A hegy hívó szava

Erősíti, kiegészíti egymást a három érdeklődési terület, együtt átölelik a teljességet. A pszichológia nagyon aktív szellemi tevékenység, amelyben Nedeczky Júlia megélheti segítő, adakozó oldalát. A szikla- és a hegymászás a teljes önátadást, a töltekezést, a szerelmet jelenti számára. Miközben a földtől mindinkább eltávolodik, a magaslatokba kapaszkodik, elméje lecsendesedik, s képessé válik egyszeriben más perspektívából szemlélni az életet. A hangszer hasonlóan működik kezében: a klarinéton keresztül legbelső énje tör utat a fizikailag érzékelhető valóságba. A lelki munkában, az önfejlődés lehetőségében, az emberi kiteljesedés vágyában összecsengenek ezek a tevékenységek Júlia nem épp hétköznapi személye által. 

Gyermekkori gyökerek 

– Korán feltűnt a szüleimnek, hogy mennyire figyelek a környezetemre, embertársaim jóllétére, nagyfokú empátiát fedeztek fel bennem. Egyik alkalommal a testvérem keservesen sírt. Édesanyám, belépve a szobájába, azt látta, hogy én ott álltam a kiságya mellett és vigasztaltam őt – idéz fel egy kapcsolódó emléket Júlia. Humán-művészeti családból származik, ezért már fia­talon megtanult játszani fuvolán, furulyán, zongorán. A középiskolai évek alatt egy időre felfüggesztette ez irányú tanulmányait. Ám rövidesen rátalált a saját hangszerére, a klarinétra. Rájött, hogy nem akar zene nélkül élni, szüksége van rá egy életen át. 

Sokáig kereste a maga útját, amely mellett elköteleződne. Édesanyja iránymutatásának köszönhetően az emberi egyéniség iránti kíváncsisága a grafológia felé vezette őt. A tudása teljessé tétele érdekében elmélyedt a pszi­cho­ló­giá­ban, amely szakterületen 2006-ban szerzett diplomát az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. Ezt követően sokrétűen fejlesztette ismereteit: részt vett önismereti pszichodráma-tanfolyamon, kognitív viselkedésterápiát tanult, coachnak képezte magát. Magánpraxisa mellett hat évig gim­ná­zium­­ban dolgozott mentálhigiénikus tanácsadóként. 2014-ben lehetősége adódott, hogy a Magyar Képzőművészeti Egyetemen intézménypszichológusként segítse a hozzá forduló diákokat és felnőtteket. 

– Az érdeklődésem elsősorban az egészséges emberre irányul, akinek a különféle életszakaszokban más-más feladatokkal kell megbirkóznia. A jelenlegi munkakörömben mindennemű problémával találkozom a korai traumatizáltságtól fogva az önismereti hiányon át a párkapcsolati nehézségekig, ennélfogva széles területen igyekszem segítő kezet nyújtani. Rendkívül izgalmas, ugyanakkor gyakran megterhelő a feladatköröm, ezért jó ellenpontja annak a szikla- és a hegymászás. A fizikai tevékenység közben fellélegzem, töltődöm, érzem a hatékonyságomat, erőmet, amelyből másoknak is tudok adni – taglalja beszélgetőtársam, aki tizenkilenc évesen kötelezte el magát a földi világon túlmutató, hófehér hegy­óriá­sok meghódítása mellett. 

Magaslatok szerelmese 

Emlékszik, kislányként mindig a mászókán lógott, szeretett kötelet mászni, amely tevékenységekhez erős fizikummal, jó egyensúlyérzékkel rendelkezett. Kifejezetten magával ragadták, lebilincselően hatottak rá a hegyi témájú filmek. A magaslatok sosem riasztották, inkább vonzották őt. Sokszor tudattalanul festette, rajzolta papírra áhított vágyódását. Az akkor még naivnak tűnő ábrándjai egyszerre valóságossá váltak, amikor találkozott Koncz Ákossal (magyar hegymászó, 1990-ben hódította meg a Cso-Ojut, a Mount Everesttől húsz kilométerre fekvő, nyolcezer méter feletti csúcsot). Akkor tudatosult Júliában, hogy az álma elérhető, hovatovább erre született. 

Miután rátalált saját útjára, a szükséges tudást elsőként a sziklamászás megismerésével alapozta meg. Az alapfok után alpesi magashegyi sziklamászóképzést végzett, azt követően téli magashegyi hegymászó-, továbbá jégmászó­tan­fo­lyam, majd mesterséges mászás (előre elhelyezett biztosítási pontokon állva, húzódzkodva lehet előrejutni) kurzus következett. Rendszeresen indult sziklamászó­ver­se­nye­ken, amelyeket eredményesen teljesített. Mégsem a dobogó motiválta őt, hanem az első pillanattól az az álom élt benne, hogy nyolcezres csúcsot mászhasson önerőből, mesterséges oxigén és serpák segítsége nélkül. Nem a teljesítményérték vonzotta, hanem a hegyekkel való bensőséges találkozás élménye. 

Fokozatosan egyre magasabb, csodálatosabb csúcsokra jutott fel: Tátra, Alpok, Kaukázus, Andok, Karakorum és a Himalája hegyeire. – Nem tudtam, hogy képes leszek-e emberi erővel bírni, ki tudom-e tolni kellőképp a fizikai határaimat. Első alkalommal, amikor Európa tetején, a Mont Blanc csúcsán jártam, nagyon megviselt a magasság. Elkeseredtem, mert attól féltem, hogy nem fogom tudni a nagyobb magasságokat tolerálni. Szerencsére a negatív tapasztalat nem tudott megállítani, a szenvedély vitt tovább. A mászás egyben önismereti, tapasztalati út. Így történhetett meg, hogy még ugyanazon a nyáron, ötezer méter fölött az Indiai Himalájában teljesen jól voltam. Megértettem, hogy jó stratégiával sokkal többre vagyok képes – emlékszik. 

Tíz év múltán, 2003. július 19-én sikerült a pakisztáni Karakorum-hegység Gasherbrum-II nevű, 8035 méter magas csúcsán állnia. Ma is libabőrrel mesél az ott megélt, szinte leírhatatlan érzésről. Akkor könnyekben fakadt ki, mert egyszeriben beért hosszú évek munkája, erőfeszítése. A boldogság, ami a lelkébe költözött, mindent felülírt. Hetekbe tellett, míg tudatosult benne ez a rendkívüli eredmény. A gyermeki türelmetlenséggel vágyott cél beteljesedése egészlegességet, nyugalmat hozott a mindennapjaiba, máig elevenen őrzi ennek emlékét és táplálkozik ebből az életre szóló útravalóból. 

Újabb célok felé 

Előadásaival járja az országot, és külön fejezetben taglalja, mi mindent képesek adni a hegyek. Röviden szólva mindent: leküzdeni a félelmet, befogadni a veszélyt, lel­­kileg emelkedett állapotba kerülni. A hegymászásban formálódott a személyisége, de ez a semmihez sem fogható élmény gyümölcsöző az élet minden területén. A pszichológiában például igyekszik más szemléletmódot nyújtani, ami a lényeglátásban segíti az embereket. Tudja, tapasztalatot képes másoknak jól átadni, illetve segíteni az idő- és célkezelést. De élményeit közvetlenül is hasznosította: hat évig tartott túra- és hegyivezetést különféle alpesi csúcsokra, és tizenöt alkalommal a francia-olasz Mont Blanc (4809 méter) magaslatára. 

– Az a szép a mászásban, hogy ott a hegy az úr. Maximális alázattal, tisztelettel, szeretettel közeledek felé. Vendég vagyok, és kötelességemnek érzem, hogy fizikailag, szellemileg felkészülten érkezzek. Rengeteg jelentéktelen dolog foglalkoztat bennünket a hétköznapokban. A magaslatok letisztítják a gondolkodást, segítenek meglátni, mi az igazán lényeges, a valódi érték. A főtt étel, a kényelmes ágy, a meleg víz itthon karnyújtásra elérhető, fent az életben maradás feltételeinek megteremtése sok-sok órába telik. Igyekszem hálával élni, hogy számomra mindez természetszerűen megadatik. 

– Hogyan tovább? Az életem mindhárom területén tűztem ki újabb célokat magam elé. A hegyi álmokból minden évszakra akad legalább egy. Télen Marokkóba szoktam menni sziklát vagy jeget mászni egy hűvös vidéken. Nyáron Peruba készülök a hatezres csúcsok közé. Még vágyom nyolcezres magasságokba. Erőss Zsolt hegymászóban kiváló társra találtam a szenvedélyemben, de 2013-as halála nagy űrt hagyott bennem. Tízévnyi keresés után most Koncz Ákossal közösen megpróbálunk mégis nekivágni a magaslatoknak – meséli. 

Ami a pszichológiát illeti, el szeretne végezni egy újabb szakmai képzést. Emellett új lemeze készül egy francia sanzonzenekarral együttműködve. A művészet gyermekkorától benne lakozik, jó eszköz önkifejezésére. Legközelebb a szívéhez a klezmerdallamok állnak, főleg emiatt kezdett el klarinéton játszani. Régebben dolgozott színházban, hetente többször fellépett, ma már inkább hobbiszinten, jókedvéből zenél. Ezzel teljes az élete.