Ilyen állapotban van a kórházba került Dévényi Tibor
origo.hu
Gyerekek bóklásztak a Lánymányosi-tó partján. A természetet figyelték meg, mielőtt a végképp feltöltötték volna a vizes élőhelyet. Egyszer csak felkiáltott az egyik kisdiák: Tanító néni, valami van a vízben…
Kép: Kurv‡k az śtszŽlen, Tatab‡nya 2002. 07. 11. Fot—: PŽlyi N—ra
Miatta halt meg! Olga miatt – szaggatta a ruháját a sír előtt az idős, kövér cigányasszony. – De én levágom a fejét, és az apja sírjára teszem! Le én!
A temetés egyébként rendben, cigányszokások szerint zajlott. A férfiak komoran néztek maguk elé, az asszonyok jajgattak, a hegedűszó sírt. Megadták a módját, hogyne adták volna, hiszen a miskolci Lakatos család feje, Gusztáv szállt a sírba. Megszakadt a szíve. Legalábbis így tartja a család. Igaz, ivott is a halála előtt, de attól még nem kellett volna meghalnia. A lánya, Olga vitte a sírba.
S lám, ez a hálátlan teremtés, most sincs itt, még az apja temetésére sem jött el.
Persze, ha egyáltalán tudja, hogy mi történt. Mert már egy hete eltűnt. Biztos csavarog valahol. Az anyja be is jelentette a rendőrségen, hogy nincs meg, azóta is keresik.
Pedig olyan szépen indult minden…! Milyen kedves, aranyos lány volt kiskorában! Meg is adtak neki mindent, amit csak kívánt. Amikor pedig betöltötte a tizenötödik esztendejét, az anyja szépen felékszerezte – lássák a népek, hogy nem akármilyen lány az övéké –, aztán annak rendje és módja szerint megegyeztek Miskolc másik módos cigánycsaládjával, a Bariékkal, s a fiukhoz, Gyulához adták.
Subát subához, gubát gubához, ahogy a parasztok mondanák.
Alig telt el azonban néhány hónap, Olga visszaköltözött a szüleihez. Merthogy ő nem hajlandó követni a régi cigány hagyományokat, hogy ne ülhessen az asztalhoz, meg az utcán a férfi után haladhasson csak, meg ilyenek. Nem.
– Márpedig visszamész szépen az uradhoz! – rivallt rá az anyja. – És engedelmeskedsz neki! Az aszszonynak az a dolga.
Mit tehetett Olga, ismét Bari-ékhoz költözött. Még építkezni is elkezdtek, s folytatódott minden úgy, ahogyan korábban.
Amíg Olga végleg haza nem költözött.
Ilyen szégyent sem élt még a világ! De mit lehetett tenni, a lány, kötötte az ebet a karóhoz, hogy neki abból elég volt. Visszafogadták hát, különösen, hogy az apja megértette a helyzetét, szinte baráti viszony alakult ki közöttük.
Látta is ezt az anya, hogyne látta volna. Meg is vádolta Olgát, hogy az apja ágyába bújt. Ez aztán végkép betette a nőnél a kaput. Előbb csak kimaradozott, aztán öngyilkosságot kísérelt meg, majd egyáltalán nem jött haza.
Ebbe szakadt bele az apa szíve, tartják a Lakatos családban.
Olga azonban néhány hónap múltán csak hazakeveredett. Éppen akkor, amikor az ékszerei eladásából származó pénzének a végére ért…
Ismét visszafogadta, s ő betagolódott a családi vállalkozásba, a kereskedésbe. Néhány nap múltán anyagért indult a húgával Nagy-kátára. Hogy mi történhetett az úton, mi nem, az sosem derült ki, de az bizonyos, hogy a visszaúton Olga egyszer csak megállt, kitessékelte a testvérét a járműből, megfordult, s a főváros felé vette az irányt.
A nő életében ekkor felgyorsultak az események. Az autót a Nagykőrösi úti piacon értékesítette, majd Pécsre költözött, hogy jó messze legyen a családjától. A megyei napilapban állás- és társkereső hirdetést adott fel, ám mivel komoly ajánlatot nem kapott, hamarosan a budapesti Mátyás téren tűnt fel – a többi prostituált között.
A naptár ekkor 1993 februárját mutatta.
– Tanító néni! Tanító néni! Valami van a vízben.
Az általános iskolás gyerekeket, amikor csak lehetett, kivitték az elmocsarasodó Lágymányosi-tóhoz. Hogyne, hiszen már csak néhány nap, és feltöltik a békák s egyéb vízi élőlények lakóhelyét, hogy világkiállítási pavilonokat építsenek a helyére. Lássák a gyerekek a természetnek ezt a szegletét, mielőtt több méter vastagon leterítik földdel.
– Mit találtál? – érkezett oda a tanítónő.
– Én nem tudom, de olyan furcsa! Mintha egy fej volna…
– Éppen az egyik fiatalon elhunyt életvédelmis kollégánkat, szegény Ágota Lacit temettük ’93. május 23-án, amikor valamelyikünknek megcsörrent a telefon a zsebében: egy levágott fejet találtak a XI. kerületben – emlékezik Viczkó István nyomozó. – Így aztán a tor helyett egyenesen Lágymányosra vitt az utunk.
Mindenekelőtt az áldozat kilétét kellett kideríteni. Ezért kivételesen nem a boncolással kezdték a fej vizsgálatát, hanem az úgynevezett hullakozmetikával: az akkor már 8-10 napja levágott testrészt olyan állapotba javították, hogy az fényképezhető legyen. Hátha valaki felismeri. Közben a kereső kutyák megtalálták a test többi részét, négy részre vágva. S kiderült az is, hogy nemcsak a szerelmespárok kedvelt helye a Lágymányosi-tó, hanem a prostituáltak is gyakran megfordulnak erre.
Két napon belül egyértelművé vált, hogy az iskolások Lakatos Olgára bukkantak.
A sziszifuszi munka csak ezután következett: Olga szövevényes életének feltérképezése. Talán ez közelebb vezet a gyilkoshoz. A nyomozók pedig találgattak:
Talán az anya a tettes, az, aki halállal fenyegette a lányát? Nem életszerű, hiszen amikor Olga hazatért, nemcsak hogy megbocsátott neki, hanem fel is ékszerezte. Az még csak elképzelhető volna, hogy hirtelen haragjában agyoncsapja a lányát, de a tudatos gyilkosság az ő esetében bizonyosan kizárható.
Az elhagyott férj? Kétségtelenül nagy szégyen érte Bari Gyulát avval, hogy a felesége kurvának állt – na, de nem akkora, hogy azért a nőnek halállal kelljen lakolnia.
– Szabolcsi vajdákat kérdeztük a cigányszokásokról – avat a nyomozás menetébe Viczkó István. – Tőlük tudjuk, hogy az elhagyott férj a feleség hajának leborotválásával vesz magának elégtételt. Ha pedig a feleség kurvának áll, akkor a fanszőrzetétől szabadítják meg. Ezzel a férj az ügyet a maga részéről lezárja.
Akkor talán az Olgát futtató strici lehetett az elkövető? Pikács Jánosnak jó híre volt a prostituáltak között, mivel csupán a bevételük felét vette el tőlük, s ezért kosztot, kvártélyt is adott nekik, egyébként pedig békén hagyta őket. Így tudott Olga 140 ezer forintot félretenni a bankba, s lehetett reménysége arra, hogy ismét új életet kezd. Pikács is kizárható az elkövetők köréből.
Netán valaki Olga kuncsaftjai közül? Nem volt könnyű a nyomozók dolga, hiszen a lány a csendessége miatt kelendő volt, ám a legígéretesebb szálnak mégis ez látszott. Megtalálták azt a férfit, aki utoljára vitte fuvarra – s akit többen láttak Buliska Sándorral. Azzal a Buliskával, akitől Olga rettegett. Két héttel az eltűnése előtt ugyanis kivette Szigethalom mellé egy kietlen helyre, s megfenyegette, hogy ha nem teljesíti minden kívánságát, megöli, feldarabolja és elássa a szántásban.
Olga erre persze megijedt, s amikor a férfi az aktus előtt kiszállt a kocsijából vizelni, a BMW-jével visszahajtott a városba. A férfi hiányos öltözetben taxival ment utána.
– Megállj, te büdös kurva, meggyilkollak – kiabálta Olgának, amikor kiszállt a Mátyás téren, s meg is vágta a lányt, akinek az életét a prostituáltak mentették meg.
Buliska még napokig visszajárt a térre, s amikor Olga nem ment el vele, akkor a barátait akarta rávenni, hogy vigyék el neki. A nő eltűnését követően vidékre távozott, ahol a lakókocsijából előhalászott véres ágyneműt hipóval leöntötte, s a vele lévő egyik prostituálttal kimosatta és eldobálta. A nyomozók a textíliát megtalálták, ám a szakértők egymásnak ellentmondó véleményt adtak arról, hogy Olga vére volt-e rajta.
Bizonyítékok híján végül nem emeltek vádat ellene. A férfi jelenleg – egyéb bűncselekmény miatt – a sopronkőhidai börtön lakója. Kérdésemre, hogy beszélgetne-e velem Lakatos Olga történetéről, lapzártánkig nem kaptam választ.
origo.hu
borsonline.hu
life.hu
hirtv.hu
haon.hu
origo.hu
mindmegette.hu
vg.hu
origo.hu
origo.hu
origo.hu
origo.hu