Sok traktor kamiont győz

Szájtátva figyelem, ahogy a negyventonnás monstrum végiglavíroz a traktorokból rögtönzött akadálypályán, de fotós kollégámnak se kell kapkodni: a jelenet hárompercenként ismétlődik, a településen átdübörgő napi kétszáz kamion egyáltalán nem költői túlzás. Közben újabb traktor fut be a polgármesteri hivatal elé: az út egyik oldalán lekapcsolja pótkocsiját, ő maga a másik oldalra áll. Éppcsak annyi helyet hagy, hogy a teherautók minimálisra csökkentett sebességgel ki tudják kerülni.

– Nem félti? – kérdezem a tulajdonost, hisz történt már egy-két koccanás.
– Nincs mit veszítenünk – hangzik a válasz. – A falu élhetetlenné vált.

►

Ne gondolja senki, hogy a himesháziak különösen türelmetlen emberek. A történet már többéves, de most betelt a pohár. A bajok az autópálya-építéssel kezdődtek – ami másnak Baranyában áldás volt, az az ittenieknek átok. A falu melletti kőbányából ugyanis ekkor indult meg a településen keresztül a tömeges áruszállítás. Az autópályát 2010 márciusában átadták – s hogy mit hagytak itt? Körbejárunk a hetven károsult ház közül néhányat, most épp Leib Rolandné mutatja a kamionok nyomát. Precízen felújított régi parasztház fatornáccal, bent az összes szoba parkettás, gipszkarton álmennyezet, igényes berendezés, az autópálya-építés előtti évben fejezték be a renoválást. Az új ablakpárkányok most meghasadva állnak, a falakon hosszan húzódó, mély repedések futnak mindenütt.

– Ebben a faluban születtem, mindig a főutcára vágytam lakni, hát most megkaptam! Kisgyerekeim vannak, délutánonként nem aludhatnak a szobájukban, reggel hatkor ébreszti őket a forgalom. Mocsok van és por mindenhol.

No meg sötét: a legtöbb redőny fényes nappal is leengedve áll. Ami előtt most elhaladunk, azt kivételesen felhúzták. De csak arra az időre, amíg az ablakokat megtisztítják.

– Kéthetente pucolom – kiabálja ki Illés Lászlóné a nyitott ablakból, majd felemeli a flakont és folytatja a munkát. Hozzáfűz még valamit, de a kamionoktól nem értjük a szavát.

Balszerencse – jut eszembe a népi babona, miközben nézem a törött tükröt, immár Papp Máriáék utcafronti szobájában. Kettévált és lepotyogott belőle egy darab, amikor ki tudja, hányadik teherautó tette az úton a dolgát. Itt is reped a mennyezet és a falak, pedig ez új építésű ház. Kártérítést nem kaptak, de ezt a pechet nem lehet az eltört tükörre fogni, mert a faluban ugyanígy járt még legalább tizenöt család. Az autópálya-építés végeztével ugyanis a Magyar Aszfalt felmérette az okozott veszteségeket, de kifizetni csak a töredékét akarták.

– Háromszázkilencvenezer forintra értékelték a kárunkat, és felajánlottak érte hetvenötezret. Persze, hogy nem fogadtuk el. Pereskedünk.

►

Ám nemcsak az aktáik nőnek a károsultaknak, hanem a repedéseik is: november vége óta ugyanis újraindult a hi¬mesházi bányából a nagytömegű áruszállítás, most a villányi elkerülőút építéséhez hordják a településen keresztül a töltésanyagot. A nagy teherautók között időnként feltűnik egy pici takarítógép. Reggel héttől délután ötig cirkál fel-le az utcán, de a lakók szerint munkájával nemhogy nem használ, hanem egyenesen árt.

– A múltkor úgy ment el mellettem, hogy az egész hátamat beterítette sárral, ha jó idő van, akkor meg a port kavarja fel – mondja egy járókelő. Sétálunk tovább, mikor a söprűs-locsolós takarítógép hirtelen megáll. Kihasználom a pillanatot és bepattanok az autóba. Mosolygós srác fogad, eszébe se jut kidobni a firkászt.

– Nem vagy valami népszerű Himesházán – vágok mindjárt a közepébe.
– Nekem mondod? Volt, hogy kővel dobáltak, múltkor meg egy öreg pali légpuskával lövöldözött rám. Ha a másik kocsimmal lennék, meg tudnám mutatni a két-három horpadást.

Az úttisztítási szolgáltatást cége a bányát működtető és a szállítást végző Neolit Kft. alvállalkozójaként végzi, de kéri, hogy nevét ne említsem, nem szeretne összeveszni senkivel. Itt is megtesz mindent, hogy kerülje az összezördüléseket.

– Látod azt a fehér házat? Ott mindig felemelem a söprűt, mert a tulaj megkért, hogy előttük ne takarítsak. Eleinte lelki beteg voltam, pedig csak a munkám végzem, erre kaptam megbízást.

Nézem a masszívan sáros utat: valóban ez lenne a leghatékonyabb tisztogatási megoldás? Kiderül, hogy tudnának nagyobb teljesítményű, porszívós géppel is jönni, ami ráadásul nem porol, csakhogy annak a szolgáltatási tarifája sokkal többe kerül...