Kétszáz lángos

Egy kicsi pálya a nagy mellett, de már a legnagyobb a kapuja. Gyakorlótér. Egy fiúnak, akit szintfelmérésre hoztak, mozgáskoordinációs feladatot ad, és piros pilonok között ugráltatja. – Pörög, pörög, pörög. Gyors, gyors, gyors – vezényli, majd megjegyzi: inkább pihenj egyet, de ilyen lassú monotont nem kérek.
A fiú arcán már megjelennek az első izzadságcseppek.
– Mehet a szlalom… Állj, állj, állj! Ez nem szlalom, barátom. Csak azt hiszed. Ezért nehéz szakma a kapusság, mert ha valamit rosszul csinálsz, azt én nem fogom engedni. Ezt, amit most mutattál, ha az utcáról behívok valakit, az úgy fogja csinálni, mint te. Figyeld! Fogom, kitámasztom, fogom, kitámasztom, fo­gom kitámasztom. Na, nézzük meg lassítva…
Bemelegíttet keményen.
– Ez már jó. Megfordulok. Mehet. Soha ne elégedj meg a középszerűséggel. Kezd alakulni. Ez már sokkal jobban néz ki, mint az első. Akármilyen fáradt vagy, a maximumot hozd ki magadból.
Kapura dobja a bőrgolyót. Egyszer, kétszer, ötször, tízszer.
– Az Achillest megemeled. Fogod és felnyúlsz, hüvelyk és mutató összeér. Fogod, magadhoz öleled a labdát. Kar segítségével tolod fel magad. A legmagasabb pontra fel kell tornászni magad. Föl. És föl. Föltolom magam. Keményen fölmegyek. Keményen föltolom magam.

*
– Az eredeti szakmám szakács, és már tanulóként is egy igazán menő elit étteremben, a hatvani Arany Fácánban dolgoztam. Mellettünk volt a Hatvani Kinizsi pályája, és mindig fájt a szívem, amikor vasárnap, miközben az ételek hozzávalóival foglalkoztam, láttam, hogy a meccsre szállingóznak a szurkolók. De az élet nagy rendező! Az egyik pincér srác a szülőfalumban, Ecséden kivett egy bisztrót, és én vele visszamentem, és ott bevezettünk például olyan újdonságokat, hogy abroszt tettünk az asztalra, és felszolgáltunk. És a tizennyolcadik születésnapom környékén szólt nekem az ecsédi fociklubtól egy ember, hogy emlékszem rád, te az általános iskolában kézilabdakapus voltál. Jó magas gyerek vagy, nem lenne kedved nálunk védeni? Kiderült, hogy a kapusuk megnősül, és építkezni fog, így a focit abbahagyja. Hát persze, hogy vállaltam! Egy kilométerre volt a bisztró a pályától, és olyankor a főnök úgy engedett el, hogy mire meccs után odaérnek a szurkolók, nekem villámgyorsan visszaérve ki kell tudnom szolgálni a vendégeket. Lezuhanyoztam, beültem apám autójába, s pincérkabátba öltözve vettem fel a rendelést attól, aki a meccsről odajőve bosszús volt, és attól is, aki tapsolt nekem vagy éppen di­csőített.
– Eléggé speciális munkaköre volt.
– Ó, este tízkor még bekevertem kétszáz adag lángost, és reggel ötkor egy hatalmas edényben kezdtem sütni őket. Négy forint volt egy féldeci, egy forint húsz fillér egy lángos. Jöttek a falvakban élők, beverték a felest, megfogták a meleg lángost, s azt csipkedték reggelinek, míg kiértek a határba.
Azt mondaná most egy fiatal, hogy ilyen nincs, pedig ilyen volt.
Kakas Lászlónak a büfé és a pálya közötti ingázása még másfél évig ment így, aztán leigazolta az NB III-as Petőfibányai Bányász. Közben sportállásban reggel hattól délig dolgozott egy termelőszövetkezeti üzemben lakatosként, délután pedig ment edzésre, a kapuba. Katonaként 1976-ban már a hatvani Honvéd Gáspár SE-ben védett. Aztán egyszer az Egri Dózsával játszottak edzőmeccset, és 9-0-ra kikaptak. Bánkúti László volt az egriek edzője, és a kilenc gól ellenére megkereste. Egerbe igazolt, de csak negyedik számú kapus lehetett. Az anyagi lehetőségekről annyit, hogy huszonhárom éves koráig csupasz kézzel védett, de innen indult a komolyabb focikarrierje. Akkor látta őt Géczi István, a Fradi legendás kapusa a zöld-fehérek egyik vezetőjével. Elébe is tették az átigazolási lapot. 
– Szoktam mesélni a feleségemnek: Drágám, amikor engem a Fradi hívott, nem azt kérdeztem, hogy mennyi lesz a fizetésem és hol fogok lakni, hanem azt kérdeztem, hogy hol kell aláírni. Istenem, én a Fradi kapusa leszek? Hihetetlen! Úgyhogy nagyon büszke vagyok a Fradiban töltött időmre, és persze arra, hogy 1981-ben bajnokcsapat tagja lehettem, egy évvel később pedig ezüstérmes. 
– Az igaz, hogy az FTC-s időszak elején egy pezsgőgyárban lakott?
– Igen, a budafoki pezsgőgyár vendégszobájában. Minden reggel arra ébredtem, ahogy rekeszekbe pakolják a Törleyt. Majd azt hallhattam, hogy egy géppel törik a selejtes üvegeket. Ez a többszólamú csörömpölés hosszú ideig kísérte az életemet. Aztán, amikor véget ért a fűtési szezon, még ebből a pezsgőgyári vendégszobából is kiraktak. Egy ideig, két hónapig Ecsédről jártam be ­autóval mindennap. Tíz forint volt a benzin literje, a keresetem arra ment el. Később hosszú heteken át egy sporttelepi gyúrószobában aludtam. De ha hiszi, ha nem, egy pillanatra sem zavart a pezsgőgyár ricsaja, a gyúrószoba kényelmetlensége, csak az volt a fontos, hogy a Fradiban focizhassak. Később persze szereztek nekem egy IBUSZ-lakást. Rég volt, szép volt, de igaz volt.

*
– A kapusszakma olyan sikereket hozott, amilyeneket halandó ember szinte nem is tud felfogni, például bejártam a fél világot. Bajnokságban ezüstérem, bronzérem, kupagyőzelem. 1980-ban dél-amerikai körútra mentünk mint ligaválogatott, amely a Fradira épült. Argentínában, Bolíviában, Kolumbiában és Mexikóban léptünk pályára, összesen 45 900 kilométert utazva. Argentínában a Mar del Platai Arany-kupában, Copa de Orón vettünk részt, majd jött az a híres mérkőzés Buenos Airesben, január 28-án. Argentína előző év decemberében megnyerte Japán ellen az ifjúsági világkupát, és felhívták a figyelmünket, hogy játszhatunk egy olyan srác ellen, aki extratehetség. Úgy hívják, hogy Diego Maradona.
– Akkor még nem volt óriási sztár?
– Nem. De míg a mi napidíjunk három dollár ötven centre rúgott, az ő pályára lépési díja már akkor tízezer dollár volt. A tizenegyesét kivédtem. Bal lábbal lőtte bal oldalra. Életében először hibázott, és ezt velem szemben vétette. Végül 2-2-t játszottunk Maradonáék ellen, és mind a két gólt tőle kaptam. Örök élmény. Később láttam játszani, és felkiáltottam: úristen, én ezzel az emberrel egy pályán állhattam!
Érdemes itt elidőzni egy kicsit. A Népsport írta akkor, 1980-ban a Maradona a király című írásában: „Az ördöngös »király« úgy indult, hogy már az első két méteren három métert vert őrzőjére, ha pedig cselezni kezdett, előbb-utóbb szédelgett közvetlen környezete. Ennek az összecsapásnak Maradona élményt nyújtó játéka mellett volt még egy-két csemegéje. Az egyik »Kakas kapus nagyjelenetei« címszó alatt vonult be a 40 nap történelmébe. Ott kezdődött a dolog, hogy tizenegyeshez jutottak az argentinok. A kíméletlen ítéletvégrehajtó, Maradona állt a labda mögé, aki hiteles források szerint addig még nem rontott büntetőt, nem talált olyan kapusra, aki utolérte volna lövéseit. Most sem vártak újat a nézők, s amikor a fiú nekifutott a labdának, egy kicsit megemelkedett ültében a szurkolóhad. De végül nem emelkedett tovább, hanem szép csendesen visszatottyant. Kakas vetődött, és védte a labdát!”
Friedmanszky Zoltán vezetőedző már itthon nyilatkozta: „Az új csillag, Maradona szenzációs futballista. Ballábas, remekül cselez, jól lő, fejjátéka is elismerésre méltó. Nem magas, külsőre nem tűnik erősnek. De nagyon céltudatos, erénye, hogy nem oldalra és visszafelé cselez. Most 20 éves. Lehet, hogy igazuk lesz azoknak, akik az új Pelét látják benne.” 
„A szerencsefaktor a mellé áll, aki tesz érte. És a szerencse mellém állt.” Kakas László az 1980–1981-es idényben az FTC, a bajnokcsapat kapusa. Zsiborás Gábor sérülése miatt a 34 bajnoki mérkőzésből 33-on ő védte a zöld-fehérek hálóját. Még egy ezüstérmet szerzett a csapattal, de a formáját visszanyerő Zsiborás lett ismét az első számú kapus, így 1983-ban a Vasashoz igazolt, ahol 1986-ban az MNK győztes csapat tagja lett. 1985-ben a Vasárnapi Hírek Szuper-Kakas a Népstadionban című írásban méltatta a játékát. Az 1987–1988-as idényben a bajnoki bronzérmes Újpesti Dózsában védett. 1982-ben két alkalommal szerepelt a válogatottban Új-Zéland ellen. Az 1990-es visszavonulása után kapusedzőként tevékenykedik. Több alkalommal volt a magyar válogatott kapusedzője: 1990 és 1994 között, 1996-ban és 2006-ban. 2008 júliusában visszatért a Ferencvároshoz, ahol 2011-ig pálya- és kapusedzőként tevékenykedett. Olyan kapusoknak segített, mint Hajdú Attila, Végh Zoltán, Vezér Ádám, Babos Gábor, Fülöp Márton. Elmondása szerint arra külön büszke, hogy Megyeri Balázst egy fél edzésen látta, és tanácsára másnap szerződtette a Fradi.
Kakas László ötven éve ugyanazt vallja a jó kapusról: sok a helyezkedés, jó a reflex, a labdafogás, a kellően időzített kifutás, és megfelelő a kondicionális adottság. A „portás” már régóta irányítja is a hátsó alakzatokat, hiszen átlátja az egész játékteret. Az ilyesfajta kapuvédő előtt a mezőnyjátékosok is nagyobb biztonságban, nyugalomban érzik magukat, több figyelmet fordítanak a pontos összjátékra, a szervezett védekezésre, a jól szőtt támadásra. Persze, ehhez szintén adottság kell. És akiből hiányzik a határozott irányítókészség, az nem képes a tökéletes teljesítményre.
Elmeséli, hogy mint a magyar válogatott kapusedzője megnézte Oliver Kahnt: – Elment mellettem. Én 185 centiméter magas vagyok. Hű, ő tényleg 188 centis. Az a hozzáállás. Akkor igazolt a Karlsruhéből a Bayern Münchenbe. Azzal az egyéniséggel ment ki a pályára, mint aki három méter magas, és azt mormolja a fogai között, hogy ide nekem az oroszlánt. Én nyerni akarok! Számomra szuper látvány volt, hogy nem kikullogott a pályára, hanem tele volt önbizalommal. És tudod, kinek van önbizalma? Annak, aki mögött tudás van. Akkor éreztem, hogy világklasszis lesz. Ha nincs benned meló, és nincs felépítve a munkád, akkor megette a fene.

*
Ami a tudatosságot illeti: – Magyarországon sok tehetséges gyerek van, de a tudatosság hiánycikk. – Az új sztárt, Szoboszlai Dominikot hozza fel jó példának. Hát persze, hogy irigyli az egész ország. De Szoboszlai tizenévesen nem azt csinálta, mint mindenki más, mert az apja keményen fogta: és beleverte, ilyen jó alkatod van, ekkora tehetség vagy, ne herdáld el. Majd ha negyvenéves leszel, és annyi pénzed lesz, hogy sose fogy el, akkor azt csinálsz, amit akarsz, de most keményen dolgozol. Még csak huszonkét éves. Micsoda jövő előtt áll, már most napi nyolcmillió forintot keres!
Már egy idő óta kapura dob és rúg a fiúnak. Az a legfontosabb, hogy hogyan és honnan fogadja, melyik lábbal lép ki, hogyan használja az agyát és a két kezét. 
– Egy lábról elrugaszkodsz, és kettőre érkezel le. Hogy állsz be? Ellövöm a labdát a hosszúra, és tolatsz hátra, mint a gőzmozdony. Halott ember vagy. Kilép, legördül, feláll. Összességében nem vagyok a vetődések híve, próbáld ezt jó lábmunkával megoldani. A labda nem eshet ki a kezedből, de nem is törheted össze magad. Öleld magadhoz mindig! Szeresd a labdát! Legyen nálad! Akkor szeret az edző is téged, ha nálad a labda.

Kakas Lászlónak most nyolc macskája van otthon. Mert neki is van gyengéje. És ez a gyengéje. 
– Mindegyik csodálatos állapotban van. Tizenhat éve vettünk egy karthauzit, vele kezdődött, most is él.  Éppen ma vásároltam ötezer forintért marhacombot, felszeletelem, fel­kockázom, becsomagolom, lefagyasztom, és előző este kiveszem a hűtőből felengedni, és tudom, hogy melyik macska szereti. Mert van, amelyik a puly­kamellfilét kedveli. Szárított ételek is vannak otthon, és tengernyi alom. Kiszámoltam, az elmúlt ötévi etetés árából egy négymillió forintos autót vehettem volna. Volt, amikor úgy mentünk repülővel Ciprusra, hogy a nagy táska aljára vettem 24 doboz macskakaját az ottani cicusoknak. Nem azért, mert rászorultak volna, csak jó érzés volt őket etetni... Jó a lelkemnek. Menhelyre, orvoshoz gyakran viszek utcára kitett kutyát és macskát. Nekünk, magyaroknak nincs állattartási kultúránk, a feleségemmel pedig jó érzés, hogy nyugodt és jó életet biztosítunk néhány állatkának.
– Nem így állok meg. Nyugodtan fuss tovább, mert meg fogsz sérülni – mondja egy szituációt látva a fiúnak… Kiderül, eddigi egyesületében nem kapott elég figyelmet, sem szigort, így ha hozzá fog járni, akkor tengernyi a tennivaló.
– Vonzottam magamhoz a tehetséges srácokat, akikből kapust lehet kinevelni. Mert ez egy szakma. Meg kell tanítani. Aki link vagy nem úgy áll hozzá, azt én fogom és elejtem. Nem vagyok hajlandó vele foglalkozni. A másiktól nem veszem el a lehetőséget azzal, hogy van nálam egy link gyerek. Nálam ez alapszabály. Akárki a faterja vagy a muterja. Egy dolog érdekel. A gyermek minimum úgy akarja a szakmát, mint én, vagy még jobban. És képes meghalni minden edzésen, hogy jobb legyen, hogy több legyen. Egyébként elvagyunk, mint a befőtt, de nem lesz belőlünk semmi. Akkor nyújthatja, dagaszthatja reggelente azt a kétszáz lángost.