Hol szökik a gáz?

Napjainkban az olajháborúkon edződött újságolvasók génjeikben hordozzák már, mit jelent egy ország kiszolgáltatottsága gáznak és olajnak. Magyarország felhasználásának alig több mint 20 százalékát képes hazai bányászatból előállítani, a többi keletről érkezik. Az ország döntő többsége gázzal fűt, az erőművek nagy része is ezt használja. A fellendülőben lévő ipar évtizedeken keresztül feneketlen bendőként fogyasztotta a földgázt. Hosszú távú szovjet–, majd orosz–magyar egyezmények határoztak: mikor, mennyit és mennyiért kapunk a nagy keleti partnertől.

2004 előtt egyedül a MOL adott földgázt a fogyasztóknak. Az energia döntő többségét az orosz állami óriástól, a Gazpromtól vásárolta. Ám, mint minden igazán sikamlós és rejtélyes történetben, itt is van egy kis rés a falon, melyen át nézve más színben tűnnek fel az események. Nem kell szépelegni! Az diktálja a táncot, aki a zenészeket fizeti: a gáz, a vezeték, minden, ami fontos a rendszerben – az oroszok kezén van. Parányi epizódszereplő még néhány közép-ázsiai köztársaság – például Türkmenisztán – és a mi nagy keleti szomszédunk, Ukrajna, melynek Oroszországgal elhúzódó csetepatéja évről évre botrányokat okoz telente hazánkban. Az orosz és az ukrán hatalmasságok ugyanis mindig kiválasztanak egy-egy parányi céget, melyet naggyá tesznek: importjogosítványokat adnak nekik, hogy a Gazpromnál olcsóbb gázt hozhassanak Magyarországra. Ha valaki veszi a fáradságot és végiglapozgatja ennek történetét, találkozhat olyan gázszállítókkal, mint az Euro Bridge, vagy a svájci bejegyzésű Bothly Trade és magyar partnere, az Eural Trans Gas-zal. Szerepük mindig csak addig terjedt, hogy amíg Oroszország és Ukrajna között volt megegyezés, néhány morzsát ők is letehettek a magyarországi energetikai beszállítás asztalára.

Az EMFESZ, az Első Magyar Földgáz- és Energiakereskedelmi és Szolgáltató Kft. színre lépése hozott fordulatot a busásan jövedelmező, ám igen egysíkú történetbe. Az EMFESZ ugyanis kilépett az egyszerű közvetítők sorából, és valódi szolgáltatóvá vált a magyar piacon. Napjainkban csaknem minden negyedik magyar fogyasztó EMFESZ-gázt vásárol, és ők töltik fel a hazai stratégiai gáztárolók zömét, ők látják el energiával az erőműveket.

Európa-szerte csodájára jártak az energetikai liberalizáció kívánt, ám másutt alig-alig tapasztalt példájának. Az európai uniós irányelvek kifejezetten előírták, hogy a tagállamok minél több helyről szerezzék be a stratégiai fontosságú energiahordozókat. A tagállamok azonban nem tettek így. Hivatkoztak arra, hogy az energetika túl komoly dolog ahhoz, hogy kis szereplőket beemeljenek nagy rendszerekbe, és amúgy is mit keresnének hosszú távú államközi szerződésekben kis magánvállalatok. Az EMFESZ azonban sikeres volt. Tavaly több mint 220 milliárdos árbevétel mellett több mint 7 milliárd forint eredményt ért el.