Válságkrónika: 47., a csüggedés hete

Bár 4-5000 ember már elveszette állását, úgy tűnik, mégsem fagynak be a hitelezési csatornák, s a kormány mintha kifejezetten válságmenedzselésre szakosodott volna – a szakadék széléről visszarángatás, úgy tűnik, az erőssége.

Mióta zsebben az IMF csomag, a forint büszkén tartja magát. A 265-272 forintos sávra egy rossz szavunk nem lehet. Kevés megmaradt exportőrünknek kifejezetten jó, és még a devizában eladósodottak számára is messze kedvezőbb, mintha forint kölcsönt vettek volna fel. Híre-hamva nincs már a spekulánsoknak, akik támadnák pénzünket, sőt, az euró előszobáját jelentő ERM II rendszerhez alighanem már jövőre csatlakozhatunk. Tavaly ilyenről még álmodni sem lehetett, ám az infláció visszaszorulásának keserű ára van. Félő, hogy drasztikusan csökken a fogyasztás. Nincs miből vásárolni, és ha van, akkor is csak a legolcsóbb áruk fogynak.
Mintha egy hegycsúcsról tartana a völgybe, úgy közlekedik az OTP. Hol zuhan, hol csak esik. Pedig a magyar bankszektornak nincs miért panaszkodnia. Az első kilenc hónapban majd 400 milliárd eredményt produkáltak a bankok, ami csaknem harmadával több, mint az előző évben. És mégis, a részvények nem kellenek senkinek. Nem a bankokkal van hát baj, hanem az ország megítélésével. Bizonytalan piac a miénk, nincs eurónk, ki tudja, mit hoz a jövő év. Hazug ember legnagyobb büntetése, hogy nem hisz senkinek, és bizony a világ nagy bankjairól egymás után derül ki: évtizedek óta nincs egy valós mérlegük, és a rating cégek kedvező minősítése alighanem annak köszönhető, hogy ők fizetik az értékelőket. Így hát hiába teszik ki az OTP vezetői a lelküket, mindenki fitymálva fogadja az eredményeket.

Újranyitnak az ingatlanalapok, nagy a rettegés. Az ingatlanpiac szörnyű évek elé néz. Ahol 17-35% között adnak hiteleket, ott nem lesz fellendülés a lakáspiacon. Az ingatlanalapok tisztes, 6-8%-os jövedelmet ígérnek, ám napjainkban a banki lekötések elérik a 13,5%-ot is. Azért az 5%-ért szívesen bontják fel szerződéseiket a befektetők. Akinek meg készpénze van, az válogathat a nap-nap után olcsóbbá váló lakásárak között, és azt próbálja bérlőknek kiadni. Minden közösségi megmozdulástól óvakodnak a befektetők. Fura helyzet alakult ki: az ingatlanalapok nem azért jutnak reménytelen helyzetbe, mert gyenge a portfoliójuk, értéktelenek a lakások, hanem azért, mert momentán a bankbetétek kedvezőbbek. Ez képes egy egész iparágat lerombolni.
Minden gazdaság legérzékenyebb fokmérője a foglalkoztatottság. Bajnai Gordon miniszter egész fondorlatos javaslatokkal bombázza már a vállalatvezetőket. Nem elég, hogy munkanélküli foglalkoztatása esetén egy ideig nem kell járulékot fizetni utána, de öt másik foglalkoztatott után is kevesebbet kell. Ennél többet a kormány tényleg nem tehet. Csak hát lehet-e úgy foglalkoztatni embereket, amikor nem tudjuk, hogy az általuk előállított cikkek vevőre találnak-e? Exportvezérelt gazdaságunk valamennyi lényeges piaca recseg-ropog. Évekig büszkén dagadt a keblünk, hogy Magyarországból autóipari hatalom lesz. Suzukitól az Opelig, Auditól immár a Mercedesig sorolható a „mi autónk” kategória. Ám ez az ágazat már nem is a felhőcskéhez, hanem a villámokhoz tartozik.

Két nap alatt összesen 10%-ot esett az amerikai Dow Jones index. A részvénypiac az utóbbi 25 évben átlag 8%-ot növekedett. Ha megnézzük, 1993-ban hol tartott, és szépen felszorozgatjuk 1,08-cal, akkor most valahol 22.000 környékén kellene állnia az indexnek, e helyett 7.500-on van. Az első számú felelős az autóipar. A világ egykor legnagyobb vállalata, a General Motors célára a Deutsche Bank szerint: 0. Sokkal jobban a Ford és a Chrysler sem járt. A GM elnöke néhány hónapja még kevélyen magyarázta, hogy a társaságnak 16 milliárd dollár készpénztartaléka van, amivel jobb esetben 8 hónapig is kihúzhatná, ha egyetlen autót sem gyártana. De ők folyamatosan dolgoztak, így a készpénztartalék oda, és ma már csak két hétnyi dollár cincog a kasszában. A szenátusban szinte sír az elnök. Ha nem kap a három detroiti nagy 25 milliárdos mentőcsomagot, csődbe mennek. S ha ők csődbe mennek, több millió ember veszíti el a munkáját Amerika-szerte. Ám csak az ő szeme lett könnyes. Paulsen pénzügyminiszter kategorikusan elzárkózik a segélytől. Ilyen módon nem lehet beavatkozni a piacgazdaságba. A bankok ügye – amúgy 700 milliárdért – más volt. Ők a gazdaság, sőt a világgazdaság egészének motorjai. Ám az autógyárak – stílszerűen – csak a kerekei, melyek cserélhetők. Még nem tudjuk, hogyan végződik az autóipari dráma, alighanem mégiscsak előkerül valahonnan az a 25 milliárd, ám ha nem, a válság végigsöpör a világon. Magyarországon is csaknem 100.000 ember él az autóiparból.