Mint nyúl a bokorban

A zagytározó gátjának átszakadása után egy héttel ismét a katasztrófa sújtotta vidék felé vettük az irányt, hogy megtudakoljuk, miképpen is állnak a helyreállítási munkálatok. Némelyik épületen csak egy szó olvasható – bontható –, mások reménykednek otthonuk megmentésében. S a tragédia ellenére abban is, hogy indul újra a gyár.

Riport2010. 10. 15. péntek2010. 10. 15.

Kép: vörösiszap áradás természeti katasztrófa aluminium gyártás ipar szennyezés somlóvásárhely 2010 10 11 Fotó: Kállai Márton

Mint nyúl a bokorban
vörösiszap áradás természeti katasztrófa aluminium gyártás ipar szennyezés somlóvásárhely 2010 10 11 Fotó: Kállai Márton

– Meg lehet fogni – mutat nevetve egy szabad lapát nyelére a ház asszonya.
Devecserben vagyok, a Móricz Zsigmond utca 5. előtt álldogálok, s nézem, miképpen igyekszik megszabadítani egy fehér védőruhába öltözött szorgos csapat a vörösiszaptól az udvart és a kertet.
Bizonytalanul nyúlok a szerszám után, de a trutyit az utcára talicskázó Dávid István, a ház tulajdonosa is biztatóan néz rám, látom, neki sem volna ellenére, ha a jegyzetfüzetemet a lapáttal cserélném fel.
– Egyébként honnan jöttetek? – kérdezem az egyik fiatal fiút.

Mert Devecserben nincs hiány a segítő kézben, ezt már reggel érzékeltem, amint a településre érkeztünk. Most ugyan nem volt olyan egyszerű bejutnunk a településre, mint egy héttel ezelőtt – rendőr állított meg bennünket a városka határában, de amikor megtudta jövetelünk okát, csak intett, hogy menjünk.
Nem így Kolontár határában. Itt még éppen csak a templom tornyát pillantottuk meg, amikor egy magas, csinos rendőrhölgy intette le az autónkat. Hogy helyes arcú-e, az örök rejtély marad, mert arcát maszk takarta el.

– Sajnos senkit nem engedhetünk be – magyarázta. – De úgysem tudnának senkivel beszélni, ki van telepítve a falu, biztos hallottak róla.
Persze, hogy hallottuk, ám az újságíró nemcsak beszélgetni akar, hanem látni is, például azt, hogy hol is épül a gát, melyik ház eldózerolásával csináltak helyet neki, meg hogy miképpen és mekkora részét védené meg a falunak, ha újra támadna az iszap.

– Nem fog az újra támadni – állítja határozottan az út mentén álldogáló férfi, aki a több száz nehézgépjárművet igazítja útba. Mert ha Kolontárra nem is juthattunk be, azért rövid időre csak kiszállhattunk az autóból. – A kilences kazetta nagyon jól meg van építve – teszi még hozzá.
Egy hete a tízesről is ezt vélték, gondolom, de inkább mégsem mondom ki. A férfi arcán látszik az elnyűttség, egy hete alig alszik, inkább nem vitatkozom.

Replikázás helyett inkább Somlóvásárhely felé vesszük az irányt. Igen, ide, mert amíg Kolontártól és Devecsertől hangos a sajtó, addig erről a kis, néhány száz lelkes faluról szinte egyáltalán nem hallok híreket – jóllehet a mocsok itt sem kímélte az értékeket.

A falu főutcáján csak lépésben tudunk haladni – előttünk tűzoltóautó araszol, tetején fiatal férfi ül, kezében tömlő. Itt ilyen módon portalanítják az utat, a korszerű fővárosi locsolóautók Devecserbe jutottak.
– Miért nem veszi fel a védőmaszkját? – kérdezem a falu szélén lévő háza kapujában álldogáló Szentmiklósi Istvánt.
A férfinak szerencséje volt, csak a háza küszöbét nyaldosta az áradat. Tizenhat másik épületet, a kerteket és a főutca egy részét viszont ellepte.
– Egyszer úgyis meg kell halni valamiben – avat mosolyogva az életfilozófiájába a 48 éves, leszázalékolt férfi.

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a Szabadföld Google News oldalán is!

Ezek is érdekelhetnek