Hamu és gyémánt

Cserháti Zsuzsát a kritikusok a magyar könnyűzene történetének egyik legjobb női énekhangjaként tartják számon. A ’70-es évek egyik legfoglalkoztatottabb énekesnője volt. Megérdemelten, mert nemcsak tehetséges, hanem szorgalmas is volt.

Szécsi fedezte fel. 1948. jú­nius 22-én született Budapesten. Szülei korán elváltak, édesanyja egyedül nevelte őt és a húgát. Zenei általános iskolába járt, táncosnőnek készült, tíz éven át járt balettórákra, de végül eltanácsolták a gyenge ízületei miatt.
Óra-ékszer eladóként dolgozott a Divatcsarnokban, és emellett már 17 évesen „vendéglátózott”, a Ran­gers, majd a Thomastic együttessel lépett fel. 
„1970 körül már nagyon sok bárban dolgoztam. Énekeltem a Halló bárban, a Fortunában, a Fekete Macskában és a Balaton étteremben is. Utóbbiban dolgozott Szécsi Pál nővére, aki egy alkalommal lehívta Palit, aki meghallgatott minket. Nagyon tetszett neki, ahogy előadtam, és attól a perctől kezdve elindult a közös munka” – osztotta meg egy interjúban  az énekesnő.
Szécsi Pál beajánlotta a Magyar Rádió könnyűzenei stúdiójába, és bevette háttérénekesnek saját műsorába.

Siker, majd csönd. Az országos ismertséget az 1972-es Táncdalfesztivál hozta el Cserháti Zsuzsának Nem volt ő festő című dalával előadói díjat nyert. Ezt köve­tően egymás után készültek rádiófelvételei, olyan slágerekkel hódította meg a hallgatókat, mint a Kicsi, gyere velem rózsát szedni, a Boldogság, gyere haza és az Árva fiú című dalok. 
Karrierje azonban az Édes kis­fiam című slágerrel kapott igazi len­dületet. A gyönyörű dalt Bra­dá­nyi Iván eredetileg Kovács Katinak szánta, de mivel 1975. szeptember 30-án megszületett Cserháti Zsu­­zsa gyermeke, a zeneszerző úgy döntött, hogy Zsuzsához jobban il­lik a dal.
Cserháti Zsuzsa minden műfajban otthonosan mozgott, bármit képes volt hitelesen elénekelni, legyen az tánczene, dzsessz, swing, soul vagy funky. 1978-ban az Én leszek című dallal elnyerte a Magyar Rádió Tessék választani! című könnyűzenei versenyének nagydíját, meg­­jelent első lemeze, majd 1981-ben a második is. 1979-ben harmadik helyezést ért el a sopoti fesztiválon a Különös szilveszter című dallal, és fellépett egy írországi fesztiválon, az 1981-es tánc- és popdal­fesztiválon. A boldogság és én című száma díjat ugyan nem kapott, de hatalmas sláger lett később.
A sikersorozat azonban megtorpant, és az énekesnő a könnyűzenei élet peremére került, mert visszautasította Erdős Péter, a hanglemezgyár mindenható urának „javaslatát”, hogy legyen a Neoton együttes háttérénekese. Lehetőségei beszűkültek, elfogyott körülötte a levegő, nem hívták fellépni, nem készíthetett lemezt, nem játszották a felvételeit, nem utazhatott külföldi fesztiválokra.

Vissza a lokálokba. Az énekesnő lehetőségei fogytán sem hagyta abba az éneklést: németországi lokálok után a budapesti Moulin Rouge mulató vezető énekesnője lett, innen is kiszorulva pedig a debreceni Arany Bikában lépett fel. Emellett a barátainak vokálozott, és elénekelte Horváth Charlie-val a Száguldás, Porsche, szerelem című slágert, ám ez sem hozott áttörést, nem jelent meg saját korongja. 1986-ban Szakcsi Lakatos Bélával készített rádiófelvételeket, amelyeket csak halála után adtak ki.

Férje ment gyesre. 1970-ben, 22 éves korában ment feleségül Szirtes Károly műszerészhez. Hat év­­vel később született meg egyetlen közös gyermekük, Krisztián. Nagy szenzáció volt, hogy Szirtes Károly ment gyesre, Magyarországon ő volt az első férfi, aki hivatalosan minisztériumi engedélyt kapott erre. A házasság azonban válással végződött, és lehet, ez is közrejátszott abban, hogy a gyermeket az édesapjánál helyezte el a bíróság.
„Számomra sokáig vasárnapi anyuka volt. Négyéves koromban váltak el, ezután édesapámmal él­tem. A mellőzött időszakban édesanyám sokat dolgozott külföldön is, ekkor még kevesebbet találkoztunk. 14 évesen költöztem hozzá, innentől láttam bele jobban a szakmájába” – emlékezett gyerekkorára Szirtes Krisztián egy interjúban. 
Mivel édesapját korán elvesztette – Szirtes Károlyt 1991-ben há­rom hónap leforgása alatt elvitte egy rákos megbetegedés –, még szorosabban kötődött édesanyjához a 15 éves fiú. 
„Anyu nagyon maximalista volt, mindent végigvitt, ezt tőle örököltem. De azt is az agyamba véstem, amit mondott, hogy kedvességgel és szeretettel bármit el lehet érni. Ez mindig eszembe jut például, amikor ügyeket intézek… és szinte hallom a hangját is” – mondta Krisztián, és azt is elmesélte, hogy mennyire szerette az állatokat az édesanyja.
Kevesen tudják, de édesanyám lelkes állatvédő volt. Fiatalabb koromban örökbe fogadott egy németjuhász-kölyköt, de szegény állat rendkívül súlyos betegségben szenvedett, haldoklott. Édesanyám azonban nem adta fel. Az éjszaka közepén egy szál tréningnadrágban fogta magát, és kiköltözött az udvarra a kölyök mellé, és napokon, heteken át etette fecskendővel. A kutyus teljesen felépült, és még hosszú évekig maradt a családunk tagja.”

Újra a topon. A magyar könnyűzenei élet egyik legnagyobb visszatérése volt, amikor 1996-ban megjelent az énekesnő Hamu és gyémánt című albuma. Nagyot szólt, és nem maradt el a siker: a korong aranylemez lett, és abban az évben Cserháti Zsuzsát szavazták meg az Év énekesnőjének, és megkapta az EMeRTon-díjat is.
 

Orvosi segítséggel sikerült lefogynia, egymás után adta ki sikeresebbnél sikeresebb lemezeit (Mennyit ér egy nő, Adj még a tűzből, Várj), és sorra egymás után jöttek az újabb elismerések, díjak.
De sajnos „Akad, amit nem gyógyít meg az idő sem”. Ez a dal mintha Cserháti Zsuzsa sorsát foglalná össze: olyan súlyos sebeket ejtett rajta az élet, amelyek sohasem tudtak begyógyulni. 
2002-ben, az Add a kezed című CD-jének megjelenése után ismét depresszióssá vált. Stresszelte a nagy siker, amelynek meg kellett felelni. Egészségi állapota egyre romlott. Egyre kevésbé engedte magához az embereket, az orvosokat is beleértve. Egyedül volt az otthonában, amikor a nyelőcsövében a véna megrepedt. Percek alatt elvérzett.
„Nagyon csodálkozna, ha látná, hogy ma is sokan vannak, akik törődnek vele, és kimennek a sírjához. Szentül meg volt győződve róla, hogy elnyeli majd az idő, és nehezen lehetett volna meggyőzni ennek ellenkezőjéről” – nyilatkozta Krisztián, aki szerint édesanyja szeretetteljes nagymamája lenne az ő két gyermekének.