Állatmentő misszióban

A mátracserpusztai állatmenhelyen öreg, beteg, sérült, vak, testi hibás, kivert kutyák és macskák, levágásra ítélt lovak találnak menedékre. Kiadónk munkatársainak adományával, némi állateledellel és pénzzel felvértezve, no meg a kétkezi munkánkat is felajánlva kis csapatunk náluk járt.

Hiába volt a nagy elszántságunk, a Mátra ölelésében megbújó Zakuszka-tanyára vezető út utolsó kilométerein, a jókora kövekkel és éles kanyarokkal tarkított földúton karitatív autókonvojunk leginkább egy túlélőtúrához kezdett hasonlítani. Sikeres célba érésünket Flex, a hétéves kopó keverék heves farkcsóválással jutalmazza, majd azonnal a hátára veti magát, jelezvén: tessék engem egy kis hasvakarással kényeztetni. (Ezt a pozitúrát többé-kevésbé estig képes volt tartani.)

– Flekó a szeretgetést kiprovokáló lelki terror nagymestere – mutatja be elválaszthatatlan társát Várkonyi Andi. A kölyökkorában befogadott négylábú korábbi leállíthatatlan hiperaktivitását pár éve lecserélte jó néhány kilónyi túlsúlyra; vagy fogalmazhatunk úgy is, hogy már tavasztól komoly zsírréteg felhalmozásával, folyamatosan készül a téli nehéz napokra.

Naná, hogy Fejőke sem akar lemaradni! Hízeleg, dörgölőzik, kelleti magát – ahogy haladunk előre szomorú történetében, úgy nő arányosan az együtt érző simogatásunk. Egy Luca nevű lány három éve a 4-es út mellett véletlenül fedezett fel két csontsovány kutyát. Nem tudta hazavinni őket, ezért élelmet vitt nekik és egy internetes fórumon megpróbált helyet keresni számukra. Andi vállalta őket.

– Emlékszem, a két kutya együtt nem volt nyolc kiló. Annyira rettegtek az embertől, hogy egy apró hirtelen mozdulatra már riadt vinnyogással eliszkoltak és maguk alá pisiltek. A kisebb, idősebb szuka bal hátsó lába még régebben megsérülhetett, egyáltalán nem állt rá, így kapta a Fejőszék nevet, ami azóta Fejőkére módosult. A társát Póknak neveztem el, mivel a mellsőláb-technikája kísértetiesen hasonlított egy betépett kaszáspók kalimpálására.
Andi eredetileg lovazik és lovagol – ebben az időrendi és fontossági sorrendben. Gyakorlatilag gyerekkora óta minden szabadidejét lovak mellett töltötte, ménesekben meg állatorvos segédjeként dolgozott, csak hogy állatok közelében legyen. Mondhatni, egyenes út vezetett Kaposvárra, az agráregyetem lótenyésztő szakmérnök szakára.

– Egy baj volt: rájöttem, hogy antiszociális vagyok. Jobban érzem magam a négylábúak, mint az emberek között. Végül otthagytam az iskolát.