Mzungu Afrika tetején

Az Egyenlítő szomszédságában fekvő, majd hatezer méteres, egymagában álló hegy Tanzánia, sőt egész Afrika jelképe. A Dar es Salaamtól a hegy lábához vezető buszút 600 kilométere ad némi betekintést az itteni vidék mindennapjaiba, hamis romantikát csempészve bele az ablakon keresztül. A megérkezéskor megfigyelőből egy szemvillantás alatt résztvevővé válok. Ahogy kilépek a busz biztonságából, tucatnyian ugranak utánam, tépik ki a táskámat a csomagtérből, és próbálnak hotelt ajánlgatni. Nem reagálok, nem szólok hozzájuk, csak elindulok a kiszemelt szálló felé, és veszettül figyelem a zsebeimet. A lankadatlan rohamoknak csak a hotel kapujában álló őr tud megálljt parancsolni, testőrként tartóztatja fel követőimet az utcafronton.
Moshiba ugyanis szinte mindenkinek el kell jönnie, aki a Hegyre vágyik. Néhány mzungu – ezzel a névvel illetik szuahéliül azt, aki nem fekete – ellenállhatatlan vágyat érez, hogy kipróbálja magát a hegyen, nincs szükség jégcsákányra és technikai tudásra, egyszerűen nekivág az ember, és fohászkodik, hogy a hirtelen magasságváltozás ne parancsoljon idő előtt megállást. Ez ugyanis nem függ edzettségi állapottól, és készülni sem lehet rá, vagy bírja valaki, vagy nem, csak odafönt derül ki.
Jó néhány hegyi útvonal létezik a Kilimandzsárón, én magam a leggyorsabbat és a legegyszerűbbnek mondottat választom. Bár hivatalosan Marangu a neve, legtöbben csak Coca-Cola útnak cikizik. Itt engedélyezett ugyan a saját felszerelés cipelése, ennek ellenére szinte mindenkinek vannak teherhordói. Részben azért ajánlják ezt a klienseknek, mert így több fiatalnak csurran-cseppen valami a súlyos dollárokból, másrészt segít tartalékolni az energiát a becsapósan egyszerűnek induló úton.