Válságkrónika, 49. hét: térden Európa

A válság már csak olyan, hogy a remény a jövőben, a katasztrófa a jelenben keresendő. A feketénél is feketébb a kép azonban, ha már a jövő is messze alulmúlja a jelen szörnyűségeit. Nincs hova nézni, majd’ minden elemző rettegve várja 2009-et. Ki nézi ma már a tőzsdéket, esik, nem esik – szinte mindegy. Az igazi félelmeket az ipari nagyhatalmak előrejelzései gerjesztik. Ezek között biztatót véletlenül sem lehet találni. Válságkrónikánkban a sor végére száműzzük a napocskát, úgysincs mit írni róla.



Amerre nézünk a hazai gyárakra, Európára vagy Amerikára, fenyegetőek a kilátások. Magyarországon történetesen októberben 7,2%-kal csökkent a termelés 2007 októberéhez képest. Az amúgy is pesszimista elemzők legföljebb 5,5%-ot vártak. A termelés már nyár közepén esésnek indult. Májusban még csaknem 5% volt a növekedés, és azóta egyre csökkentek a rendelés-állományok. Oly sokszor leírtuk már, hogy a megfejtést – lásd export-orientált ország – a határokon túl kell keresni. Az első nyolc hónapban több mint 12.000 milliárd forint értékben szállítottunk külföldre. Ennek több mint egynegyede Németországba indult. Nézzük, mi a helyzet ott. A várakozásoknál sokkal nagyobbat esett az ipari megrendelések állománya. Európa legnagyobb exportőre térdre esett. A Bloomberg elemzői 0,5%-os csökkenésre számítottak, és lett belőle több mint 6%-os mínusz. Szeptemberben is több mint 8%-os volt a visszaesés. Ez a 11. egymást követő hónap, amikor csökken a németek kiszállítása. Hogyan fogunk mi eladni, ha ennyire gyötrelmes az üzlet? A jövő még szörnyűbb. A német kormány kockázatértékelése szerint 1%-os lehet jövőre a recesszió. Ez Nyugat-Németország 1949-es alapítása óta a legrosszabb teljesítmény lenne. Nem optimistább a német jegybank sem. Ha elemzése igaz, jövőre több mint 150 ezerrel csökken a munkahelyek száma. Ha ilyen lesz a mélyrepülés, itthon még nagyobb lesz a zuhanás. Ha ott mínusz egy, nálunk legalább mínusz négy. És akkor majd jól el lehet vitatkozni: kell-e adócsökkentés, gyorskölcsön stb. Ha egyszerűen nem kell a termék, hiába segítik a gyártót, az tönkre fog menni, annak elbocsátás lesz a vége. Oly büszkén hirdettük, hogy jó pályára állt a magyar gazdaság – és ez így is volt –, mikor a külföldi eladások húzták a növekedést. Ám azzal igazán nem lehetett számolni, hogy 50 év legrosszabb 12 hónapja következik azoknál is, akik nálunk amúgy is 20-25 évvel előbbre járnak.
Esik a forint is, és a Merril Lynch már nem átall 300 forint feletti euróról beszélni. Igaz, ez akár kabala is lehetne, mert az egykor precizitásáról ismert amerikai elemzőknek az utóbbi egy évben szinte nem volt találatuk.


Az iparon múlik minden. A bankszektor válsága: magas láz, az ipar visszaesése: súlyos kór. Az amerikai autóipari óriások elnökei hónapok óta járnak követelni, kérni, majd könyörögni a szenátusba. Akár jól is szórakozhatnánk azon a valóságshow-n, ami a három vezető utóbbi egy hónapi szereplését illeti. Először szinte megfenyegették a törvényhozókat, hogy ha nem segítenek rajtuk, olyan katasztrófa jön, amit a választók rajtuk fognak megbosszulni. A szenátorok sem maradtak adósak a válasszal: míg romokban az autóipar, a főnökök külön repülőgéppel röpködnek Detroit és Washington között, és már az év végi bónuszaikat számlálgatják. Nincs segély. Néhány napja már egy Ford kisautón érkezett a társaság elnöke 800 km-es bumlizás után, és szerény mosollyal nyugtázta, hogy jövőre maximum 1 dollár lehet az éves fizetése, és ez is csak akkor, ha talpon marad a Ford Motors. Hát ilyen a válság. Ha a három detroiti nagy térdre esik, az közvetve 5-6 millió ember munkahelyét jelentheti. Vége az európai autó exportőröknek is, no és akkor mi lesz a „mi autónkkal”, a győri Audi gyárral vagy a Mercedes gyár ígéretével? Nálunk is csaknem százezren élnek ebből. Egy-két hónapja még azt mondták: Amerikában hurrikán van, de hozzánk csak az oldalszele ér el. Ne tessenek reménykedni! Ha ott szél fúj, nálunk hurrikán lesz. Azt sajnos nem tudom, mi az, ami még a hurrikánnál is pusztítóbb.


Furcsa helyzet, hogy a bajok hozzák a kevés jót. Ha visszaesik a világ ipari termelése, zuhan az olajár. Az elemzők már arról beszélnek, hogy decemberre akár 25 dollár is lehet egy hordó. Így hát hétről-hétre olcsóbb a benzin is, és ha csökkennek az alapanyagárak, aligha fogunk inflációról beszélni, sőt a kereslet lanyhulása miatt az árak igencsak mérsékeltek lesznek. Akinek lesz pénze, az olcsó cikkek között válogathat majd. Ennyi. Több jó nincs.