Lottóhistóriák

A lottózók hűséges törzsközönsége mesélhetne arról, miért tart ki az igazi, szenvedélyes szerencsevadász akár évtizedekig is kedvenc játéka mellett. Családi legendáriumokban felbukkan egy-egy történet arról, hogy a nagymama pont akkor nem játszotta meg a házassági évforduló dátumát, amikor kihúzták e jeles számokat. Vagy a gondos feleség épp akkor mosta ki a férje nadrágját, amikor benne lapult a háromtalálatos szelvény. Előfordul persze olyan is, hogy valaki elveszti a szelvényt vagy elfelejti megnézni. Megesett például olyan is a lottó 5 évtizedes történetében, hogy 400 millió forintos nyereményéért nem jelentkezett a mázlista tulajdonos.

A közelmúltból is említhetnénk furcsa eseteket: a mesés, 2 milliárdos főnyeremény állítólag rendőrkezekbe került. A sajtóhírek szerint a társaság egyik tagja néhány héttel azelőtt unta meg a közös lottózást, mielőtt tucatnyi kollégája kitöltötte a nyertes szelvényt. Ha ez tényleg így esett, az illető biztos bánja türelmetlenségét. Mindezt persze nem erősítette meg a Szerencsejáték Zrt. A marketingigazgató, Somorai László ugyanis tartja magát ahhoz az elvhez: a cég a nyolcvanas évek óta garantálja a nyertesek névtelenségét, ha ők azt kérik. A milliárdos nyeremény mindenesetre lottóőrületet keltett hazánkban. Bár a láz már csitult, ahhoz azért kedvet csinált a rekordösszeg, hogy fellapozzuk az Ötös- és Hatoslottó hazai históriáját!

Hogy mi fán terem a lottó, azt először a magyar keresztény zarándokok tudhatták meg, akik a XV. században a müncheni, ulmi vagy augsburgi sorsjátékokon próbálhattak szerencsét. A következő században már a hazai vásárokban, búcsúkban is sátrat vertek a sorsjátékok szervezői. Nem is hinnénk, hogy a maihoz hasonló, 5/90-es lottót már a XVIII. században játszhatták eleink. Először 1770 szeptemberében Budán, majd Pozsonyban is rendeztek sorsolást. Az erdélyiek és bánátiak játéka „kis lutri” néven futott.

A lutri 130 éves magyarországi hagyományait követve – az 1947-ben bevezetett totó után – hatvan év szünet után indult útjára az öt nyerőszámos lottó, méghozzá 1957. február 13-án. A 90 számot tartalmazó szerencsegömböt akkor még csütörtökönként forgatták meg. Az első sorsolást a MEDOSZ kultúrtermében ünnepi műsor övezte, s az országra szóló esemény előtt másfél millió szelvény kelt el, mégpedig darabonként 3 forint 30 fillérért. Elsőként a szekszárdiak élvezhettek vidéki sorsolást, melynek izgalmairól rádióközvetítés is beszámolt. Egy évre rá az előrelátók örömére bevezették az előfizetéses szelvényt, mely a hetvenes évekre jött igazán divatba.

A Sportfogadási és Lottóigazgatóság bezzeg nem rejtette véka alá a nyertesek nevét, sőt… Az egész ország megtudhatta, hogy az első telitalálatos szelvényt özvegy Ring Sándorné töltötte ki, aki 855 ezer forintot nyert azzal, hogy beikszelte gyermekei életkorát. Csoda-e, hogy a budai özvegy divatba hozta a családi számokat?!

A nyereményalap halmozódását 1991-ben vezették be, s ez meghozta a szerencsét próbálók kedvét. Igaz, nem sokra rá egy kiugró összegű főnyereményre mindjárt 13 telitalálatos jutott. A rekordok azóta egymás után dőltek meg: tíz éve egymilliárd forint fölé kúszott a telitalálatos nyereménye. Ám 2003 végén már 5 milliárd 92 millió forintot ért a lottó hazai történetének eddigi legértékesebb telitalálatos szelvénye. Persze az idei kétmilliárdért is érdemes volt ötöt ikszelni!