Angyalkát nem adhatja vissza senki

Tágas nappaliban állunk félkörben, lehetünk vagy tízen-tizenketten, férfiak, nők, idősek, fiatalok vegyesen. Legtöbben civilben, néhányan a katasztrófavédelmisek egyenruhájában. Berendezés még nincs a helyiségben, csupán konyhabútorok. Egyébként mindenütt a ragyogó, fehér falak.

A körben idős pár álldogál, Lehman Sándor és felesége. Arcuk ragyog. Hogyne, hiszen ebben az órában léptek új otthonukba. Alig több mint nyolc hónappal azt követően, hogy a régibe betört az iszap.

– Kolontár szélén laktunk, közel az iszaptározóhoz, így a mi házunkat érte elsőként az ár – támaszkodik mellettem a fájós lábára a bácsi. – Otthon voltunk, éppen a fürdőszobában, amikor hallottuk a robajt. De már ott is volt, benn a házban. A fűtéscsőbe kapaszkodtam, a feleségem pedig belém, hogy el ne sodorjon bennünket. Pedig vitt volna, a mosógépet megemelte, a zsinórt kitépte a falból – részletezi emlékét. – Hajszálon múlt az életünk.

A pár az otthontalanság hónapjai alatt az egyik rokonánál húzta meg magát, Ajkán, egy lakótömb negyedik emeletén. Ha szűkösen, de elfértek az 50 négyzetméteres lakásban, a gondot inkább a lépcsőzés okozta. A bácsi bokáján a szalagokat az idő kitágította, gerincét kétszer műtötték, nem volt egyszerű feladvány leküzdenie magát a lakásból.

De ennek most végre vége. A bútorok egy-két napon belül érkeznek a 98 négyzetméteres házukba, ők pedig még a héten költöznek.
A kezekben pohár, de nem csupán a ház birtokbavételére koccintunk.
– Ma van a születésnapom – somolyog az idős néni. – Ennél szebben el sem tudtam volna képzelni a megünneplését.
A vallásos pár hálás is az égieknek, házuk bejárata fölött egyedüliként olvasható IHS – Jézus Krisztus a megváltónk betűszó – is erre utal.
Az új házakat óránként adják át, most, június 20-án, hétfőn hetet, két nap múlva újabb hetet, a maradék hetet pedig pénteken.

Szalmakalapos férfi érkezik, Turi Attila, az épületek tervezője. Éppen csak benézett, hogy együtt örüljön a ház birtokosaival. S hogy bezsebelje a jogos elismeréseket. Az ő tervei alapján vitelezte ki a versenytárgyalás nyertese, a BakonyBer Zrt. az iszapkárosultak házait – amúgy csaknem egy hónappal a határidő lejárta előtt.
– Bakonyi jellegű házak – mutat az utca frontjáig nyúló, téglakerítésű, fehér falas épületsorra a tervező. – Azért ilyen, mert ez az építészeti stílus jellemző a környékre.

A jelleg ugyanaz, ám két egyforma ház nincs az épületek között. Többször egyeztettek a ház lakóival, s amit lehetett, azt menet közben is módosítottak. Egy-egy túlméretezett oszlop így is maradt, de hát az egyébként a lakók igényeinek megfelelő épületen ez legyen a legnagyobb módosítandó feladat…

Később, hazafelé Devecsernek vettük az irányt, lássuk, ott hogyan áll az építkezés. Itt is a település szélén nőtt ki a földből az új negyed, csak sokkal több, összesen 87 ház. Az építkezés még tart, az új utcákba illetéktelen nem léphet, ám a mögüle, a magaslatról jól belátható a terület. A kivitelező ígéri, itt is teljesíti vállalt feladatát, s június végén megkezdődhet a műszaki átadás, a lakók pedig júliusban költözhetnek.

Mi most viszont még térjünk vissza Kolontárra, s szegődjünk az utcán álldogáló polgármester, Tili Károly mellé.
– A kezdeti habozás után végül az a döntés született – válaszolja kérdésemre a faluvezető –, hogy a károsultak, akik Kolontáron maradnak, hozzávetőlegesen ugyanakkora épületet kapjanak, mint amekkorát a katasztrófa tönkretett. Így körülbelül 100 ezer forintra jön ki a négyzetmétere.

A faluban 36 családból 90 lakót érintett a katasztrófa. A tíz halott közül is kilenc élt itt, a tizedik Devecserben. Volt olyan család, amely több tagját is elveszítette, közülük négyből teljesen kihaltak a tulajdonosok, az ő örököseik pénzbeli megváltást kaptak. A nyolcszáz lelkes faluból harminc érintett döntött úgy, hogy inkább más településen kezd új életet, 50-60-an viszont az új utcában.

– És miért éppen itt jelölte ki az önkormányzat az építkezés színhelyét?
– Két oka volt. A faluhoz szervesen kötődő részek közül ez van a legmagasabban és a legtávolabb a tározótól.
– Egy újabb szakadás lehetősége gyakorlatilag kizárt - jegyzem meg.
– Valóban, és ezt tudják a károsultak is. Ám mégis mindenki inkább ezt a lehetőséget kérte.
Az építkezés költségét – telekvásárlás, közművesítés, plusz az épületek után a négyzetméterenkénti százezer forint – az állam előlegezte meg azzal, hogy a jogerős bírósági ítéletet követően behajtja a károkozón.