A fehér rózsa öröksége
Albánia a magyarok kedvelt nyaralóhelyévé vált az elmúlt években. Vadregényes tájai és történelmi öröksége mellett kevesen gondolnak arra, hogy Magyarország adta a balkáni köztársaság egyetlen hivatalos újkori királynéját. Apponyi Géraldine száztíz éve született.
Kép: Az esküvőt a tiranai városházán tartották a pár eltérő vallása miatt
Ma a hazai lapok főleg a brit, néha a spanyol vagy a dán királyi család történeteivel vannak elfoglalva. Egy évszázaddal ezelőtt a Habsburgok és magyar nemesek álltak az érdeklődés középpontjában, különösen az olyan szépségek, mint Apponyi Géraldine, akinek már a szülei sem voltak szokványosak. Apja a XIII. század óta jelentős családból származó gróf, huszárkapitány, királyi kamarás és országgyűlési képviselő volt, édesanyja pedig Gladys Virginia Stewart, egy Belgiumban dolgozó amerikai diplomata és egy dohányültetvényes família leszármazottja. Gladys sok tekintetben számított dollárhercegnőnek, mivel bár nem angol előkelő férjet, de nemesi címet nyert a házassággal.
Grófi címlaplány
A család által Zserinek becézett kislány 1915. augusztus 6-án látta meg a napvilágot a Nyitra megyei Apponyban. A ma Szlovákiában található reneszánsz kastélyt olyan vendégek látogatták gyerekkorában, mint Theodore Roosevelt amerikai elnök, a revüsztár Josephine Baker, a patialai maharadzsa és a magyar arisztokrácia színe-java. Thomas Cardeza philadelphiai milliomos is töltött itt néhány napot, mielőtt 1912-ben hazaindult a Titanic fedélzetén (és túlélte az óriásgőzös katasztrófáját). Mindannyian csodájára jártak a hatalmas könyvtárnak, amely húszezer kötete között görög és latin klasszikusokat, irodalmi, teológiai, földrajzi és történelmi tárgyú munkákat őriztek, sokat eredeti kiadásban. (A 2011-ben felújított kastély napjainkban négycsillagos szálloda, a könyvtár látogatható.)
Zseri a nyári iskolai szünetben a nagynénje, Apponyi Franciska által Zebegényben működtetett gyermektáborban segédkezett. A grófnő a napraforgóházak kis lakóiból rokonait és barátait bevonva gyermekköztársaságot szervezett, ahol kertészkedtek, sportoltak és színielőadásokat rendeztek, háztartási ismereteket sajátítottak el. A köztársaság polgárai virág- vagy állatnevet kaptak, Géraldine a Fehér Rózsa lett, ezért illették később Albániában a Magyarok Fehér Rózsája névvel.
1924-ben elvesztette édesapját, és innentől kezdve a család egyre nehezebb anyagi körülmények között élt. Gladys hozzáment egy francia tiszthez, két lányát az ausztriai Pressbaum bentlakásos Sacré Coeur gimnáziumába íratta. Géraldine és Virginia később az Egyesült Államokban és Franciaországban is tanultak. Az anyagi problémák miatt a család először elzálogosította, majd 1935-ben eladta a kastélyt és a birtokot.
Géraldine a harmincas években a Magyar Nemzeti Múzeumban dolgozott, az intézmény népszerűsítése érdekében a kioszkban képeslapokat árult és művészeti tanulmányokat állított össze. A színészettel is kacérkodott, első alakítása a Bohémélet című Puccini-opera Mimije volt egy állóképes jelenetben a Lehár Ferenc tiszteletére tartott operabálon. Az olyan népszerű lapok, mint Az Est, a Pesti Napló vagy a Színházi Élet gyakran cikkeztek róla.
Mivel grófkisasszonyként a társasági élet középpontja volt, és szerepelt az újságokban is, nem csoda, hogy az éppen feleséget kereső I. Zogu albán király tanácsosai felfigyeltek rá. Zogu állítólag meglátta Géraldine egy bulvárlapból származó fényképét és azonnal meghívta őt Tiranába 1937-ben, majd nemsokára meg is kérte a kezét.
Királynéból számkivetett
Az 1938. április 27-én a tiranai városháza dísztermében tartott esküvőn a menyasszony egy Bécsben készült, rózsákat ábrázoló tiarát viselt. I. Zogu egyik tanúja Mussolini külügyminisztere, Galeazzo Ciano gróf volt, a frigyet Durics Husszein Hilmi budai és immár albán királyi főmufti áldotta meg iszlám rítus szerint, de a házasságra XI. Piusz pápa nem adta áldását. A lakodalmat katonai parádé és tűzijáték kísérte, a házaspár Hitlertől egy skarlátvörös Mercedes kabrió autót, Horthy Miklós kormányzótól két lipicai lovat kapott nászajándékul.
A király nem ragaszkodott ahhoz, hogy Géraldine áttérjen a muszlim hitre, így haláláig katolikus maradt. Az iránta való tiszteletét és szeretetét jelzi, hogy tiranai szobáit Zogu rózsaerdőként rendeztette be, és Biedermeier bébinek hívta Géraldine-t, ami a királyné különleges bájára utal.
Géraldine hamar népszerű lett Albániában, ehhez hozzájárult, hogy árvaházat alapított, majd az albán függetlenség kikiáltásának tizedik évfordulóján, 1938. augusztus 29-én albán nyelvű rádióbeszédet mondott férje szülőhelyén, Burgajetben, amelynek várát a szerbek a XX. században kétszer is lerombolták.
A trónon még egy évet sem tölthetett: 1939. április 8-án, három nappal fia, Leka herceg megszületése után Mussolini csapatai megszállták az országot, a királyi pár a csecsemő trónörökössel Görögországba, majd Törökországba menekült. A második világháború idején Párizsban, később Angliában, a buckinghamshire-i Frieth faluban éltek.
A háború után Albánia kommunista népköztársaság lett, visszatérésük így lehetetlenné vált, I. Zogu sikertelenül próbálkozott emigráns kormány létrehozásával, az új vezetőkkel történő kapcsolatfelvétellel. 1946-tól Alexandriában éltek Fárúk egyiptomi király vendégeiként, aki albán felmenői miatt szimpatizált a menekült uralkodó párral. Fárúkot 1951-ben katonai puccsal megbuktatták, így újra költözniük kellett, előbb a francia Riviérán, majd 1955-től Párizsban éltek.
Nehéz hazatérés
Férje 1961. április 9-én bekövetkezett halála után Géraldine Madridban telepedett le. Fia I. Leka néven Albánia királyává nyilvánította magát, de az országba nem térhetett vissza. 1982-ben a királyi család a Dél-afrikai Köztársaságba költözött, ahol Leka kereskedőházat alapított. A kommunista rendszerek összeomlása után, 1993-ban a királyné Albániába látogatott, ám egy napot sem maradhatott, mivel kiutasították arra hivatkozva, hogy saját maga által kiállított királyi útlevele érvénytelen. Fiával, menyével és unokájával csak egy évtized múlva, 2002. június 15-én térhetett végleg haza Albániába. Géraldine ekkor már súlyos beteg volt, augusztustól egy francia kórházban ápolták tüdőproblémával. Október 22-én, 87 évesen egy tiranai katonai kórházban halt meg, és Tiranában temették el.
Fia, I. Leka Zogu trónkövetelő 2011-ben hunyt el, unokája, II. Leka herceg 2007 után az albán kormányzatban dolgozott, neve három éve felmerült elnökjelöltként, de nem indult el a választáson. 2016-ban vette feleségül az albán énekes-színésznő Elia Zahariát. Géraldine-nal ellentétben a pár öt vallási vezetőtől is áldást kapott (szunnita muszlim, bektashi muszlim, ortodox, katolikus és protestáns). Ez az albán királyi hagyomány a vallási toleranciát hirdeti. 2020-ban született meg kislányuk, aki dédanyja tiszteletére a Geraldine nevet kapta. Elia mesekönyvet írt Géraldine-ról Fehér rózsa címmel.
A hat évtizedes emigráció után Géraldine többször nyilatkozta, hogy sajnálja, nem térhetett soha vissza Magyarországra, ebben először a kommunista diktatúra, majd megrendült egészsége akadályozta. Ennek ellenére sokszor kifejtette, hogy soha nem felejtette szülőhazáját.
Tervezett tündérmese
A történet meglehetősen hasonlít III. Ranier és Grace Kelly frigyére, mivel mindkét uralkodó a házassággal akarta megszilárdítani apró államát. Ranier Franciaországtól, Zogu Olaszországtól tartott. Albánia ugyanis anyagilag és politikailag egyre erősebben függött a fasizálódó Olaszországtól. Az eljegyzés pontos történetéről ellentmondó állítások keringenek, sokak szerint amiatt, mert Zogu muszlim, Géraldine viszont katolikus volt. A magyar hírek szerint a szilveszteri mulatságon találkozó Zseri és a király hamar egymásba szerettek, és két hónap után be is jelentették, hogy összekötik életüket. Máshol viszont azt olvasni, hogy az eljegyzésnek évekre visszanyúló előzményei voltak, és Zogu három nővére, Maxhide, Myzejen és Ruhide komoly szerepet játszott az egyezség megkötésében. Ez összecseng a muszlim szokásokkal, ahol a jövendő férj női rokonai beszélnek a menyasszonnyal. Abban minden beszámoló megegyezik ugyanakkor, hogy a 42 éves uralkodó és a 22 éves magyar grófkisasszony huszonhárom évig tartó házassága messze túlmutatott az érdekkapcsolaton, igazi szerelem kötötte őket össze. Géraldine maga később úgy nyilatkozott, hogy a tervezett házasság később változott igaz szerelemmé.
