Jégre vitt terménypiac

– Igen, adásvételi szerződést kötöttem – mondja Csernyik István, a pitvarosi Négy Határ Kft. ügyvezetője, agrárvállalkozó. – Májusban bekötöttem ezer tonna kukoricát, tonnáját huszonnyolcezer-ötszáz forintért. Tudtam, hogy ez azt jelenti, hogy ha ősszel harmincötezer forint lesz a kukorica ára a szabadpiacon, akkor is oda kell adnom huszonnyolc és fél ezerért, de ha huszonháromezer lesz, akkor is megkapom érte a szerződött összeget. Azt is tudtam, hogy mi az a kötbér, mi az a fedezetvásárlás, sőt azt is, hogy a szerződés szerint az esetleges jogvitában választott bíróság dönt. Az adásvételi szerződés azt jelenti, nem szerepel benne, hogy a kukoricának saját termelésűnek kell lennie. A fedezetvásárlás azt jelenti, hogy ha az adott időpontban nincs saját kukoricám, akkor vásárolnom kell, és azt kell odaadni a kereskedőnek. A választott bíróság pedig azt jelenti, hogy egy esetleges jogvita valószínűleg nem az én javamra dől majd el. Akkor miért kötöttem mégis ilyen szerződést? Mert egy percig sem fordult meg a fejemben, hogy nem fogok teljesíteni.

Pitvaros és Mezőhegyes térségében június 18-án olyan jégeső pusztított, amilyet még soha nem láttak a környéken. A százhúsz kilométeres szél minden második háznak leszedte a tetejét, Pitvaroson a nyár közepén egyetlen fának sem volt levele. A mezőgazdasági termés egy negyven kilométer hosszú és tizenkét-tizenöt kilométer széles sávban megsemmisült.

Csapás csapás hátán

Hamarosan kiderült, hogy a jégveréssel legalább egyenértékű kárt szenvedhetnek a termelők, azok miatt a szerződések miatt, amelyekben még májusban fix áron elígérték a termést a felvásárlóknak, és amelyeket így nem tudnak teljesíteni. A saját termelésű gabonára kitalált termeltetési szerződések helyett ugyanis adásvételi szerződéseket kötöttek. Időközben a gabonaárak jelentősen emelkedtek, tehát a gazdák jégeső nélkül se jártak volna jól; a szabadpiaci árnál jóval olcsóbban lettek volna kénytelenek adni a portékát. Az adásvételi szerződésben szereplő fedezetvásárlási kötelezettség miatt viszont olyan helyzetben találták magukat, hogy nem elég, hogy odalett a termés, de majdnem kétszeres áron a szabadpiacról kellene terményt vásárolniuk, és azt a szerződött áron átadni a felvásárlónak.

– Én biztosra mentem, amikor szerződést kötöttem – magyarázza Csernyik István. – Ha nekem csak öt tonna kukoricám terem egy hektáron, akkor is tudok szállítani ezer tonnát a vevőmnek, és a maradék ezernyolcszáz elég a saját szükségleteimre. Egy átlagos évben négy-ötezer tonna kukoricával rendelkezem, és ebben a jég és az aszály is benne van. Olyan jégverést elképzelni sem tudtam, hogy az ötszázhatvan hektárból négyszázra egyből lehetett küldeni a tárcsát. Ha megterem az ezer tonna kukoricám, akkor ugyan rosszul járok, mert oda kell adnom huszonnyolcmillió forintért, mikor a szabadpiacon negyvenmilliót kapnék érte. De nekem a kukorica önköltsége huszonötezer forint, vagyis még így is lett volna rajta hárommillió forint hasznom. Ezért is kötöttem le, szolid, de biztos nyereség reményében. Most viszont a piacon kell vennem negyvenmillióért kukoricát, és azt beszállítanom huszonnyolcmillióért, vagyis az üzleten van tizenkétmillió veszteségem.

Csernyik esete annyiban egyszerű, hogy az általa kötött szerződés egyértelműen adásvételi, semmi nincs benne, ami arra utalna, hogy a kukoricát ő termeli meg, és az elemi csapásra (vis maior) vonatkozó bekezdés sincsen benne. Sok dél-békési termelő azonban olyan adásvételi szerződést kötött, amelyben egyrészt szerepel, hogy a saját termésüket szállítják be – ezt szemlejegyzőkönyvek bizonyítják –, és az is, hogy vis maior esetén a felek kölcsönösen mentesülnek a kötelezettségeik alól.

– Nem vagyunk idióták, hogy aláírunk olyan szerződést, amit lehet, hogy nem tudunk teljesíteni – mondja egy dél-békési termelő, akinek a Cargill nevű kereskedőcéggel van vitája. – Volt a szerződésben egy pont, hogy vis maior esetén mentesülünk egymással szembeni kötelezettségeink alól. A Cargill úgy értékeli, hogy ez az esemény nem vis maior, mert a térséget nem nyilvánította katasztrófa sújtotta övezetté az állam. A katasztrófa sújtotta övezet az az, ahol három napig nincs villany és ivóvíz. Semmi köze a vis maiorhoz. Az azt jelenti, hogy rajtam kívül álló, elháríthatatlan akadály.