Ilyen állapotban van a kórházba került Dévényi Tibor
origo.hu
Frigyesi András tanár, rendező, színházigazgató válaszolt kérdéseinkre.
Kép: Frigyesi András
1. Hogyan érez a szülőhelye iránt?
– Magyar vagyok. Budapesten születtem, szeretem a várost, az épületkultúrája, a művészete, az ország életében játszott szerepe önazonosságunk része. Büszkén mutogatom német barátaimnak, és közöttük van olyan, aki a város és irodalmunk miatt kezdett el magyarul tanulni.
2. Kíváncsiságból kivel cserélne életet egy napra?
– Rendezőként az a dolgom, hogy mások életébe éljem bele magam. Így nem hiszem, hogy cserélnék, inkább megpróbálom a magam életét tisztességesen élni.
3. Mi vonzotta a rendezésben?
– Óriási hatalom a rendezőé, de tilos ezzel visszaélni. Nagy a felelősségünk: az utókor ül a nézőtéren. A mai színházművészet feladata a morális ember keresése, de gyakorta a könnyedebb műfajokat kényszerülünk bemutatni. Ám azokban is fontos az értékrend közvetítése.
4. Mivel lehet önt kikergetni a világból?
– A közönnyel. Egoistává válik a világunk, ürességet, identitásvesztést élünk. De a világ összetettebb, mint ahogy azt a közönyös ember érzékeli. Nagy felelősségünk van társaink sorsáért is. Az értékrend tudatos összezavarására a tiszta forrásból táplálkozó művészet jelenthet gyógyírt.
5. Van-e olyan elszalasztott lehetőség az életében, ami bántja, hogy miért nem ragadta meg?
– Igen, de utóbb kiderült, hogy úgy volt az jó, ahogyan volt. Inkább a kapott lehetőségek megragadására koncentrálok, azokra, amelyek életre szóló élményt adnak. Például hatodikos koromban a magyartanárom elküldött újságíró-szakkörösként interjút csinálni Németh Lászlóval, és az a beszélgetés a mai napig meghatározó.
6. Melyik történelmi korban élne szívesen?
– Megtaláltam a helyem. Ugyanakkor izgat a romantika és a reformkor is, esetleg szívesen éltem volna valamelyikben, de itt és most van dolgom, jól érzem magam.
7. Milyen idézetet tenne a hűtőajtóra, hogy ezzel induljon a napja?
– Ma is érdemes felkelni, mert valószínűleg remek napnak nézünk elébe. Ma is tenni kell a kislányom tarisznyájába útravalót: igényességet a szellemi, lelki táplálékra, tehetséget az igazság és a hazugság megkülönböztetéséhez, a való és a virtuális világ elkülönítésére, a prioritások kialakítására.
8. Van-e olyan értékes vagy értéktelen tárgy, ami különösen kedves az ön számára?
– Sinkovits Imre még gimnazista koromban atyai barátságába fogadott. 1972 karácsonyán kaptam tőle egy dedikált, szöveggel ellátott fényképet, ami most is a szobám falán lóg, de azóta a filctollal írt szöveget eltüntette a fény. De tudom, mi volt ráírva. Egyik öcsémnek panaszkodtam, hogy már nem látszik, mire úgy válaszolt, nekem szólt a kép, elég, ha én megszívlelem a dedikáció értékeit.
9. Ki a kedvenc írója? Van-e kedvenc könyve?
– Nagyon szeretem Madách Imrét, darabot is írtam róla. Márai Sándor is nagy kedvencem. Madách kapcsán kicsit úgy érzem, hogy ugyanúgy elhanyagolják a színházi életben, mint Erkel Ferencet a zenében. Mindketten fontos dolgokat mondtak a ma emberének is.
10. Írónak vagy rendezőnek tartja inkább magát?
– Egyértelműen rendezőnek. Íróként is érzem, hogy a rendező feladata az író szolgálata. A rendező nem állhat a színpad és a közönség közé. A nagy szerzők időtálló zsenik, mi nem. A művészi szabadság az alázat. Nem nekem kell jelen lenni, hanem a műnek.
11. Milyen tanulságokat, tanácsokat osztana meg az olvasókkal, amit saját tapasztalataiból tanult meg?
– Alázat nélkül nem működik semmi. Minden sikeres művész tudja, hogy a kreativitáson túl szorgalom és alázat nélkül nem lehet maradandó értéket produkálni.
12. Mi a kedvenc érdeklődési területe a színházon kívül?
– Régebben a lovaglás, mára a zene, a filmek és a képzőművészet. És mindig öröm, ha gyerekekkel, fiatalokkal beszélgethetek, továbbadhatom, amit fontosnak érzek.
13. Milyen zenét szeret?
– Bachot, Mozartot, Verdit, Puccinit, Erkelt. Akkor érdekes a zene, ha az ember kis tájékozottságot szerez, és érti a szerző szándékát.
+1. Milyen képességet választana, ha egy szuperhős bőrébe bújhatna?
– Valami olyasmit, ami közelebb visz a világmindenség megértéséhez. Volt egy kiváló kémiatanárom, aki azt mondta, hogy a tudomány olyan, mint egy léggömb. Minél nagyobbra fújod, külső héja annál nagyobb felületen érintkezik a tudatlansággal.
Frigyesi András tanár, rendező, színházigazgató. 1952-ben született Budapesten. Az ELTE-n tanult magyar–germanisztika szakon, majd a Színház- és Filmművészeti Egyetem színházrendező-hallgatójaként két évet, illetve Bécsben színházi menedzser képzésen vett részt. Dolgozott az ELTE-n és Ausztriában tanárként, illetve magyar, osztrák és német színházakban egyaránt. A szekszárdi Német Színház és Budaörsi Latinovits Színház igazgatója volt, jelenleg Egerben rendez.
origo.hu
borsonline.hu
life.hu
hirtv.hu
haon.hu
origo.hu
mindmegette.hu
vg.hu
origo.hu
origo.hu
origo.hu
origo.hu