A közművek fúrják meg a 2009. évi inflációt?

A magyar infláció alakulásának legfőbb vigyázója, maga Simor András jegybankelnök, hívta fel a figyelmet arra, milyen „sokkoló, hogy ennyire magas a budapesti, monopolhelyzetben lévő cégek áremelése". Szerinte számos esetben az emelés nem szabályozott, a tulajdonosok érvényesíthetik monopolhelyzetüket. Simor úgy véli, ilyen helyzetben egy szabályozó hatóságra lenne szükség. Most nincs ilyen.

Meg is van az eredménye: a városok, települések nagy részén ugyanis évről évre azt látjuk, hogy a vízművek, csatornázási cégek, szemétszállító vállalkozások, parkolási cégek messze az inflációt meghaladó mértékben drágítanak. Ebben az évben előfordul, hogy az infláció mértékének 3-4-szeresével nő a tarifa, de átlagosnak mondható a kettes szorzó.

Méghozzá minden elfogadható magyarázat nélkül. Indokuk mindig egyszerű, és ugyanaz: növekednek költségeik. Arról azonban az egyszerű halandónak nincs betekintése, hogy e cégek valóban hatékonyan működnek-e – nem -, mit tesznek azért, hogy költségeiket a lehető legnagyobb mértékben mérsékeljék – alig valami, vagy semmit. A legegyszerűbb módszerhez folyamodnak: megsaccolják, hogy mennyi lesz a következő évi költségük, aztán azt leosztják a lakosságra. Monopolhelyzetben nem is várható el más e cégektől. Az önkormányzatok pedig rajtuk keresztül úgy sarcolják meg a lakosságot, mintha nem is lenne közük hozzá.

Élen a főváros szemétszállítási díjtétele áll, mely 14 százalék fölött drágul – ha a terveket elfogadja a közgyűlés. (Tegyük hozzá az összehasonlítás végett: jövőre az országban 4 százalékos inflációt várnak, de egyes elemzők elképzelhetőnek tartják a 3,2-3,4 százalékot is.) A pestiek nem járnak jobban a víz és csatornadíjjal ez éppen csak nem 9 százalékos drágulásra vár, hasonló a BKV-jegyek emelése, de még a temetkezés is többe kerül.

De szinte az egész országban hasonló hírek borzolják a kedélyeket minden településen. Az úgy tűnik egyik céget sem érdekli, hogy az energia ára szinte változatlan, sőt az üzemanyagoké jócskán csökkent is az utóbbi időben. S van egy-két abszurdum is: Szolnokon például azért emelik a vízdíjat, mert a lakosság spórol az egyre drágább vízzel. Így viszont a vízmű kevesebb vizet tud eladni, tehát csökken a bevétele, ezért emeli a köbméterenkénti tarifát. Őrület, nem?

Főként akkor tűnik annak, ha végigkísértük az Országos Érdekegyeztető Tanács többfordulós tárgyalását, amelyen a 2009. évi minimálbérről határoztak. Ott néhány tized emelésen napokig vitáztak az ország legjobb közgazdászai. Az önkormányzati közmű-szolgáltató cégeknek, önkormányzatoknak nincs ilyen gondjuk, emelnek egy akkorát, hogy a cég biztos bevételre tegyen szert, aztán már jön is a számla.

Aztán meg rácsodálkozunk, hogy miként lehet több százmilliós, netán néhány milliárdos behajthatatlan kintlévősége egy-egy önkormányzati közműcégnek. Hát így: van egy szélesedő réteg, mely képtelen fizetni a rezsit, de mégis élni akar. Melegben, összkomfortban.