Mibe fektessünk válságban: befektetési alapok

Pedig a befektetési alap nem egy újszerű találmány, története – mondhatnánk – az őkorig nyúlik vissza. Az alapötlet rém egyszerű: összeszedjük egy csomó ember kevés pénzét, ami így már elegendően soknak bizonyul ahhoz, hogy valahol ésszerűen befektethessük. A pénzünket rábízzuk egy megfelelően hozzáértő alapkezelőre, aki viszont előre garantálja számunkra, a pénzünket milyen eszközökbe fekteti be. Így aztán aki ingatlanba fektetne, az vehet magának egy részt valamely ingatlanalapból, aki meg devizákba, annak nem kell a pénzváltóknál drágán szerzett eurójukat a széfben őrizgetni, elegendő nyitni egy értékpapír-számlát valamely pénzintézetnél.

A befektetési jegyeknek alapvetően két fajtája van. A nyíltvégű befektetési alapok jellemzően nem rendelkeznek lejárattal, bárki ki- és beléphet a tulajdonosok közé egyszerű jegyvásárlással. Előnye, hogy könnyedén bármely bankfiókban, vagy internetbankon keresztül megvásárolható és ott bármikor vissza is váltható. Hátránya, hogy az egyes bankok csak a saját befektetési jegyeiket árusítják, tehát hiába van már egy értékpapírszámlánk „A” banknál, a „B” befektetési jegyeinek megvásárlásához ott is nyitnunk kell egyet. Az egy jegyre jutó nettó eszközértéket (vagyis az árfolyamot) minden nap kiszámítja a letétkezelő, így pontosan tisztában lehetünk azzal, nyerőre vagy bukóra állunk-e épp a befektetésünkkel.

A zártvégű befektetési alapok határozott lejárattal rendelkeznek, az időtartamra vonatkozó határozott hozamszabályokkal. Ezekbe az alapokba a meghatározott jegyzési időszakon túl új tőke nem csoroghat be, vagyis nem tudjuk magunkat „bevásárolni”. Ugyanakkor a likviditás fenntartása miatt ezeket a papírokat bevezetik a tőzsdére, tehát ott tudunk velük kereskedni. Mivel a tőzsdén az árfolyamokat a vevők és az eladók alakítják, ezért az egy papírra jutó nettó eszközérték itt nem azonos az árfolyammal. Előnye, hogy a meghatározott futamidő végén általában tudjuk, mire számíthatunk (ne feledjük, ide tartoznak a manapság oly divatos tőkegarantált alapok is), hátránya, hogy lejárat előtt nem tehető akármikor pénzzé, ahhoz a tőzsdén vevőt kell rá találni.

A mai befektetési alapok gyakorlatilag a világgazdaság teljes palettáját lefedik. Az egyszerű pénzpiaci (állami és vállalati kötvényekbe fektető) alapoktól a távol-keleti országok árupiaci indexeit követő alapokig mindenfélét lehet találni. Éppen ez jelenti a veszélyt is: a gyanútlan befektető hamar felvásárolhat olyan befektetési jegyeket is, melyek mögött álló piaci folyamatokkal nincs tisztában, így nagyon meglepődhet, ha eltűnik a pénze. Mindenesetre a két alapszabály itt is követendő: egyrészt az alacsony hozam alacsony kockázattal, míg a magas hozamvárakozás magas kockázattal párosul. Másrészt hiába nézünk utána, hogy egy alap hogyan teljesített az elmúlt 3-6-12 hónapban, a múltbéli hozamok semmilyen garanciát nem jelentenek a jövőre nézve.