Természetből font hagyomány
Ismerősnek tűnik a hollókői utca, mintha már láttam volna ezt a kerítést. Jártam itt, csak elfeledtem? Kiss Tünde barátként köszönt, és emlékeztet, hogy a Karácsony díszei pályázatunkon második helyezést nyert el beküldött munkáival. Egyszeriben feldereng, hogy ennek kapcsán látogattuk meg őt Dulai Sándorral (jómagam még gyakornokként) 2017-ben. Azóta sok minden történt vele.
Kép: Tünde a természetes anyagokban rejlő lehetőségeket kezeivel formálja fizikai valósággá, Fotó: Kállai Márton, Forrás: Szabad Föld
A tehetséges kezekkel megáldott asszony a Szabad Föld ünnepi pályázatán kapta meg az első hivatalos elismerést, alkotásra ösztönző visszajelzést a természetes anyagokból font csillagjaiért, angyalkáiért. Munkáival azóta már kiérdemelte a gyékény- és kákafonó Népi Iparművész címet 2019-ben. Hollókői otthonuk pincéjében kialakította a saját műhelyét, ahol foglalkozásokat is tart kicsiknek és nagyoknak. S minden évre jut valami új kihívás, tanulni és fejlődni való.
De ugorjunk vissza a történet elejére! Tünde a Zala vármegyei Murakeresztúron töltötte gyermekkorát. Szép emlékek fűzik a településhez, ahol sokat időzött édesapja asztalosműhelyében, és csodálva szemlélte az akkor ott még élő szokásokat, hagyományokat. Hamar megtanult hímezni, kötni, horgolni. Az alkotás iránti vágya egy ideig csillapodott, majd évekkel később villámcsapásszerűen újra felbukkant az életében. Egy rendezvény alkalmával csuhéból virágot lehetett készíteni. Az egyszerű, stilizált minta és a felhasznált anyag rabul ejtette. Érezte, hogy ez a tevékenység hozhatja el számára a kiteljesedést.
Hosszú, tanulságokkal telt út vezette el őt a mai szenvedélyééig. Gimnázium után lakberendezőnek tanult, majd marketing-turisztikai irányba indult tovább. Az ezredfordulón, miután férjével összeházasodtak, közösen pár hónapot Amerikában dolgoztak. Majd hazaérve keresték a maguk helyét. Hollókőre sorsszerű történés vezette a Zalából származó fiatalokat. Egy megüresedett ház, egy véletlen telefonhívás, és végül itt, a hagyományok átszőtte faluban leltek otthonra.
Tünde a Hollókőért Közalapítványnál dolgozott, közben 2009-ben elvégezte a népi játszóházvezető-képzést, és elkezdte kialakítani saját kézműves műhelyét. Szerette, hogy az ide látogatóknak megmutathatja, milyen örömöt ad a csuhéból, gyékényből, szalmából való alkotás. Miután megszületett harmadik gyermeke, már nem tudta a korábbi formában működtetni az Ófaluban a vállalkozását. Azt végül nehéz szívvel bezárta, de ennek köszönhetően igazán kinyílt előtte a világ.
A Hagyományok Házánál elvégezte a csuhé-, gyékény- és szalmatárgykészítő képzést; később a káka lett a kedvence. Az anyag hosszú, homogén természete miatt a vele való munka gördülékenyen halad: kosarakat, tárolóedényeket, díszeket készít főleg a Folk&vintage-nak nevezett webshop készletének feltöltésére, valamint a maga kedvére is születnek hasznos tárgyak a kezei között.
A fejet némileg le kell hajtani a parasztház szépen rendbe tett, ízlésesen berendezett pincéjében, hogy bejussunk a műhelyébe. A mennyezeten hosszú fagerenda fut végig, a fapolcokra akasztva száradó levendulacsokor ontja illatát. S amerre nézünk, a vidék hangulatát idéző, harmonikus színeket és formákat vegyítő tárgyak tekintenek vissza ránk. A felhasznált növényeket maga gyűjti be. A kákát és kisebb mennyiségben a gyékényt engedélyezett helyről egy évben több héten át vágja. Miután hazaviszi, szortírozni, felhasználás szerint gondolatban válogatni kezdi, később a természetes anyagokban rejlő lehetőséget a két kezével formálja valósággá. De mielőtt ezt megtenné, még a hosszú szálakat a nyári konyha melletti lapos tető alatt szárítja a napfényben, miközben többször forgatja, átpakolja azokat.
Felhasználás előtt az anyagot órákon át áztatnia kell vagy vízzel felitatva dunsztba csomagolnia, hogy az kellően puha és rugalmas legyen a formáláshoz, fonáshoz. Cekkereket, kaspókat, alátéteket, egyéb tárolókat készített kezdetben a lakásba. Ugyanakkor rádöbbent, hogyha megmarad a hagyományos alkotói iránynál, az nem fog megélhetést nyújtani. Akkor fúziós tárgyakban kezdett gondolkodni. Néhány művésztársával összefogva megalkotott kistáskát bőrövvel, ásványt font be kákába, amiből ékszer született. Szüntelen törekszik az újdonságra, miközben alkalmazkodik a folyamatosan változó igényekhez.
Tünde tavaly elnyerte a Magyar Művészeti Akadémia ösztöndíját. Ennek keretében lényegében azt csinálja, amit eddig is, vagyis alkot. S mellette módja van kutatni és dokumentálni ennek a régi mesterségnek a gyökereit, múltját. Nem utolsósorban oktatóanyagot készít a megszerzett tudásból, tapasztalataiból, mert szeretné másoknak is továbbadni azt a felismerést, hogy megannyi érték, lehetőség és szépség rejlik a régi kézműves tárgyakban, amelyek formájában, kivitelezési módozatában csak a végtelen alkotói fantázia szabhat határt.
