Hátra arc, Gerjen!

Ha az Európai Unió kincstári varázslója Paks mellől felkapná, s mondjuk a Duna németországi szakaszán lepottyantaná Gerjent, akkor a község csak lakóinak nyelvezetével rína ki környezetéből. A település mai képét az 1844-es, az Ófalut porig elemésztő tűzvész után hadmérnökök vonalzózták új helyére. Az utcák mértani rendben keresztezik egymást, szabályos alakzatú a központi Béke tér is. A polgármesteri hivatal fennhatósága alá 3628 hektárnyi terület tartozik. A hátát a folyónak vető zsákfaluban 527 lakást és 1362 polgárt tartanak nyilván.
Falu végén kurta kocsma, oda rúg ki a Dunára – némi tiszteletlenséggel így módosíthatók Gerjenben Petőfi Sándor klasszikus sorai. S valóban, a község utóvéd házaitól néhány méternyire már ereszkedni kezd az út, aztán beleszalad a révkikötőbe. Az öböl aszfaltcsík melletti részét vékonyka, ám annál nagyobb szemüveggel hajladozó férfi próbálja megszabadítani a gyomtól. Rá sem hederít a folyó fő sodrával küszködő, Mechanik Sushkov feliratú uszályra. Pedig az mérhetetlen terhével úgy zihál, mint a pesti szeneslegények annak idején a túlpúpozott kosarak alatt. Csendes viszont a Szekszárd nevű kishajó, amely szerencsés esetben oldalazva viszi át a ráerősített kompot a túlparti Kalocsára.
– Mennyit kér odaátig? – tudakoljuk a révésztől a tarifát.
– Autóval együtt kettőjüknek nyolcszáz forint – hangzik az 1970 óta itt szolgáló Lacza József válasza. S mert láthatóan nem készülünk behajózásra, maga mögött rosszkedvet hagyva indul az öböl végében hallgató lakóhajó felé.
Késő délutánig nem is akadt utasa a kompnak. Újabb nappal tolódott ki így az átkelő járat már többéves agóniája. A nagybetegbe az idén az önkormányzat pályázaton nyert pénze, Kalocsa négyszázezer forintja és a bérlő Molnár Sándorral kötött új szerződés csöpögteti az infúziót.
Talán éppen azért állt félre a polgármester, mert a ráfizetéses járattal a Dunába hordják a köz pénzét?
Nem. A település lakói a révvel a múltjukba is kapaszkodnak. Abba a mintegy hatszáz esztendőnyire visszakalauzoló írásos históriájukba, mely szerint a dunai hajóvontatás és a két part közötti átkelés adott történelmi léptékben mérhető tartóssággal megélhetést a községnek. Ezekkel a máig ható gyökerekkel magyarázható részben az is, hogy errefelé miért kötnek be jóval több lovat az istállókba manapság is a másutt megszokottnál. A hajóvontatáshoz ugyanis sok robusztus patást kellett hámba fogni a parton a folyami dereglyék elé. Ráadásul egy-egy kiadós esőzés után kizárólag fogatokkal lehetett közlekedni a településen egészen a szilárd útburkolat kiépítéséig – tehát még az 1970-es években is!
Kőhajításnyira a községhatárt jelző tábla. Alóla egy másik azt tudatja, hogy a falu területén térfigyelő kamerák működnek. Aligha akad Magyarországon még egy olyan kistelepülés, ahol a Nagy Testvér ügyelné lakóinak biztonságát. Hamarosan kiderül: pályázati pénzből teremtődött! Központi forrásból, mint oly sok minden Molnár József kilencesztendőnyi polgármesterkedésének időszakában. Egyértelműen aranykorát csillogtatja Gerjen. A tatárjárás és a török uralom alatt a túlélés, a XXI. században a javak európai újraelosztásának fortélyait sajátította el. Méghozzá mesteri fokon.
De akkor miért mondott le a falu vezetéséről?
A faluhatár keretein belül nem is volt soha megosztott Gerjen. „Ha itt élsz, a miénk vagy” – ősi verdiktjének fennmaradását bizonyítandó vessünk egy pillantást Genye Benő sorsára. Története egyúttal jól példázza, hogy milyen értékek alapján ítél a faluközösség. Genye tizennyolc esztendőn át volt tanácstag. Másfél évtizedig téeszelnök. A hasonszőrűek előtt százával zárták be a helyi közszereplés kapuját a rendszerváltáskor. És Gerjen? Megbízta az átalakult szövetkezet ügyvezetésével. Nem rakta ki a szűrét az önkormányzati testületből sem. Ellenkezőleg, beszavazta az alpolgármesteri tisztségbe. Most ő a falu első embere. Ő viszi az önkormányzat ügyeit, egészen a december kilencedikére kiírt polgármester-választásig.
Netán az alpolgármester személye késztette távozásra Molnár Józsefet?
A válasz előtt néhány tény. Genye Benő felmenői már több mint negyed évezrede lakják a vidéket. Keresztneve azt a múltat viszi tovább, amikor a színtisztán református faluban minden hatodik újszülöttet Benő névre keresztelt a lelkész. Az egyébként hagyománytisztelő közmegítélésben nagyobb súlylyal esik latba az alpolgármester téeszelnöki időszaka. A helyi állami gazdasághoz megannyi szállal kötődő termelőszövetkezet a gerjeniek többségének biztos megélhetést, a „fölépítjük a nagy házunkat” korszakát hozta. Az itteniek 1990 tájt nem is rúgták szét a nagyüzemeiket, mint tyúk a töreket. Átalakították őket mezőgazdasági vállalkozásokká. Az egyikben lett nyugdíjazásáig Genye elnökből ügyvezető.
Ma is több száz lakónak nyújt így vagy úgy megélhetést az egyebek mellett mintegy háromszáz tehenet birtokló állattenyésztési és a növénytermesztési társulás. A faluban 16 százalék körüli a munkanélküliség. A mérlegeléshez érdemes átgondolni Gazsó Ferenc szociológus adatait: hatszáz olyan honi települést tartanak nyilván, amelyben a keresőképesek több mint hetven százaléka nem talál munkát…
A mezőgazdasági társulások a mindennapos léten is rajtahagyják jótékony lenyomatukat. A Béke téri köztáblára kiragasztott hirdetményük szerint rendelésre libát, kacsát, kakast és csirkét lehet felíratni. A táblával átellenben, Gerendai Pálné térsarki büféjében a tehenészet lefölözetlen tejének literjét mérik hatvan forinttal olcsóbban a fölétől megszabadított zacskósnál. A hagyományos szüreti bál előtt esztendőnként három napon át vidítják fel a helybelieket a lovas napok bemutatói. A vendégcsalogató viadalokon Puskás István lipicaijai a kettes fogatok serleghalmozói.
Mondhatni, jó, megsüvegelik az emberek Genyét, mert hosszú ideig hasznot hajtott a falunak. De vajon miért emelte a Kádár-kori kádert alpolgármesterévé Molnár József? Találkozásunkkor a kérdést válasz nélkül hagyta a „kiugrott” polgármester. Kétszer is. Pedig jól megvoltak egymással. A másoktól kapott, egyébként ésszerű magyarázat szerint alpolgármesterének ismeretei kellettek, mint a falat kenyér, a diplomával a zsebében, fiatal fejjel megválasztott – értelemszerűen tapasztalatlan – Molnárnak. A településfejlesztésben robbantó, manapság még jórészt ismeretlen menedzsertípusú községvezető háta – Genyének is köszönhetően – biztonságban volt. A harmincévi vezetői múlttal felhalmozott kapcsolati tőke egyengette az utat a példátlan fejlődéshez s az annak alapjául szolgáló pályázati pénzcsináláshoz.
Az ifjú tehát szabadon szárnyalhatott dinamizmusának, építészeti és informatikai tudományának felhajtóerején. És Gerjenbe 1998-tól dőlni kezdett a pénz. Molnár csalhatatlan érzékkel találta meg azokat a pályázati csapokat, amelyek megnyitásával a községet gazdagították. Az átépített Kenessey Albert iskola avatását Magyar Bálint méltónak tartotta miniszteri rangjához. A gerjeniek felhúzott sportcsarnokát egy kisváros is megirigyelhetné. Oszloposan emeletet magasítottak a községházára, megerősítették, kitatarozták a megye második legnagyobb református templomát. Az atomerőmű közelsége miatt az osztrákoktól kapott, konténerbe zárt műszerközponttal mérik a nukleáris háttérsugárzást. Az adatokat percre pontosan kiteszik a világhálós honlapjukra is. Ezek láttán jegyezte meg a Szlovákiából tanulmányozásra érkezett Koppa Miroslav, hogy Európában egyedülálló ez a kezdeményezés…
Még inkább amiatt zárta a szívébe a nép Molnár Józsefet, ami kevésbé látható. Az itt lakókat teljes körűen kiépített közműrendszer szolgálja. Villannyal, vízzel, gázzal és csatornával egyetemben. Van a falunak orvosi rendelője, gyógyszertára, két élelmiszer-áruháza, húsboltja, gazdaboltja és két fodrászata. Aprócska ékszer a meleg vizes öltözővel felújított focipálya, ahol két-háromszázan is buzdítják megyei másodosztályú csapatukat. A tájfutó mellé nemrég az asztalitenisz szakosztályt is tető alá hozták. Természetesen pályázati pénzből. Működik ifjúsági egyesület és megszervezték magukat a nyugdíjasok. Mondják is az emberek, hogy amolyan nagycsaládként élnek. Molnár mindig büszke volt rá, hogy a községházán nem állítanak korlátul ügyfélfogadási időt. Bejelentés nélkül bárki rányithatta a polgármesterre az ajtót.
A falu felett tavaly kezdtek gyülekezni az első gondfelhők. Félő volt, hogy az idénre a korábbinál jóval szerényebb támogatást kapnak a hátrányos helyzetű települések. Valóban, Gerjen 2007-ben nyolcmillió forinthoz jutott, az előző esztendeinél húszmillióval kevesebbhez. Ráadásul a központi normatívában megszabottnál kevesebb a diák Gerjenben. Emiatt Dunaszentgyörggyel körzetesítették volna az iskola felső tagozatát. Tudta Bánné Tóth Erika igazgató asszony éppúgy, mint a polgármester, hogy a felső tagozat amputálásával megkezdődne a község zsugorodása. Ezért még egy utolsó erőfeszítéssel megszerezték az oktatási minisztérium hozzájárulását a tanítás teljes körű községi indításához. A működtetéshez viszont húszmilliós kölcsönt kellett felvenni. A szolgálati lakásokra jelzálog került.
A romló kilátások közepette fájt, de senkit sem lepett meg, hogy a falu jegyzője elfogadta a baranyai megyeszékhely hívását, és márciusban Letenyei Róbert Pécs polgármesterének lett a kabinetfőnöke. Több mint negyven ember dolgozik a keze alatt, karrierje megkérdőjelezhetetlen.
Személyében Molnár viszont azt a jogászát vesztette el, akiben szakmailag vakon bízhatott. Mára már önálló jegyzősége sincs Gerjennek, Nagy Attila Dunaszentgyörgyről jár át a falu ügyeit igazgatni. A felerősödő tépelődés, a bizonytalan jövő keltette belső feszültség parancsolta a község vezetőit orvoshoz. Molnárnál, Genyénél és Bánnénál azonos a diagnózis: szív- és érrendszeri működési zavar. Az alpolgármesternek egy időre kórházba is kellett vonulnia. Az iskola igazgatónője pedig még mindig Szekszárdra ingázik ugráló vérnyomása csillapítására.
Molnár József már a hatvan új munkahellyel kecsegtető, de időközben megdöccenő fémipari beruházás végét sem várta ki. Lemondott. Magyarázattal még a helyi televízió kamerái elé sem volt hajlandó odaállni. Telefonon csak annyit üzent távozásának okáról a közvéleménynek, hogy nem értett egyet az önkormányzati rendszer átalakításával.
Új munkahelyén, a Növény Zrt. szekszárdi központjában mindössze annyival árnyalta számunkra a képet, hogy a Gerjenhez hasonló településeknek már nincs esélyük a minőségi fejlődésre. Márpedig ő csak tudja…
Mégis, egyszer szobrot fognak állítani neki szülőfalujában?