Visszafelé egy lépést se!

Sokszor éreztem úgy, hogy túl korán kaptam meg ezt vagy azt az elismerést. Szinte szaladtam utánuk, próbáltam megszolgálni azt a bizalmat, amit jelentettek. Soha nem gondoltam, hogy egy-egy kitüntetés valaminek a végét, egy adott pályaszakasz megkoronázását jelenti. Inkább biztatásnak fogtam fel – jegyzeteltem válaszát évekkel ezelőtt egy fontos szakmai kitüntetése kapcsán. 
Kulka János a Nemzet Színésze lett, lapunk nevében gratuláltam neki, amit köszönettel vett, mindazonáltal udvariasan közölte, senkinek nem ad interjút. 
Pályája során számos színházi főszerepet alakított, több mozifilmben és tévéjátékban láthattuk, sőt kultikussá vált teleregény is kötődik a nevéhez. Az ország egyik vezető színésze lett, ahhoz képest, hogy nem is erre a pályára készült. Szegeden nőtt fel, a Ságváriban érettségizett. Bölcsész akart lenni, csakhogy abban az évben a szegedi egyetemen nem indult angol–francia szak, így mást kellett kitalálnia. Egyik osztálytársa felvetette, menjenek el a Színművészetire felvételizni, legalább azzal is telik az idő. Végül úgy hozta a sors, hogy Kulkát felvették. Kazimir Károly osztályába került, ahol többek között Kubik Anna, Balogh Erika, Lang Györgyi, Bubik István, Forgács Péter, Incze József lett a csoporttársa. 

Minden szerep új kihívás 
Friss diplomásként, 1981-ben a Pécsi Nemzeti Színházhoz szerződött, ahol minden műfajban kipróbálhatta magát, és a közönség is kedvelte. Sikeres volt, népszerű, mégis úgy érezte, tovább kell lépnie. Akkoriban élte fénykorát a Kaposvári Csiki Gergely Színház legendás társulattal, országos hírű előadásokkal. Kulka János így vallott egy interjúban erről az időszakról: „Abból élek talán a mai napig is, amit ott tanultam. Az, hogy nehéz helyzetekben talpon tudtam maradni, biztos, hogy a kaposvári időszaknak köszönhető.” Bálint András 1993-ban hívta a budapesti Radnóti Miklós Színházhoz, 2003-tól az akkor Jordán Tamás vezette Nemzeti Színház tagja volt, 2013-tól 2018-ig pedig a Katona József Színházban játszott. 
Mindig meglepő számomra, ha egy befutott színész sok-sok évtizednyi gyakorlattal a háta mögött azt nyilatkozza, egy-egy fajsúlyosabb szerep kapcsán félelem munkálkodik benne. Kulka János erre így reflektált: „Fiatalabb koromban én sem értettem, amikor idősebb kollégáim azt mondták, minden új szereppel elölről kell kezdeni a pályát. Ma már belátom, ez tényleg így van. Mit sem számít az, mennyi ideje vagyok színész, hány szerepet játszottam már el, az újabb és újabb feladatok olyan kihívást jelentenek, mintha a főiskolai felvételire készülnék. Ha nagyon nehéz helyzet elé állít az élet, akkor megpróbálok a korábbi emlékeimbe kapaszkodni. Sikerült már néhány erőn felettinek hitt munkát elvégeznem. Ezek biztonságot adnak, ha visszagondolok rájuk.” 
A rivalizálásról és az irigységről azt mondta: „Sokkal épeszűbb pálya ez, mint sokan gondolják. Én egész eddigi pályámon hihetetlenül szerencsés voltam. Mindig sokat dolgoztam, és mindig olyan színházi közegben léteztem, ahol szerettek és megbecsültek. Annyira nem vagyok naiv, hogy ne venném észre, ha valaki irigykedne rám. Amit viszont biztosan tudok: belőlem hiányzik ez a tulajdonság. Minden szakmának megvan a tökéletes értékrendje. Mi, színészek a saját területünkön – ahogyan az orvosok, a tanárok, az újságírók – pontosan tudjuk, hogy ki mennyit ér és milyen ember.” 

Sokáig volt Mágenheim doktor 
A Szomszédok teleregényben tizenkét évig formálta meg Mágenheim doktor szerepét, ami által kikiáltották örökös mentőorvosnak. A bulvárlapokban sokáig hozzábiggyesztették a nevéhez, hogy „a Szomszédok egykori sztárja”, s már-már attól tartott, ha egyszer eltávozik az árnyékvilágból, azt írják majd az újságok: „Elment Mágenheim doktor.” A kilencvenes évek elején Csákányi Eszterrel – akihez régi barátság fűzi – közös műsorral járták az országot, s egyik alkalommal döbbenten látták a kultúrház ajtajára kifüggesztett plakáton: „Csákányi László lánya és Mágenheim doktor a Szomszédokból.” Pedig élvonalbeli színészként akkor már mindketten réges-rég jogot szereztek arra, hogy a saját nevükön szerepeltessék őket. Szerencsére idővel alábbhagyott ez a „má­genheimezés”. 
 

Egyébként a Kulka családban több orvos is van. Édesapja, Kulka Frigyes nemzetközi hírű mellkassebész, tüdőgyógyász, a magyar és az európai sebésztársaság elnöke volt, akit a Szomszédokat rendező Horváth Ádám egyik legjobb barátjának tartott, portréfilmet is készített róla. A színész nővére, Kulka Janina pedig patológus, a Semmelweis Egyetem II. Számú Patológiai Intézetének professzora. A testvérek közötti korkülönbség 11 hónap, és óvodásként mindketten „színészkedtek”, ugyanis a szomszéd fiú bevonásával eljátszották maguknak a Csongor és Tündét. Édesanyjuk, Boleman Eszter volt az első tévébemondónő az MTV-ben, fordítóként dolgozott, illetve dramaturgként a Szegedi Nemzeti Színházban, ahol a fia gyerekszínészként három alkalommal is kapott szerepet, minden bizonnyal innen eredeztethető a színjátszás iránti vonzalma. 
„Művész úr, milyen szép a hálószobája!” – hajdanán így szólította meg valaki az utcán Kulkát, miután bemutatta az otthonát egy lakásmagazinban. Ez volt az a pont, amikor rájött, felesleges az efféle kitárulkozás. Persze megérti, hogy akiket színházban, filmen, tévében látnak az emberek, azoknak magánéletéről szeretnek olvasni, de tudni kell, hol a határ, pontosabban a küszöb, amit nem szabad átlépni. Az ízlésről, a minőségről ezt mondta: „Kifejezetten szeretem, ha általam szépnek tartott dolgok vesznek körül. Imádom például a stílusos autókat. Olyan ruhában járok, amiben jól érzem magam. Megválasztom azokat a helyeket, ahová elmegyek, nekem mindennél fontosabb a harmonikus környezet. Becsülöm azokat, akik jól tudnak főzni, vagy csodálatos borokat készítenek. Mindenben a minőség a lényeg! Talán ezt a kor váltja ki.” 
A színész hivatása a pillanaté 
Kulka Jánost 2016 áprilisában súlyos stroke-kal szállították a mentők az Amerikai úti Országos Klinikai Idegtudományi Intézetbe, ahol életmentő műtétet hajtottak végre rajta. Hosszú rehabilitáció várt rá, hiszen csak a bal karját tudta mozdítani és csak a szemével tudott kommunikálni, valamint az agyi sérülés következtében kialakult nála a beszédzavar, afázia. „Meggyógyítottak! De sok mindenki eltűnt mellőlem” – nyilatkozta egy hetilapnak a kórházból való hazatérése után. Először 2019 januárjában lépett újra színpadra, majd több kisebb színházi és filmes szerepet is kapott. 
Végül még egy idézet a régebbi beszélgetésünkből: „Kicsit buta módon elkezdtem hinni abban, hogy ami a halál után következik, az nem is lehet annyira rossz. Ha van egyáltalán valami a halál után. Valljuk be őszintén: nagyon fárasztó élni. Olyan sok pozitív és negatív hatás éri az embert a mindennapokban, hogy ezektől megválni csak megkönnyebbülést jelenthet.” Elárulta, hogy nem szeret visszafelé nézni: „Visszafelé egy lépést se!” 
Mi marad a színész után? Emlékszik majd rá valaki? Erre is kész válasza volt: „Egy-két emlékezetes esténél többet én sem hagyhatok magam után. És örülhetek annak, ha valaki elmereng majd azon, melyik is volt az a darab, amiben a Kulka Vári Évával táncolt, vagy mi is volt a címe annak a Shakespeare-műnek, amiben Kulka címszerepet játszott a Nemzetiben? A színész hivatása a pillanaté, semmiképp nem az örökkévalóságé.”