Kecskemét Merci-lázban ég

Kitették a húszas táblát, nagyon nem is tudnánk többel hajtani. Autóval araszolunk az építkezéshez vezető aszfaltúton, s nem győzünk csodálkozni. Sok mindent hallottunk már a kecskeméti Mer¬ce¬des-gyárral kapcsolatban, azt is például, hogy 440 hektárt tesz ki az iparterület. Elképzelni persze nehezebb, mekkora is ez az ingatlan, a helyszínen látva azonban nem marad kétségünk afelől, hogy hatalmas.

Gőzerővel dolgoznak rajta. Földmérők serénykednek, és ameddig a szem ellát, markolók, dömperek, dózerek, teherautók mozognak. Tulajdonképpen minden négyzetcentimétert átforgatnak. Az építkezésre nem mehetünk be, de valljuk be őszintén, sok értelme nem is lenne. Marad tehát még egy forduló a túloldalon, a régi 5-ös úton. Onnan nézve sem változik a véleményünk: gigantikus méretű munkálatok zajlanak.

Minden az előzetes tervek szerint halad, az időközben bekövetkezett gazdasági és pénzügyi világválság ellenére sem kellett átütemezni az építkezést. A Mercedes-gyár kelet-európai térhódítása egyértelmű sikertörténet. Akkor is, ha ezt Kecskeméten nem mindenki gondolja így, és akadnak olyanok, akik megpróbálnak zavart kelteni. Pedig az vitathatatlan, hogy az elmúlt húsz esztendő legnagyobb beruházásával mindenki csak nyerhet. Kiváltképp Kecskemét, ahol nagy reményeket fűznek hozzá. Többen úgy vélekednek, hogy a Mercedes hosszú távon egyfajta katalizátorszerepet tölthet be a településen, lóugrásszerű folyamatokat indíthat el.

– A beruházók biztonságos, élhető, kulturált várost kerestek, ahol képesek befogadni a német munkakultúrát és szellemiséget – halljuk Zombor Gábor kecskeméti polgármestertől, aki az ellene irányuló támadások indítékait is megfejtette már. – Sok ország sok települése akart győztes lenni, mivel a gyártelepítés presztízs-technológia meghonosodásával és jelentős tőke érkezésével jár együtt. Jó magyar szokás szerint, ha valami vagy valaki sikeres, azt be kell sározni. Ám a város részéről semmi olyan dolog nem történt, ami miatt magyarázkodni kellene.

Pletykák helyett azzal érdemes foglalkozni inkább, hogy a Mercedes jelenléte mennyire jelent kiszámítható jövőt azoknak, akik a kecskeméti üzemben akarnak dolgozni. Mindenki előtt nyitva áll a kapu, de nem árt tudni, szaktudás és elhivatottság hiányában az esélyek is kisebbek. Elkezdődött a munkatársak toborozása, egy német nyelvű honlapon már lehet regisztrálni. A világcég mintegy 2500 dolgozót foglalkoztat majd. Az alvállalkozókkal, beszállítókkal és bedolgozókkal együtt az összlétszám elérheti a tízezret is. Többségük nyilván nem új munkavállaló lesz, hanem valamelyik működő cégtől kerül(het) át. És máris itt a megoldandó feladat: az így keletkező űrt be kell tölteni. Arra is lehet példa, hogy már meglévő tevékenységi körök – köztük szerteágazó szolgáltatási feladatok – kerülnek be közvetve vagy közvetlenül a Mercedeshez.

Hiába mentünk oda a város egyik német érdekeltségű, járműalkatrész-gyártásban érdekelt vállalatának főbejáratához, a műszakváltásnál egyetlenegy dolgozótól sem sikerült megtudnunk, hogy megfordult-e már valamelyikük fejében a munkahely-változtatás, a kérdés hallatán sietősre vették lépéseiket. Azt sem árulta el senki, hogy elégedettek-e jelenlegi fizetésükkel, nyilván kötelezi őket a titoktartás. Márpedig, ha a Mercedes több pénzt ígér, nem hinnénk, hogy valaki is sokat gondolkodna az átigazoláson. Az említett cég vezetői körében is érdeklődtünk, de névvel senki nem vállalta a véleményét. Egyikük ezt mondta:

– Gondolunk arra, hogy a Mercedes hosszú távon szakmai elszívó erőt jelent számunkra, de nem fáj a fejünk miatta. Folyamatosan gondoskodunk megfelelő utánpótlásról és törekszünk a dolgozók megtartására. Több fizetéssel elcsábítani más cégek alkalmazottait nem volna etikus magatartás.

Minden bizonnyal ez nem is fordul elő, ha a Mercedesnél eleve vonzóak a fizetések. Hogy mennyi lapul az alkalmazottak borítékjában, az nem publikus, nekünk sem sikerült kideríteni. És akkor sem lesznek közlékenyebbek a multi cégnél, ha majd beindulnak a gyártósorok.

– Képes lesz-e a város nagy tömegben ellátni dolgozóval a Mercedes-gyárat? – ezzel a kérdéssel kopogtattunk be Gaál Józsefhez, a Bács-Kiskun Megyei Kereskedelmi és Iparkamara elnökéhez is.
– A jó együttműködés és az azóta sajnálatosan megnövekedett számú álláskereső miatt nincs szükség aggodalomra – szögezi le az elnök. – Nekünk a munkaerő-összpontosításon túl a szakemberképzés átalakításában kell koordináló szerepet vállalnunk. Ennek érdekében a megyei önkormányzat, a város és a térség szakképző iskolái, valamint a Kecskeméti Főiskola összefogásával létrehoztuk a Hírös Képző Konzorciumot. A követelmények ismeretében szükség lehet a kis- és középvállalkozók eszközparkjának és technológiájának fejlesztésére is.