatalmas és büdös. A Föld legnagyobb ismert virága, az óriás bűzvirág (Rafflesia arnoldii) a tudományos nevét az egykori brit gyarmat, Szingapúr alapítójáról, Sir Stamford Rafflesről és az őt Délkelet-Ázsiába elkísérő botanikusról, Joseph Arnoldiról kapta. A Maláj-félszigeten és a Szunda-szigeteken honos növény érdekessége, hogy gyö­­kere, szára, levele nincs, mert a trópusi kúszónövényeken élősködik.

A gazdanövény kérgét áttörő bimbók, melyek kifejlett állapotukban akár 11 kilót is nyomhatnak, tíz hónap alatt nőnek meg, ezután a virág 5-7 napig nyílik. A kifejlett virág átmérője egy méternél is nagyobb lehet, és a szirmai között kialakuló kehely akár 6-8 liter esővíz tárolására is képes. Azonban nem csak a mérete elképesztő, de a rothadó húsra emlékeztető szaga is, amellyel a beporzás érdekében a döglegyeket magához vonzza.

A sivatag polipja. A dél-afrikai Namíbia szinte teljes területét sivatag borítja, az ember azt gondolná, hogy a kopár vidéken semmi nem terem. Holott az egyes régiók meglepően gazdag növényvilággal büszkélkedhetnek, sőt itt él a világ egyik legegyedülállóbb növénye. A turisztikai látványosságnak számító velvícsiát (Welwitschia mi­ra­bi­lis) a felfedezőjéről, Friedrich Wel­witsch­ről nevezték el. Az osztrák botanikus Angolában azonosította az első példányt. Első ránézésre semmi különös nincs a „sivatag polipjában”, melynek szára inkább széltében, mint hosszában nő, ám ha közelebbről megvizsgáljuk, látszik, hogy csupán két levelet hajt.

Ám ezek soha nem hullanak le, a növény egész életében növekednek, majd idővel eltörnek, összetekerednek és lerongyolódnak. A növény formája segíti lehűteni a gyökereket még akkor is, ha a talaj hőmérséklete szélsőséges értékeket ér el.

Legöregebb példányai akár kétezer évesek is lehetnek. Kitartása, túlélési képessége miatt Namíbia nemzeti címerében is helyet kapott. A velvícsia egyike azon kevés növénynek, melynek neme van. Hím és nőstény fajok egyaránt léteznek, ezek maghéjaikról és nektártermelő részeikről különböztethetők meg.

Cseppet sem szégyenlős. Az egzotikus orchideák változatossága lenyűgöző, speciális biológiájuknak, életkörülményeiknek és szaporodási jellemzőiknek köszönhetően a fajon belül a legváltozatosabb variánsok is kialakulhatnak. A mediterrán területeken áprilisban virágzó, 50 centiméteres meztelen férfi or­chi­deá­ról (Orchis Italica) az első pillanatban megértjük, miért is ragadt rá a találó becenév. Már az ókori és középkori gyógyítók is úgy hitték, hogy a növények alakja és színe jelzi, mire használhatók, így nem csoda, hogy az ikergumós orchideák­ról azt tartották: varázserővel ruházzák fel a férfit.

A növények páros, kerekded, tápanyag-raktározó szervei herére emlékeztetnek, mindez megmagyarázza az orchi­deák görög eredetű, tudományos elnevezését: az orchis ugyanis herét jelent. Orchis a görög mitológiában az a fiatal férfi, aki erőszakkal akarta magáévá tenni Bacchus egyik papnőjét, de az őt védő vadállatok nekitámadtak és széttépték az ifjú merénylőt. Szétmarcangolt teste ek­kor orchideává változott.

Óriás a kihalás szélén. A ha­talmas titánbuzogányt (Amor­pho­­phallus titanum) Odoardo Bec­cari olasz botanikus fedezte fel 1878-ban Szumátrán, ahol a mész­kő­hegység trópusi őserdeiben és tisztásain él. Mint sok más növényt, eredeti élőhelyén ezt is a kihalás veszélye fenyegeti, mivel az őserdő irtása következtében egyre kisebb terület jut számára. A virág magassága meghaladja a két métert, buzogány alakú torzsavirágzata a három métert, míg a föld alatti gumó 50–75 kilogrammosra nő.

A virágzata legfeljebb 72 órán át látható, ezután a gumóból kihajt egy új levél, amely a kisebb fák magasságát éri el. Ez idővel elfásul, majd miután a gumó elég tartalékot gyűjtött, körülbelül négy hónapig pihen, azután újabb levelet növeszt.

Méregdrága ritkaság. A vi­lág legritkább virágját – egy kaméliát – John Middlemist angol kertész 1804-ben csempészte be Kínából a Brit-szigetekre. Az örökzöld cserjék és az egzotikus virágok akkoriban különleges és vágyott luxusterméknek számítottak a szigetországban. Miközben a kamélia (Middlemist’s Red) túlélt a hűvös Angliában, addig őshazájában időközben teljesen kipusztult. Mára csupán két ismert lelőhelye ismert az egész világon. Az egyik az Egyesült Királyságban található Chiswick House-üvegházban él, a másik pedig Új-Zélandon egy magánkertben virágzik. Mivel egykor a lehetőségekhez képest keresett növény volt, a kertészek bíznak benne, hogy még számos angol kertben lehetnek leszármazottai Middlemist első pink virágjának.