Meg van írva a csillagokban

Nem tudok szó nélkül elmenni a galéria szívhez szóló alkotásai mellett, amely az ősmagyar csillagos égboltot benépesítő hősökről szól. Nem véletlenül választotta a kiállítás mottóját Ipolyi Arnold nagyváradi püspök, művészettörténész 1854-ben írt Magyar Mythológia című művéből: „Hitregéink emlékei a csillagokba emelkedtek fel a földöni elhanyagoltatásuk miatt, s onnét világítanak még le feledékenységünk éjét felderítendők.” Az ősi mondák, regék szájhagyomány útján terjedtek tovább, és a múlt dicsőségeit őrizték meg a csillagképek elnevezéseiben is. A művésznő megmintázta és bemutatta a magyar nemzet eredetéhez köthető mondavilág csillagokban őrzött hőseit. 
 

Egy biztos, Józsa Judit szerencsés csillagzat alatt született, mert szerető, szorgos, összetartó, művészi vénával megáldott családban, boldog gyermekként élhetett Székelyföldön. 
„Édesapám, Józsa János fazekasmester ősi fazekascsaládba született. Sokat tanult, és 1960-tól folyamatosan Korondon dolgozik mint fazekasmester. Elmélyült a székely fazekasság hagyományaiban, és utazásai során átfogó mintarajzot, székely és magyar motívumgyűjteményt állított össze. Édesanyám, Vajda Julianna mindössze 17 éves volt, mikor összeházasodtak, és addig sosem rajzolt, festett, írókázott. A szerelem azonban csodákra képes, és édesapám mindenre megtanította, házasságkötésük után egy évvel már önállóan festette, véste, írókázta a megkorongozott tárgyakat. Édesanyám ma már messze kiemelkedik a korondi festő asszonyok közül, a Józsa-portáról kikerülő kerámiatárgyak java részét ő díszíti. Kisebbik bátyám, ifjabb Józsa János viszi tovább az agyagművességet, kitűnő fazekasmester vált belőle. A nagyobbik bátyám, Jenő kiváló fafaragó lett, ám egy baleset miatt nem tud úgy faragni, ahogy azt ő szeretné, ezért ma már operatőrként dolgozik Székelyudvarhelyen. A szüleim szorgalmasan dolgoztak és minket is arra neveltek. Mindig együtt reggeliztünk, sokat beszélgettünk. Tőlük tanultam, hogy mindennek rendelt ideje van, az idővel és energiával gazdálkodni kell, be kell osztani. Csodálatos volt olyan fának az árnyékában felnőni, mint az édesapám. Mindig azt tanította, hogy a művésznek csak tiszta forrásból szabad merítenie a munkája során. Sose felejtem el, honnan jöttem: Erdélyország az édesanyám, Magyarország a hazám.” 

Judit azért, hogy kiteljesedhessen, 1994-ben átköltözött Magyarországra és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karán szerzett mű­vé­szet­tör­té­nész-­diplomát. Egyetemi tanulmányai alatt, a több ezer éves tárgyi emlékek beható elemzése során tudatosodott benne, hogy amit otthonról hozott magával, az nem csak a történelmünk, a nemes múlt, de jelenünk kivételes és hatalmas kincse is. 
„Amikor átjöttem az anya­ország­ba, a Szent Margit Kórház geriátriai osztályán dolgoztam szociális nővérként, mert ahhoz, hogy megszerezzem az állampolgárságot, munkahely is kellett. Meg rengeteg papír. Azt hiszem, akkor váltam felnőtté. Sokszor és hosszasan álltam sorba különféle hivatalokban, de nem adtam fel. Írtam Göncz Árpádnak, amikor külföldre kellett volna utaznom egy kiállításomra, de nem volt útlevelem, és segített. Az első magyarországi kiállításom a Gellért Hotel teaszalonjában volt 1995-ben. Hetvenöt kisplasztikát állítottam ki. Emlékszem, hogy mennyire izgultam, hiszen nem hozhattam szégyent se ­édesapámra, se magamra, se Székelyföldre.” 

A művésznő azóta sok dicsőséget hozott hazánknak, hiszen világszerte kiállítják a műveit. Józsa Judit művészete a kereszténnyé vált ősi gondolatvilágának, a történelmi múltban logikusan felépített szimbólumrendszernek a képzőművészeti megjelenítője. Stílusa egyedi: terrakotta kisplasztikáit nem hagyományos korongozással készíti, hanem az általa kifejlesztett hajtogatással és mintázással. 
„Mindig is kísérleteztem az anyagokkal. Olyat kerestem, amely alkalmas az aprólékos mintázásra. A felületkezelésre ún. archaikus vasoxidos patinázást alkal­mazok.” 

Józsa Judit fáradhatatlanul alkot, 15 tematikus kiállítást valósított meg. A témák: a Honfoglalás, Táltosok és szentek (Árpád népe és házának szülöttei), Magyar Nagyasszonyok, Múzsák kertje, Magyar mesevilág, Magyar táncok, Magyar örökség, Mária, a magyarok Boldogasszonya, Magyar Csillaglegendárium. A tárlatok mindegyike – a művészeti élményen túl – nemzetünk öntudatát erősíti. Akárcsak a könyvei: eddig 13 könyve jelent meg, melyek mindegyike a magyar társadalom művelődéstörténetét gazdagítja. 
Közösségépítő munkássága sokakat megmozgat. 2013 óta működik a Józsa Judit Galéria, illetve a Józsa Judit Művészeti Alapítvány. A galéria a művésznő állandó és időszakos tárlatai mellett a kortárs hazai és a határon túli magyar festő-, grafikus-, textil-, tűzzománc-, fotó- és keramikus­művé­szek bemutatkozásának helyszíne is. A kiállításokat is önzetlenül szervezi, a megnyitókon művészettörténészként ismerteti a műveket és értékeiket. Alapítványának köszönhetően a belvárosi bemutatóterem mára a magyar nemzeti kultúra elismert szellemi műhelyévé vált. A programokra a belépés ingyenes. 
„Felismertem azt, hogy művelődésfejlesztő és magyarságtudat-erősítő tevékenységre égető szükség van. A Józsa Judit Galériában egyrészt a nagy bemutató tárlataim gyűjteményes anyagát tárom a közönség elé, rendszeres előadásokkal, ingyenes tárlatvezetésekkel. További célom pedig az igényes, minőségi, színvonalas, értéket képviselő, Kárpát-medencei magyar keresztény képző-, ipar- és népművészeti alkotók összefogása és alkotásaik bemutatása.” 

Az utóbbi évek kurátori feladatai közül kiemelkedik az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus alkalmából rendezett Szent István öröksége c. kiállítása, valamint nemzeti imánk 200. évfordulója tiszteletére rendezett Magyar Himnusz c. Kárpát-medencei kortárs magyar alkotóművészeti kiállítás. Ebben 96 művész több mint 100 alkotását mutatja be az ország számos helyszínén. Idén májusban pedig meghirdette – a Magyar Himnusz után – a Székely Himnusz c. pályázatot is, melynek anyagából ez év őszén rendez nagyszabású tárlatot. 
Józsa Judit meggyőződéssel vallja: nemzeti örökségünk, történelmünk, hagyományaink, kultúránk és erényeink ismerete és szeretete nélkül olyanok vagyunk, mint egy fa gyökerek nélkül. 
„A 2011-ben mintázott, és a budapesti Belvárosi Nagyboldogasszony-főplébánia templomnak adományozott, Magyar család című kompozíciómba belevéstem a hitvallásomat: