Akar magáról gondoskodni öreg napjaira?

A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete nyilvánosságra hozta a magánnyugdíj-pénztárak idei eredményeit. Az adatok döbbenetesek: az elmúlt év során – egyetlen pénztár kivételével – nem hogy nem növekedtek, de átlagosan 13%-kal csökkentek a jövőbeli nyugdíjakat garantálni hivatott befektetések! A tízéves hozamot nézve is elkeserítő az eredmény: a pénztári hozamok többsége alig valamivel haladta meg az infláció mértékét.

A nyugdíjpénztári hozamok 1999-2008. évi változásait a következő táblázatok tartalmazzák:

A magán- és önkéntes pénztárak mellbevágóan rossz eredményeit látva sokakban felvetődik a pénztárváltás, netán a pénztárakból való kilépés gondolata. Szinte lehetetlen megjósolni, hogy a mostani válság meddig húzódik el. Így arra sem adható egyértelmű válasz, hogy a pénztárban maradás, a másik pénztárba történő átlépés, a portfolió-váltás, vagy az önkéntes-pénztári számlán lévő összeg felvétele kedvezőbb-e? Egy biztos: a ki- és átlépők az idei, „virtuális” veszteségeket valóságosra váltják, vagyis kénytelenek lesznek viselni az egyelőre csak papíron létező veszteséget.

A hazai nyugdíjrendszer három pillérből áll: az állami nyugdíj, a magánnyugdíjpénztárak és az önkéntes nyugdíjpénztárak alkotják. Azok, akik a magánpénztári tagság mellett döntöttek, két helyről kapnak majd nyugdíjat: a nyugdíjuk egy része a magán-nyugdíjpénztári számlájukon felhalmozott vagyonból ered, az államtól pedig (a munkában töltött idő és a fizetésük alapján) nekik járó állami nyugdíj csökkentett összegét, azaz 75%-át folyósítják.

Az önkéntes pénztárak feladata a nyugdíj kiegészítése. Azok, akik a magasabb összegű nyugdíj érdekében vállalják, hogy előtakarékoskodnak, az önkéntes pénztárakon keresztül fektethetik be pénzüket. Az öngondoskodást az állam is támogatja: egyrészt az önkéntes nyugdíjpénztári befizetések 30 százalékával csökkenthető a személyi jövedelemadó alap, másrészt a pénztári megtakarításokkal elért hozam után nem kell adót fizetni.

A kilépésről

Akik nagyon rosszul jártak a magánnyugdíj-pénztárba történő átlépéssel, visszatérhetnek az állami nyugdíjrendszerbe. Ennek feltétele, hogy a nyugdíjba menetel időpontjában a tagsági viszony nem éri el a 120 hónapot és járadékuk a társadalombiztosítási rendszerből származó nyugdíj 25%-át. Erre 2012. december 31.-ig van lehetőség.

Az önkéntes pénztári tagságot ténylegesen megszüntetni csak a nyugdíjra való jogosultság elérésekor, vagy a belépéstől számított tíz év elteltével lehet. Ha a pénztártag még nem érte el a nyugdíjkorhatárt, akkor csak az egyéni számláján nyilvántartott összeget veheti fel egy összegben. Ilyenkor azonban a teljes felvett összegre meg kell fizetnie a személyi jövedelemadót.

Átlépés másik pénztárba

A pénztárak közti választáshoz érdemes tájékozódni a pénztárak vagyoni helyzetéről, és az elérhető hozamok nagyságáról. A befektetési portfoliók közti választást pedig elsősorban a kockázatvállalási hajlandóság befolyásolja.

A pénztárak vagyonának piaci értéke azt jelenti, hogy ha az adott időpontba pénzzé tennék a befizetésekből vásárolt értékpapírokat, az aktuális árfolyam alapján mekkora lenne az eladásból származó bevétel. Ha a vásárláskori értéknél drágábban tudná eladni a pénztár értékpapírokat, akkor nyereséget ér el, míg ha csak olcsóbban, mint a vásárláskor kifizetett érték, akkor veszteséget számol el a tagok egyéni számláján. Mivel a vagyon értékesítésére ténylegesen nem kerül sor, ezért ez a kimutatható nyereség vagy veszteség „virtuális", azaz csak „papíron" létezik.

A pénztári teljesítmények értékelésében segít a vagyonnövekedési mutató vizsgálata, amely az egy főre jutó – vagyonnal súlyozott – átlagos hozamot mutatja, vagyis, hogy 10 év átlagában mekkora hozamot ért el a pénztár az egyéni számlákon.

A pénztári hozamokat és a kockázatot alapvetően a befektetési stratégia határozza meg. A kockázatosabb befektetések általában magasabb nyereséggel kecsegtetnek, míg az alacsony kockázatúak kisebb hozamot ígérnek. Ez persze nem jelenti azt, hogy a kockázatos befektetési formák mindig többet hoznak a konyhára, hiszen pont az adja a kockázatot, hogy némelykor – például a mostani válság idején – bukni is lehet velük. A piac ezért nagyobb elérhető nagyobb hozamokkal kompenzálja a befektető kockázatvállalását.

A kockázatvállalásról

Attól függően, hogy mennyire vagyunk hajlandók kockázatot vállalni, az önkéntes és magánnyugdíj-pénztáraknál három lehetőség közül választhatunk:

– A klasszikus portfoliók a legkevésbé kockázatos befektetések. A pénztár ilyenkor főként állampapírokba fekteti a befizetéseinket. Az államok garanciát vállalnak az általuk kiadott kötvények visszafizetésére, vagyis – ha csak az adott állam nem megy csődbe – mindenképpen visszakapjuk befektetésünk értékét, annak kamataival együtt.

– A kiegyensúlyozott portfoliók közepes kockázatúak, amelyben vegyesen vannak kevésbé kockázatos állampapírok és kockázatosabb részvények.

– A döntően részvényekbe fektetett növekedési portfoliók a legkockázatosabbak. A részvények árfolyamváltozásait ugyanis nagyon nehéz megjósolni, és jelentős ingadozások is előfordulhatnak. Hosszú távon azonban jóval magasabb hozamok érhetők el, mint az állampapírok esetében.