Mintha csak aludnának

Egy német rendszámú, háromajtós fehér Volkswagen Golf autó lassított a négyes főúton Szajol közelében 1995. július 25-én, a déli órákban. Debrecen felől érkezett az autó, mögötte busz haladt. Aztán ismét felgyorsított, majd újból lassított.
– Ezek sem tudják, mit akarnak… – morfondírozott a busz vezetője.
Pedig tudta az idős házaspár, hogy mit akar, nagyon is tudta. Aludni egy jót a rekkenő hőségben… A férfi, Siegfried Hadbank mégiscsak elmúlt már hetven, senki sem várhatta el tőle, hogy egy ültében vezesse le az utat a Hortobágytól Ausztriáig. A reggeli órákban indultak az Epona lovastanyáról, ahová néhány nappal korábban érkeztek nagyobb német társasággal az ausztriai üdülőjükből. Lazán szervezett út volt, mindenki egyénileg utazott, s addig maradt, ameddig a kedve tartotta.
A Hadbank házaspár ezen a reggelen gondolta, hogy továbbáll. Összecsomagoltak, megreggeliztek, s irány vissza Ausztriába.
– Jó lesz itt ez a hely! – pillantott Siegfried a feleségére, majd befordult a szajoli futballpálya felé vezető útra. Haladtak vagy kétszáz métert, s néhány nyárfa árnyékában megálltak, leállították a motort. Közel voltak a házak, a sportpálya, a főút, ám a közvetlen környezet mégis kihalt. Éppen alkalmas a hely egy kis szunyókálásra. Lehúzták az ablakot – legalább járjon egy kicsit a levegő –, előszedték a kispárnájukat, a fejükhöz illesztették, s már pilledtek is el.
A levegő vibrált a hőségtől, minden elcsendesedett – amikor egy sötét színű autó közeledett a bekötőúton. Vezetője hirtelen lelassított, majd keresztbe fordulva megállt a Volkswagen háta mögött.
Az újonnan érkezett autó vezetője s utasa várt néhány másodpercig. Látták, hogy a házaspár nem mozdul, s hogy a kocsiablak le van engedve. Egymásra néztek, majd elővettek egy-egy 22-es kaliberű pisztolyt. A hangtompítót a csőre illesztették, s halkan kinyitották a kocsijuk ajtaját. Kiszálltak és két oldalról óvatosan az alvó házaspár mellé osontak, a pisztoly csövét a fejükhöz illesztették, de úgy, hogy ne érjenek hozzájuk.
Egymásra néztek, egyikük bólintott, majd egyszerre tüzelni kezdtek.
•
– Két óra felé riasztottak bennünket – emlékezik Karakas László rendőr ezredes, aki annak idején a nyomozást vezette –, s a szakma előírásai szerint a környék átfésülésével kezdtük a kettős gyilkosság felderítését.
A férfi már nyugdíjas, így nem a rendőrkapitányságon, hanem szolnoki családi házában találkozunk.
– Tucatnyi lőszerhüvelyt találtunk, amiről ránézésre is tudtuk, hogy kis kaliberű, 22 milliméteres pisztolyból röpültek ki – vesz elő két polaroid fényképet, amelyen az áldozatok láthatóak. Fejükön néhány piros pötty – a lövések nyomai. Egyébként mintha csak aludnának.
A környéken 2-300 méteres sugarú körben házak találhatóak – lövéseket azonban senki sem hallott.
Az autóból ruhanemű, egy argentin marhabőrből készült utazótáska, némi pénz, egy Canon fényképezőgép s egy villanyborotva hiányzott. Valamint a kocsi kulcsa és az áldozatok útlevele. Semmi más.
Következett a tanúk keresése. Legígéretesebbnek egy nyolc-kilenc éves kisfiú tűnt, aki a közeli földúton kerékpározva látta a sötét színű autót a fehér Golf mögött.
– Sajnos nem volt szerencsénk vele – jegyzi meg a nyomozó. – Azon ritka kisfiúk egyike, akik tökéletesen érdektelenek az autók iránt, ezért fogalma sem volt, milyen gépkocsit látott. Viszont roppant élvezte, amint napokon keresztül furikáztattuk a városban. Sajnos minden második autóban felismerni vélte azt a márkát, amit mi kerestünk.
Ez a vonal tehát bedugult – s kezdődött az igazi agymunka: kisakkozni, hogy vajon kinek az érdekében állhatott a házaspár likvidálása?
A nyomozók kikérdezték az Epona vendégeit, ám nem jutottak közelebb a megoldáshoz.
Talán a házaspár családja vágyott az örökségre? Ez sem jött be. A házaspár konszolidált családban élt, s fiuk még évekig érdeklődött a felderítés eredményessége iránt.
Netán üzleti nézeteltérés áll a gyilkosság mögött, esetleg leszámolás? Az asszony, Annie közalkalmazottként kereste a kenyerét. A férfinak volt ugyan vállalkozása, némi érdekeltsége egy szentpétervári lokálban, ám nem nagy összeggel.
– Az ilyesmit nehéz feltérképezni, különösen, hogy a német banktisztviselők úgy őrizték az áldozat számlainformációit, mintha az anyjuk élete függne a kiadásuktól – folytatja Karakas László. – Ellentétben a német rendőrökkel, akiknél trehányabbat nem sikerült megismernem a pályafutásom során.
Hiába vártak ugyanis a házaspárral kapcsolatos információkra, azok egy év múltán sem érkeztek meg. Végül Kacziba Antalnak, az egyik akkori főrendőrnek kellett egy dörgedelmes levélben figyelmeztetni őket a késedelemre. Egyedül a sajtó professzionalitásában nem csalódott Karakas László: a német RTL Klub stábja már a gyilkosság másnapján a helyszínen forgatott…
– Mindettől függetlenül kizárnám, hogy Siegfried üzleti ügyei áldozatává vált. Egyrészt nem volt annyira tehetős, másrészt a bérgyilkosok nem így dolgoznak. Azok legalábbis megvárják, amíg besötétedik, s nem ilyen forgalmas helyen végeznek az áldozatukkal, ha sokkal rejtettebb körülmények között is végrehajthatják.
– Ha nem a családja tette el a házaspárt láb alól, s nem leszámolásról van szó, akkor mégis miért kellett meghalniuk? – kérdezem. – Esetleg rablógyilkosságról van szó?
– Ez kétségtelenül közelebb lehet az igazsághoz, még ha árnyaltabb is a kép.
Azért nem a legvalószínűbb verzió a rablógyilkosság, avat a nyomozói észjárásba Karakas László, mert a kockázat és a remélt zsákmány nem állt arányban egymással. Nem egy menő autó utasait lepték meg ugyanis a gyilkosok, tehát a zsákmány sem lehetett akkora, amiért érdemes lett volna két embert megölni.
Karakas László szerint a fegyverek vihetnek közelebb a megoldáshoz.
– A kilencvenes évek első fele volt az az időszak, amikor az MHSZ-klubokat felszámolták, a fegyverekhez pedig bárki hozzájuthatott. Igaz, hogy előtte hatástalanították őket: eltörték a csapszeget vagy beöntötték a csövet, de egy ügyes ezermesternek gyerekjáték volt ismét működőképes állapotba hozni. Százával, de mondhatom, ezrével kerültek a fegyverek illetéktelenek kezébe.
– De ez még nem jelenti azt, hogy embert is kell ölni az illegális fegyverrel… – okoskodom.
– Aki vágyat érez arra, hogy fegyvere legyen, annak égeti a kezét, hogy ki is próbálja. Ez volt az az időszak, amikor a mozdonyvezetőt a vezetőfülkéből szedtük le, mert a vonatból lövöldözte az őzeket a frissen szerzett Kalasnyikovjával. Innen már csak egy lépés az emberölés…
A nyomozók nagy erővel igyekeztek feltérképezni tehát az illegális fegyverek készítőit, tulajdonosait – ám mindhiába.
A Hadbank házaspár aktái – harmincegy vastag dosszié – végül becsukódtak. Karakas Lászlót azonban azóta is izgatja az ügy.
– Amikor nyugdíjba vonultam, alig maradt utánam döglött akta – jegyzi meg –, ám a Hadbank-ügy rejtélyén azóta is sokat töprengek – teszi el az áldozatok fényképeit.
Hardi Péter

Keretes

Spontán rablógyilkosság

Ritka a magyarországi kriminalisztika történetében az az együttes mód és indíték, ami miatt a Hadbank házaspárnak meg kellett halnia, értékelte a történetet Kovács Lajos nyomozó, lapunk állandó szakértője. Vélhetően ugyanis egy közterületen végrehajtott rablógyilkosságról van szó.
Hogyan juthatunk erre a következtetésre?
Mint sok más esetben, most is kizárásos alapon. Az ugyanis nem életszerű, hogy a házaspárral a családja végzett, netán Siegfried szentpétervári üzleti kapcsolatai miatt kellett meghalniuk. Ha felbérelt gyilkosok végeztek volna velük, akkor erre sokkal jobb alkalmuk is lehetett volna. Ilyen például az Epona szálló, amelyet Kovács Lajos tüzetesen végigvizsgált. Ha tehát ezeket a lehetőségeket kizárjuk, maradt a spontán rablógyilkosság.
Spontán, ami azt jelenti, hogy vélhetően nem gyilkolási szándékkal ült autóba a társaság – ám amikor meglátták a német rendszámú autót a lehúzott ablakokkal, benne a csomagokkal és a két idős, alvó emberrel – nem tudtak ellenállni a kísértésnek.
Most már csak az a kérdés, hogy kik azok a magánszemélyek, akik akkor is fegyvert tartanak maguknál, ha nincs gyilkolási szándékuk? Az önvédelmi fegyverek viselőin kívül ezek elsősorban az orvvadászok. Azok, akik sohasem tudhatják, mikor jöhet jól a kéznél lévő fegyver: hátha tudnak lőni valamit.
Ez azonban még mindig nem jelenti azt, hogy az orvvadászok fegyveres rablógyilkosságot hajtanak végre. Akik két alvó idős ember meggyilkolására vetemednek, azok vélhetően olyan bűnözők, akik öszszetűzésbe kerültek már a hatóságokkal.
Végül azt is feltételezhetjük, hogy az elkövetőknek valamilyen kötődésük lehet a tett színhelyéhez. Lehet, hogy a közelben laknak, netán valamelyiküknek a barátnője, vagy arrafelé van hétvégi házuk, telkük.
Ilyen körben kutakodnak a nyomozók a tettesek után.