Minden másképp van

– Öt napig az autóban aludtunk, mert a polgármester, Mali Zoltán kirakott a szolgálati lakásból, hogy takarodjunk a faluból – mondja a telefonba Szeidl László exvállalkozó, a Baranya megyei Drá­vapiski önkormányzatának képviselője, uzsorásáldozat. – A helybeliek hoztak nekünk ennivalót, náluk fürödtünk. Egy éve még Mali Zoltán hívott minket ide azzal, hogy segít rajtunk – de nem lett a dologból semmi. Azért haragudott meg rám, mert kiálltam a helyiek mellett, amikor a Zoli ide akarta hívni a Szebb Jövőért Polgárőr Egyesületet, hogy pattanásig feszült a helyzet, lincselés lesz. Pedig nem bántanak itt a cigányok senkit. Feszültség is csak annyi van, hogy elegünk lett a polgármesterből.

– Ön most is az utcán lakik? – érdeklődöm.
– Nem. Azt mondta a Zoli, hogy inkább menjek vissza a szolgálati lakásba, mert még idecsődül a sajtó. De a villanyt meg a vizet elzárták. Most is a Gyantánál fürdünk.

Drávapiski egy kis ormánsági falu. Tényszerűen körülbelül kilencvenen lakják, papíron jóval többen, de Drávapiskinek a természetéhez tartozik, hogy tényszerűen sok minden nem úgy van, mint papíron. Valójában sem a polgármester, sem az alpolgármester nem él itt, ahogy a négy képviselőből is csak három. A polgármesteri hivatalt hiába keresnénk a hivatalos címén, a Fő utca 2. alatt, mert ott a kocsma van meg a falugondnok szolgálati lakása. A hivatal a Fő utca 30.-ban székel – a ház utcafrontja egészen szépen ki van pucolva, hátul azonban a gerendák is kilógnak belőle. Az udvarban áll egy kisebb ház, amely egyszerre műhely, raktár és belülről szépen felújított szolgálati lakás. Korábban istálló volt – a felújítás ellenére meghagyták benne a jászolt meg a karikát, amihez kikötötték a lovat. Itt lakik Szeidl László képviselő. Nagydarab, jámbor ember, a gyerekek Maci Lacinak hívják. Sikkasztás gyanújával nyomoz ellene a rendőrség.

– Amikor Mali Zoltán idehívott, leíratta velem, kiknek tartozom, hogy majd ő tartja velük a kapcsolatot – magyarázza Szeidl, aki jobbnak látja, ha rögtön kirukkol a legrosszabbal. – Amikor összevesztünk, bement a listával a rendőrségre. Még az a szerencse, hogy nem fogadtam szót neki, és azóta is kapcsolatban vagyok a hitelezőimmel.

Szeidl László vállalkozása nyílászárókat és redőnyöket gyártott, majd a körbetartozás miatt egy megrendelést nem fizettek ki neki. Emiatt pénzzavarba került, a szomszédjától vett fel kölcsönt, akiről kiderült, hogy uzsorás. Mali Zoltán, aki akkoriban éppen az uzsorások elleni harc élharcosaként szerepelt a médiában, megkereste, hogy segít „megfingatni” az uzsorást. Egyszersmind azt is felajánlotta, hogy Szeidl és családja kezdjen új életet Drávapiskiben.
– Négyszáz négyzetméteres műhelyt ígért – meséli Szeidl –, szolgálati lakást, fix fizetést nekem és a feleségemnek, továbbá azt, hogy öt közmunkás fog nekünk dolgozni egy évig.

Műhely azonban nem volt, csak egy uniós pénzből épült túraállomás, amelyben kikapcsolták az áramot. Fizetést Szeidl soha nem kapott. Végül létesült egy kis műhely, amely azonos helyrajzi számon volt a polgármesteri hivatallal, úgyhogy a hivatal közüzemi számláit is Szeidl nevére kellett íratni – de nem fizette őket, mert a vállalkozás nem tudott elindulni. Dolgozni viszont dolgoztak – a polgármester családjának nagyharsányi házán, ingyen. Szeidl papíron a gépeit is eladta kétmillió forintért egy önkormányzati projektcégnek, amellyel támogatásért pályáztak volna az üzem megindítására. A támogatásból sem lett semmi. Az önkormányzat a gyártás elindításához durván ötmillió forintért vásárolt – hitelbe – anyagot, amely most is a ház előtt pihen.

A faluban gyorsan megszerették a vállalkozót: olyannyira, hogy Mali Zoltán felkérte, induljon mellette képviselőként az önkormányzati választáson. A választás körülményeit azóta is nyomozza a rendőrség.

Az októberi önkormányzati választások előtt sokan költöztek Drávapiskibe – papíron. Hatan „laktak” egy üres telken a nyakig érő gazban, többen a lakatlan, volt közösségi házban. Láttunk olyan későbbi rendőrségi papírt, amelyen az alpolgármester Illés Attila a polgármester ellenfelének számító Kalányos Magdolnát jelentette fel – feljelentő és feljelentett mind ugyanarra a lakcímre volt bejelentve.

Kalányos Magdolna és az élettársa korábban jól megfért Malival – a polgármester sokáig elnézte, hogy mindketten kapnak közmunkát, illetve szociális juttatásokat, holott ezt a törvények már akkor is tiltották. („Azok fordultak ellenünk, akiket erőnkön felül is támogattunk” – írta a polgármester egy röplapon.) Részben a segélyezés kényszerű visszafogása miatt megharagudtak Mali Zoltánra azok, akiknek a szavazataival 2006-ban nyert; akiket a változások húsba vágóan érintettek, kezdtek egyetérteni a falu „elitjével” – vagyis azokkal, akiknek Malitól függetlenül volt jövedelmük. Ők a község tartozásai, a csak papíron helyben működő falubusz és a megszavazott, de utóbb a kormányhivatal által elkaszált extrém magas telekadó miatt haragszanak. Ellenjelöltet állítottak: a volt falugondnokot, Bene Pált, akit Mali kirúgott az állásából, de elvesztette vele szemben a munkajogi pert, és az önkormányzatnak hárommillió forint kártérítést kellett neki fizetnie.
A végeredmény 54-41 lett Mali javára úgy, hogy a faluban ekkor körülbelül harminccal laktak többen papíron, mint a valóságban. A képviselőjelöltek közül is a Mali-pártiakat választották meg, köztük Szeidl Lászlót.