Véres kulcscsomó a tetthelyen

– Bemutatom az új barátomat – lépett Horváth János testvérének, Csabának az albérleti lakásába Pécsen, a Sziget utcában 2005. június 30-ának késő délutánján.
A 180 centiméter magas, 18-20 év körüli vékony, szőke fiú nyújtotta a kezét, majd elhadarta a nevét is. Csaba nemigen figyelt rá, csak az tűnt fel neki, hogy a metszőfogai között apró rés látszik.
– És hol ismerkedtetek meg? – nézett a bátyjára.
– A vonaton, most Pécs felé jövet.
Csaba és felesége, Edina nem csodálkozott különösebben. János könnyen ismerkedett, különösen a fiúkkal… Mert hát… jobban szerette őket, mint a lányokat, ez az igazság. De hát bánja a fene, az ő gusztusa, gondolta magában Csaba, aztán, hogy oldja a hangulatot, ránézett a szőkeségre:
– Kérsz egy sört?
– Jöhet.
– A napokban meg kimehetnénk Babócsára is – lelkendezett János. – Ott lakik a családom. Az anyám, meg a többi testvérem. Na, van kedved? – fogta meg barátja karját.
– Nem lehet – kortyolta a fiú a sört –, szombaton már Pesten kell lennem, a nagymamámnál. Megígértem neki – tette még hozzá.
– De akkor legalább bulizzunk egyet – indítványozta János.
– Ez jó ötlet – mosolygott rá a fiú, majd összeroppantotta az üres pléh sörösdobozt, s kidobta a szemetesbe.
Már indulni készültek, amikor csörrent a telefon.
– Te vagy az, Elemér? – szólt bele Csaba. – Képzeld, itt van János öcséd is… Igen, teljesen váratlanul… Hozta az új barátját is, most indulunk bulizni. Jössz te is? Nagyszerű. Találkozunk az Árpád üzletház előtt.
Így indult bele a társaság a pécsi éjszakába.
– És mi van Gyulával? – kérdezte útközben Csaba Jánostól.
– Gyulával? – nézett maga elé a férfi. – Az a helyzet, hogy elegem lett belőle.
Gyulával április elején hozta össze a sorsa Jánost. Hamarosan össze is költöztek, s együtt vállaltak alkalmi munkákat. Május végén pedig közösen utaztak Balatonfüredre, egy építkezésre követ faragni. Gyula azonban féltékeny típus, ennek a napnak a reggelén is csúnyán összekaptak egy fiún. A vita dulakodásig fajult, mire János fogta magát, s felült a Pest felé induló vonatra, ahonnan – gondolt újabbat – továbbindult Pécsre.
A vonaton pedig összeismerkedett a szőke fiatalemberrel.
– Nekem mennem kell, vár otthon Edina – állt fel úgy 10 óra felé Csaba a Pompás presszóban. – De ti csak érezzétek jól magatokat.
A társaság pedig italozott tovább, ha kitették őket valahonnan, mentek tovább. A végén a Paál László utca 17.-ben kötöttek ki, Elemér munkahelyén – egy fabódéban. Elemér ugyanis éjjeliőr volt.
Itt talált a testvérpárra a telephely tulajdonosa másnap, a kora reggeli órákban – vérbe fagyva. Gyilkosuk brutálisan végzett velük, ráadásul Jánoson még ruha sem maradt.
Kettőjük között, a vérben pedig egy ismeretlen kulcscsomó feküdt.
S a szőke fiatalember? Neki nyoma veszett.

– Őt sajnos azóta sem találjuk – hallgatom Pécsett, a Baranya Megyei Rendőr-főkapitányság épületében Gulyás József kiemelt főnyomozót, aki szintén részt vett az ügy göngyölítésében.
A történetnek a szőke fiú természetesen az egyik kulcsszereplője, ennek megfelelően nagy erővel keresték is. A hajléktalanok emlékezete szerint Jánossal együtt érkezett a pécsi főpályaudvarra, s mintha többen emlékeznének rá a szórakozóhelyek vendégei közül is. Csaba és Edina felismerni vélték egy tévéműsor felvételén, a közönség soraiban. A nyomozók előhalászták a férfit, ám kiderült, hogy nem lehet ő, alibije volt. Aztán az egyik pécsi buszjáraton vélte látni Csaba – a rendőrség megtalálta ezt a fiatalembert is –, de ő sem lehetett János barátja.
De nemcsak a fiatalembert keresték a nyomozók, hanem egy zárat is. Azt, amelyikbe a vérfoltos kulcs illett.
S evvel nagyobb szerencséjük volt, mint a fiatalemberrel. A kulcs ugyanis a pécsi Jókai utca 43.-as ház egyik lakásának bejárati ajtaját nyitotta.
Azt a lakást pedig a testvérek halálának idején Horváth Csaba bérelte.
– Hol tartózkodott a gyilkosság éjjelén? – kérdezték a nyomozók Csabát.
– A feleségem, Edina mellett, az ágyban.
– Hol tartózkodott a férje a gyilkosság éjjelén? – kérdezték Edinát.
– Mellettem, az ágyban.
– Hol tartózkodott Horváth Csaba a gyilkosság éjjelén? – kérdezték Csaba szeretőjét.
– Mellettem, az ágyban.
– Miképpen tudja feloldani az ellentmondást? – kérdezték Csabát a nyomozók.
– Új vallomást kívánok tenni – hajtotta le a fejét a férfi. – Eddig nem mondtam igazat. De most bevallok mindent.
Az új változat szerint Csaba – mielőtt szórakozni indultak volna – megmutatta Jánosnak és barátjának az egyik bérelt lakását, ahol pásztorórát tölthetnek édes kettesben. Ezért adta oda a kulcsát. Később pedig a Pompásból nem hazafelé indult, hanem – eligazítani a lányokat.
Horváth Csaba és Edina ugyanis prostituáltakból élt – amit először el akartak titkolni a nyomozók elől. Most azonban, hogy a kulcscsomó elárulta őket, inkább bevállalták ezt, nehogy a gyilkosság Csabán ragadjon.
– Nem zárható ki, hogy a második vallomás áll közelebb az igazsághoz – folytatja Gulyás József –, azt ugyanis sikerült feltárnunk, hogy abban az időszakban Horváth Csaba és a neje valóban lányfuttatásból élt.
Nyitott kérdés még így is marad szép számmal: például, hogy végül is mit keresett a testvérpár Elemér bódéjában? Hiszen a Jókai utcában egy összehasonlíthatatlanul komfortosabb lakás várt volna Jánosra és új barátjára. Ráadásul az a lakás alig néhány száz méterre található a vasútállomástól, ahol a tanúk szerint azon az éjszakán szintén megfordult a társaság. S nem utolsósorban: miért kellett meghalnia a testvéreknek? Az értékeikre pályázott a gyilkos? Hirtelen felindulásból végzett velük? Dühből? Vagy mert megalázták? Mert nem akart Jánossal testi kapcsolatot?
Megannyi rejtély, amelyen a szőrén-szálán eltűnt magas, szőke fiatalember vallomása bizonyára sokat oldana.
Ha sikerülne végre fellelni.