Vidéken vertek gyökeret lábai
A fővárosban nevelkedett, megjárta a világot, végül falun lelte meg az otthonát és a maga feladatát. Közösséget szervezett maga köré, vályogházakat tapaszt, gyógynövényes házat működtet, farobotokat épít gyerekekkel – Kovács. B. Dánielt ezekben a tevékenységekben az értékmentés, a vidék, a jövő generációi boldogulásának segítése vezeti, szüntelen jobbra törekvésében örömérzet és szívjóság hajtja.
Kép: Dániel azt vallja, hogy a mindannyiunk javát szolgáló természeti értékeket tisztelni kell és vigyázni rájuk , Fotó: Kállai Márton, Forrás: Szabad Föld
Még jöhet rá nedves sár, majd szalma. Folyamatosan zsugorodik, ezért minél több anyag kell bele – egy agyagháztapasztás kellős közepébe cseppenünk. Dániel vezeti a kalákában végzett értékmentést. Mutatja, hogy a 65 centiméter széles alapzatú falak kibontásánál találtak kifaragott követ, az áthidalón csapozást, amelyek mind arra utalnak, hogy már korábban is újrahasznosított anyagok felhasználásával építették. Ők sem használnak művi elemeket: az eredeti téglákat agyaggal felkenve végül egy megbízható, stabil, környezetbarát, élhető otthon születik kezeik munkájának köszönhetően.
A klasszikus vidéki értékrendben hiszek. A közösségnek a falusi élet szükségessége szerint együtt kell működnie, a mindannyiunk javát szolgáló természeti kincseket, épített örökséget tisztelni és rendben tartani. A kisebb és nagyobb környezetet fenntartható módon működtetni, hogy az megmaradhasson a következő generáció számára – szögezi le határozottan karakteres jellemvonású vendéglátóm, akin azt is érzi első találkozásra az ember, hogy helyén van a szíve.
Nem túl derűs képet mutat az évekkel korábban otthonául választott nógrádi zsákfaluról, Bérről, és a vidéki életről. Mesél többek között arról, hogy a táj kiemelkedő természeti értékének számító völgyben extrém terepjárós versenyt rendeznek. A vízmegtartással is akadnak gondok, mert nemrégiben két forrás kiapadt. A falu sok múltbéli értékét elveszítette már: a halastavat, az idő folyamán negyven borospincéje szakadt be, tönkrement a tejivó, a pálinkafőző, a pékség, nemrégiben bezárták az itt működő általános iskolát. Holott, Dániel szerint, a veszteségek ellenére is a térségben épp a gazdag sokszínűség a legnagyobb erény, amelyet meg kell őrizni és működtetni felelősségteljesen.
Nagytétényben, amelyet kisebb faluként ír le a fővárosban, egy növénynemesítő központ mellett nevelkedett. Meghatározó élmény maradt számára az ott tapasztalt sokféleség, a gyümölcsfák szépsége, termésük édes íze. Faipari technikusként végzett és tizenöt évig a belsőépítészetben dolgozott. Harminchárom évesen, mikor megcsömörlött munkájában, vásárolt egy lakókocsit és világgá ment. Hat év alatt bejárta többek között Dániát, Németországot, Angliában bútorokat készített, majd egy magbank munkatársaként dolgozott. Egyedül utazott, de mindenhol barátokra lelt. Felfedezési vágy vezette, közben önmaga megismerése felé is nagy utat tett meg.
A nyarakat a berceli Csobánkapusztán töltötte, részt vett az ott rendezett fesztivál technikai szervezésében. Akkor szeretett bele a Belső-Cserhát vidékébe. 2017-ben vásárolt Béren egy omladozó, régi vályogházat. Azt visszabontotta, újraépítette, ez lett a családjuk otthona, ide született a kislánya, a most tíz hónapos Klárika. Külföldi faipari megbízásokból boldogul, ami mellett jól megfér a Fiatalok a Magyar Vidékért Alapítványban való munkája. Tevékenységük esszenciája, hogy a „kezükben lévő értékek adta lehetőségekkel élnek”: cserkészprogramokat szerveznek, gyógynövényismereti tanfolyamokat vezetnek, sárból otthont építenek.
– Meghirdettük, hogy vállaljuk klasszikus észak-magyarországi vályogházak felújítását, továbbá találtunk is ilyen, megmentésre váró épületeket. Többen összegyűlünk a munkára, mert akadnak, akik szívesen eltanulják a gyakorlatban ezt a technikát. Az időnk és az anyagi lehetőségeink korlátozottak, ezért ahová személyesen nem jutunk el, akkor összekötöm azt, akinek elkélne a segítség egy tapasztaltabb barátommal. Amikor a vályogot gyúrod, kicsit a lelkedet is formázod benne – avat be bennünket a hozzáértését saját igyekezete által szerzett férfi.
A Vadvirág teaházat szintén edukációs, tudásátadási céllal nyitotta meg és működteti feleségével, Lilivel. Szerveznek gyűjtéseket is és visszaszaporítási akciókat a „Jóisten patikájában”. Azt vallják, hogy a rendelkezésünkre álló ezen természeti kincsek megismerése során az emberi teljességet alkotó sokszínűség megértéséhez szintén közelebb kerülhetünk.
Apropó, főhősünk még egy tevékenységét meg kell említenünk: meghirdetett kézműves-foglalkozásokon robotokat épít fakockákból gyerekekkel. Az alternatív technikaórán a fiatalok eszközhasználatot tanulnak, munkavédelmet a közös alkotási élmény mellett. A nyitott műhely közvetlen közege lehetőséget teremt az őszinte emberi kapcsolódásra, és elültetni a kicsik lelkébe egy apró magocskát a falu fennmaradásáért, a vidék boldogulásáért. Dániel nevéhez fűződik az idén tízéves Gyüttment Fesztivál életre hívása, amelynek szintén a nyitott szívű, hasonlóan gondolkodó emberek összehozása a célja. Illetve a Takatuka fesztivál, amelyen a külhonban született magyar anyanyelvű fiatalok ismerkedtek meg távoli hazájukkal.
A vízmentés úgyszintén fontos feladatunk – említi meg még egy korántsem elhanyagolható részletét a törekvéseinek. – Idén januárban a patakvölgyből 25 köbméter szemetet, törmelékes hulladékot szedtünk össze. A mohás kősziklákra pedig a gyerekekkel a magunk faragta fa védőszenteket állítottuk, hogy óvják a természetet, ahogyan mi is próbálunk erő felett vigyázni rá. Vidéken vertek gyökeret a láaim. S a helyen, amit az ember otthonának érez, hosszabb távra tervez. Ha holnapig, akkor házat épít, tíz évre fát ültet, száz évre iskolát alapít. Nos, ezek még előttünk álló nagy feladatok, amelyeket csak összefogással tudunk megvalósítani…
