Két lábbal az élet kapujában

Egy falra függesztett fotón fájdalomtól felsóhajtó, boldog kacajú édesanya óva öleli magához újszülöttjét, miközben nagyobb gyermeke puszit nyom homlokára. Mellette a másik a kisbaba világra érkezésének csendes, meghitt boldogságát örökíti meg. Juditnak a fotózás új szenvedélyt jelent, amit elsősorban a természetben művel. Továbbá az élet meghatározó pillanatában is, a születésnél, amit rózsaszín ködtől mentesen, úgy igyekszik megmutatni, amilyen: esendő, egyben csoda. De a fotográfus csak egy a neve mellett álló számos titulus mellett: a gödi Életfa Bábapraxis alapítója, ügyvezetője, bába, mentálhigiénés szakember, nem utolsósorban ötgyermekes édesanya. 

A sors elrendezte 

Születésétől fogva Gödön élt. Gyermekként a hivatásához kapcsolódóan első meghatározó emlékeként említi, hogy a szülészeti tankönyvet lapozgatta. Ám esze ágában sem volt egészségügyi pályát választani. Jó tanulmányi eredményekkel büszkélkedhetett, matematikaversenyeket nyert, ezért egy biztosabb megélhetést ígérő szakmát választott: informatikus lett. 
Első gyermeke kórházban született. Visszatekintve sem érzi sérelemnek, ám már szakmai szemmel nézve tudja, hogy sok minden másképp is történhetett volna. Például hogy az újszülöttjét rögtön elvették tőle, háromóránként kapta vissza szoptatni, de akkor már folyt a tápszer a kisbaba szájából. A rossz gyakorlatok negatív hatása mégis érződött a szülés utáni amúgy sem könnyű időszakban, amikor a kisbaba szüntelen édesanya karjaiba kéredzkedett, utána sírt. 

– Alkalmazkodtam az akkori kórházi működéshez, ámbár a szabálytalanságokat, igazságtalanságokat sosem viseltem el. Kislányként éjségsztrájkba kezdtem, mert nem akartam óvodába menni. Az óvónő családi látogatása alkalmával egy hatalmas bottal a kezemben elkergettem őt. Életem legjobb döntése volt, mert a nagymamám vigyázott rám napközben. Rengeteg emléket, értéket szívtam lelkembe a gyermekkor ezen meghatározó éveiben – világít rá példákon keresztül karakán, céltudatos, nagyon is racionális személyiségére. Két lábban a földön áll, és sosem riasztotta, ha magának kellett kitaposnia az utat. 

Második gyermekével volt várandós, amikor az előző szülését levezető orvosa otthagyta a kórházat. Ekkor Juditnak mást kellett keresnie. Az egészségügyi intézményben nekiszegezték a kérdést: „Mit akar, a fa alatt szülni?” Úgy gondolta, ez nem is rossz ötlet. A második sorsüzenetet egy újságosstandnál állva kapta meg, amikor egy címlapon az virított: „Otthon született”. Ezt választotta hát. Kisbabája világra érkezése zavartalanul zajlott. Hidegrázós élményként számol be róla, hogy gyermeke az édesanyja hangját hallva mindig megnyugodott. Nem jelentkezett kötődésben érezhető nehezítettség. Mindezek ellenére kihangsúlyozza, hogy a kórház falai között lezajló folyamat lehet éppoly sokat adó. 

Az első otthonszülését követően Geréb Ágnes mellé szegődött. 1997-ben dúlának képezte magát, 2005 óta pedig bábaként kíséri az édesanyákat az otthonszülésnél. A Debreceni Egyetemen Szülésznőnek tanult, akkor még csak OKJ (felsőfokú szakképzés) formájában, majd egyetemi képzésen a diplomás szülésznő szakot is elvégezte. Mentálhigiénés szakemberként, mentőápolóként elmélyítette tudását, a pszichotraumatológia és homeopátia területén is szerzett ismereteket. 

Szakmai tapasztalatai, illetve a további születési élményei (ötödik gyermeke kórházban született) kapcsán azt fogalmazta meg magában, hogy a szülés-születés nem egy kiemelt kórházi esemény, hanem az élet folytonosságában lezajló történés. Szerinte nincs jó vagy rossz szülés. A test működik és teszi a dolgát, ahogy tudja. A meghatározó pillanatban minket körülvevő közeg, a segítők köre, hozzáállása az, ami befolyásolhatja a szülésélményt. 

Empatikus segítség 

– Felelősségünk időben felismerni a komplikációt, észrevenni, ha nem megfelelő a baba szívhangja vagy nem jól illeszkedik be a szülőcsatornába. Segítenünk kell az édesanyának, hogy megtalálja a maga útját. Olyanok vagyunk, mint a serpák. A nőnek magának kell megmásznia a magas hegyet, azonban empatikus támogatást, útmutatást tudunk nyújtani, hogy ezt úgy tegye, ahogy ő szeretné. És vigyázni, hogy ne zuhanjon a szakadékba – fogalmazza meg kötelességét a szakember, aki 26 év alatt csaknem kétezer szülést látott, kísért vagy volt felelős személye. 

Az Életfa Bábapraxist 2011-ben alapította meg, 2012 óta szülésznőket is tanít a Semmelweis Egyetemen. A Gödön működő születésházban a teljes körű várandósgondozásra lehetőség adódik a nőgyógyászati szakrendeléstől kezdve a genetikai szűrésen át a laborvizsgálatokig. Foglalkoznak szoptatási tanácsadással, szülésfeldolgozással is. S – az első lépések egyikeként – tartanak szülésfelkészítő programot orvos szakemberek bevonásával, relaxációs technikák tanításával, közös beszélgetésekkel. 

– Fontos, hogy a kismamák információkra támaszkodva, objektíven tudják meghozni a döntést a szülés helyszínére vonatkozóan. Le kell szögezni: nincs rizikó nélküli szülés, tehát amikor az otthonszülés és a kórház között választ, lényegében kockázathalmazt választ – hangsúlyozza Judit. 

– Főleg a médiában látott-hallott információk miatt dédelgetünk egy ideális képet magunkban a szülésről, muskotályzsályával, gyertyafénnyel, virágokkal a fürdővízben. Ugyanakkor a szülés fájdalommal, verejtékkel járó, küzdelmes élettani folyamat. A lefolyása nem a mi kezünkben van, mert például a legtermészetesebb körülmények között is kellett már gátmetszést végeznem. A várandós és ellátó közötti bizalmi kapcsolat az alapja annak, hogy elhiggye, hogy ami történik, valóban indokolt beavatkozás, és akkor nem traumatizálja az édesanyát – fogalmazza meg az Életfa vezetője. 
Praxisukban évek óta együttműködnek a kistarcsai kórházzal. Azonos protokollt követnek, rendszeresen egyeztetnek, szakorvosok (szonográfus, nőgyógyász) is rendelnek a gödi születésházban, mindezzel jelentős terhet levéve a családok és a bábák válláról is. Az együttműködés a biztonságot szolgálja, ezáltal hozzájárul a szülés kimenetelére is kiható szorongás csökkentéséhez. A gyermek világra érkezését követően minden szükséges vizsgálatot elvégeznek a család hazamenetelét megelőzően. Kivéve a hallásvizsgálatot és a BCG-oltás beadását, ami mindig a háttérkórházban történik. 

Hétköznapi harmónia 

– Sosincs korlát abban, ki mennyi idő alatt halad végig az útján. De azt nehéz megértetni, hogy sosem kell a folyamat végéig ellátni, csak a következő kanyarig. Így csináltam végig 2022-ben a francia Camino 800 kilométeres távját is. A hivatásból sosem lehet kilépni, de feltöltődést találok a hosszú szabadságokban, utazásokban, túrázásokban. Megtapasztalom a természetben a vadságot, a csodát, a békét, a csendet és az alázatot. Izland nagy szerelem számomra – tér ki a kikapcsolódást jelentő foglalatosságaira. 

A fényképezés az új hobbija, amihez hivatásából kifolyólag mindig is megvolt a megfelelő látásmódja, csak a technikát kellett megtanulnia. Az igény hívta erre a feladatra az érdeklődésen túl. Diszkréten örökíti meg az anya, gyermek, család életének meghatározó eseményét, hangulattal és érzelmekkel: félelemmel, izgalommal, könnyekkel, heves fájdalommal, megkönnyebbüléssel, szeretettel. De csak akkor emeli fel a masinát, ha az édesanya kérése valóban ez. 

Minden szülés más, és mindegyik kísérésénél tapasztalatokkal gazdagodik. Ezek viszik szüntelen előre a bábát, alakítják azt, mit gondol a várandósság-, születéskísérésről. Magával ragadó érzésnek, kitüntetett feladatnak írja le, amikor ott lehet az új élet világra érkezésének pillanatában, ha pedig patológiás esemény merül fel, akkor az „ördöglakat kibogozása” által kap értelmet, további lendületet az odaadó munkája. Egy lelki elakadásnál például, akárcsak a magas sziklán álló, mélybe ugrani vágyó nőt, bátorítani kell. Mert néha csak ennyi elég, hogy elrugaszkodjunk.

A mindennapjai valamennyi területén fontos számára az egyensúly 
 

Judit szerint 
a szüléskísérő legfontosabb tulajdonsága, hogy támogatást nyújt, de háttérben tud maradni 
 

Őszinte képekben mesél egy gyermek világra érkezésének meghitt pillanatáról