Egy indián, aki énekelt

Cseh Tamás 1943. január 22-én született Budapesten, a Bakáts téren. Édesapja, Cseh Ferenc a Fejér vármegyei Tordason az ismert Hangya-szövetkezet képviselője volt, a falu megbecsült embere. Második gyermek volt a családban, nővére, Cseh Sára alig volt idősebb nála. Tizenhárom éves koráig Tordason éltek. 1956 novemberében édesapja Bu­­dapestre, a Villányi útra költöztette a családot. Cseh Tamás tanulmányait a József Attila Gimnáziumban (ma Szent Imre Gimnázium) végezte. 
Érettségi ajándékként nagyszüleitől egy gitárt kapott. Ezt követően alapította meg első zenekarát akkori szomszédjuk két fiával, akiknek már volt zenei képzettségük. Főleg tőlük, illetve a metróban játszó zenészektől tanulta el az alapokat. Együttesüket Sztereónak nevezték el. Nem volt hosszú életű, mert az egyik gitáros a testvérével együtt Bécsbe emigrált, így az együttes feloszlott. 
Tamás rajzszeretete miatt a Képzőművészeti Főiskolán szeretett volna továbbta­nulni, de nem vették fel. Egy évig kőmű­ves-segédmunkás volt a Gamma Optikai Mű­­vek­nél. Közben eljárt rajzszakkörbe, fejlesztette magát, és még többször is próbálkozott a főiskolával, azonban egyszer sem vették fel. Végül a Budapesti Tanítóképző Főiskolán, az egri Tanárképző Főiskola rajztanári szakán, majd a Képzőművészeti Főiskolán tanult tovább. 
A Kádár-rendszert gyűlölve, egy isten háta mögötti faluba vágyott, így Perkátán kezdett másodikos diákokat tanítani borzalmas körülmények között. Örömforrása a lovaglás és a gitározás maradt. 1965 karácsonyán (féléves ott-tartózkodása után) egy betegség miatt hazautazott Pestre. Gyógyu­lása után nem tért vissza a faluba. Kelenföldön lett nevelőtanár egy szakmunkásképzőben. Miután meglett az egri diplomája, Kőbányán felső tagozatosokat tanított. 
Életének meghatározó része volt az indián kultúra iránti vonzódása. Társaival 1961-ben Bakonybél közelében egy eldugott völgyet „indián területté" nyilvánítottak, és ettől kezdve egészen haláláig minden évben megszervezték az indiántábort. Cseh Tamás, akinek Füst a Szemében volt az indián neve, 1997-ben adta ki Hadiösvény című regényét, amelyet ő is illusztrált. 2006 végén jelent meg válogatásában és fordításában a Csillagokkal táncoló Kojot, észak-amerikai síksági indián mesék című kötet, amelyet saját előadásában hangoskönyvként is kiadtak, a könyv alapján animációs film is készült. 

„Én elhittem, hogy indián vagyok. Édesapám csinált íjat, tegezem volt, pajzsom, az általam elcsípett hörcsög prémével feszítve. A falun kívül éltem, ismertem a patakokat, az erdei ösvényeket, a rókalyukakat, a nádasokat. S ha ezt ismered, akkor a vidék a tiéd. Mindez elhalhatott volna bennem, mikor Budapestre költöztünk. Szerencsére a Gellért-hegy alján laktunk, a Villányi úton, s a hegyet ecetfák, dzsungelek lepték be. Csapatokat szerveztünk itt is, egy Sisa nevű fiú volt az ellenfelem. Így mentettem meg magamban az indiánt” – mesélte szenvedélyéről. 
1970 decemberében ismerkedett meg Bereményi Géza író-filmrendezővel, akivel kiváló szerzőpárost alkottak, és sorra születtek a sajátos korrajzok, a „csehbereményi” dalok. Barátságuk és munkakapcsolatuk a vízivárosi Iskola utca egyik albérletében kezdődött, itt születtek a legendás, egy nemzedék életérzését kifejező szerzemények, a sorban az első 1971-ben Az ócska cipő volt. 
Egykori lakóhelyükön, a ház bejáratánál ma tábla található egy különleges lakónévsorral, a lemezeken szereplő személyek neveivel (köztük Antoine és Desiré, Fáskertiné, Ács Mari, Poremba Éva, Vetró Irén és a többiek). Bereményi írta csaknem az összes Cseh Tamás-lemez szövegét, négy évtized közös munkájának eredménye mintegy húsz album és tucatnyi est. (A kivétel az 1986-os Mélyrepülés, amelyhez Csengey Dénes írta a szöveget.) 
Cseh Tamás élete végéig küzdött a lámpalázzal. Valóságos kultusza alakult ki: dalban mondta el, amit a Kádár-rendszerben kimondani nem lehetett. 
Betétszámot írt Bacsó Péter Szerelmes biciklisták, Nyár a hegyen című filmjeihez, majd Jancsó Miklós több filmjében (Még kér a nép, Szerelmem, Elektra, Szörnyek évadja, Kék Duna-keringő) játszott. Főszerepet kapott a Nyom nélkül című krimiben, szerepelt a Kutya éji dala, az Idő van, A turné, a Csinibaba, a 6:3, avagy Játszd újra, Tutti! című alkotásban. 
A Tatabányán bemutatott A legvidámabb barakk című kiállításszínház egyik alkotója volt, 1998-tól 2006-os megszűnéséig vezette a Századunk című televíziós tévésorozatot, fellépett a Cimbora című népszerű televíziós gyermekműsorban, amelynek ő énekelte a főcímdalát. Pályája több szakaszában forgattak róla filmet (Elek Judit 1974-ben, Fehér György 1978-ban, Fonyó Gergely 2001-ben). Szász János rendező Utóirat címmel dalaiból készített tévéfilmet 1988-ban. 
„Az egész életemet a daloknak adtam (…) A szándékaim nemesek voltak, és cselekedtem is azért, hogy egy-egy dallal több legyen a világ, azért, hogy ez a kis zug, ez a tájék, az én hazám ne gazosodjon el, igen, én ápolgattam, hozzá akartam járulni, hogy nemesedjek én is és az is, aki velem van, aki engem hallgat” – mondta munkájáról. 

Még csak 63 éves volt, mikor 2006-ban kiderült, hogy tüdőrákja van. Hősiesen küzdött a betegséggel, de legbelül tudta, lehet, hogy közel a vége. 2006. augusztus 26-án a Bakáts téren adta utolsó koncertjét, Másik Jánossal közösen lépett fel. Állapota ezután egyre rosszabbodott. 
2007-ben jelent meg a Bérczes László által lejegyzett Beszélgetőkönyv, melyben az életét meséli el. 2008-ban jelent meg utolsó, Fel nagy örömre című karácsonyi lemeze. 2009. augusztus 7-én hunyt el Bartók Béla úti otthonában. 
Több ezren búcsúztatták a Farkasréti temetőben. Utolsó útjára az Ökrös együttes muzsikája kísérte, Bereményi Géza mondta a búcsúztatót. Az „indiántársak” hagyományaik szerint búcsúztak, Füst a Szemében koporsóját Hajnalcsillag motívumú takaróval borították.
 

Képzőművészeti munkáiból több alkalommal szerveztek kiállítást, 2014-ben megjelent egy grafikáit tartalmazó album is. Énekelsz Csehtamást? címmel 2021-ben jelent meg Fodor Sándor második, róla írt könyve. Hagyatéka, a hozzá kapcsolódó valamennyi fellelhető dokumentum, hang- és képanyag megőrzésére hozták létre a Cseh Tamás Archívumot. Öröksége 2021 végén a Petőfi Irodalmi Múzeumhoz került. 
 

Emléke élő

 Dalai emlékkoncerten csendülnek fel, többek közt a Sziget Fesztiválon is hallhatóak voltak. 
 A budapesti Szent Gellért téren 2013 óta áll egész alakos szobra, amely mellett egyik dalának néhány sora olvasható, az utcaburkolatba vésett grafika pedig Füst a Szemébent, az indiánt idézi meg. 
 Budán évek óta emléksétát szerveznek Cseh Tamás nyomában címmel. Kő­vá­gó­örsön utcát neveztek el róla. 
 Egyik védnöke volt a 2008-ban indult Ördögkatlan Fesztiválnak, ahol több alkalommal is megemlékeztek róla. 
 2014-től három évig az ő nevét viselte a hazai könnyűzene támogatására meghirdetett program, nevével képzőművészeti pályázatot is kiírtak. 
 

Díjai, Elismerései

Munkásságát 1993-ban Liszt Ferenc-díjjal ismerték el, 1994-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét, 1998-ban a Pro Urbe Budapest Díjat vehette át. 2001-ben Kossuth-díjjal tüntették ki műfajteremtő előadóművészi teljesítményéért, egy korszak életérzését emlékezetesen tolmácsoló, a hétköznapok pró­záját és költészetét egyidejűleg megragadni képes dalaiért. 2008-ban Budapest VIII. kerületének, a következő évben Bakonybélnek is díszpolgára lett, 2009-ben posztumusz Magyar Örökség Díjat kapott.