Vissza a vadonba

Erdőjáró-, erdei biciklis-, kenu-, sport- és tündértábort, Világ lustája vagy Craftolj Velünk építőtábort (mely a népszerű minecraft videójáték érzését a való világba ülteti át) is hirdetnek a szentendrei gyermekfejlesztő központban. Forrás-felfedezés, manókunyhó-építés, tábortűzrakás és hasonló tematika, menetrend van, ám a gyerekek, ahogy belépnek az erdőbe, máris otthon érzik magukat, ösztönös kíváncsiságuktól hajtva kezdik felfedezni a környezetet.

A táborok mellett tartanak születésnapot, csapatépítőt, illetve egyéni és csoportos Erdei SzenzoMotoros Torna (ESMT) foglalkozásokat is. A mozgásfejlesztő tevékenység lényege, hogy közben a gyermekek játékosan tanulnak a természetben található szenzoros hatások és a célzott feladatok segítségével.

Mindenféle problémával érkeznek hozzájuk gyermekek: magatartási, beilleszkedési gondokkal, tanulási nehézségekkel (például diszgráfiával), SNI, BTMN betegséggel (a rövidítés a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséget jelenti, azon belül például ADHD, autizmus spektrumzavar), megkésett beszédfejlődéssel és szobatisztasággal, szorongásos tünetekkel.

– A túlontúl kényelmes életvitel mellett kevés szenzoros élmény éri őket, ezt tetézi a mozgáshiány és a szülők leterheltségéből, feszített élettempójából származó stressz. A mai világban a gyerekek olyan szinten elszakadnak a valóságtól, hogy sokszor nálunk szaladnak először a fűben, másznak pókjárásban a domboldalon. Aki az apuval megnézi például az összes Marvel-sorozatot, azok után, amiket a képernyőn lát, elnémul, nem mer megszólalni – mesél a tapasztalatairól Borbély Balázs ESMT-terapeuta, gyermekfejlesztő, a Vissza a Vadonba megalapítója.

A nyomában haladva átkelünk a patakon, végig a farönk-gyakorlópályán, és megállunk a bunkerkuckó mellett, ahová állva lehet bemenni, de kifelé már kúszva visz az út. Mindehhez magyarázatot is fűz: – A természetben végzett mozdulatoknak tétje van, ott szükséges a teljes jelenlét, a folyamatos odafigyelés. Ez különösen jól hat például a figyelem fejlesztésére. A mesterséges környezeti hatásokat – zárt, a mozgáshoz elégtelen méretű terek, klimatizált helyiség – az erdei környezet finoman, eredményesen képes ellensúlyozni.

A program azért kapta a Vissza a Vadonba nevet, mert a tábor alapítója szerint a természetben minden kérdésre választ lelhetünk. A gyermek megismerheti a saját határait, képességeit, önmagáról teljesebb képet kaphat.

– Az erdei környezet megsokszorozza a fejlesztés hatékonyságát. A természet folyton változik, időről időre más arcát mutatja, ezért szüntelenül új kihívás elé állít minket az őszi avar és sár, a jeges patak, a farönkök. Ezen – mutat Borbély Balázs a kidőlt fatuskóra, amelyen ülünk – majd’ ötvenféle feladatot tudunk csinálni. Ha kihozunk egy botot, még ugyanennyit. Az eső sem akadály, mert a gyermekek igazi kalandnak élik meg.

Eredeti szakmája szerint kert- és tájépítész, de meglelve a természetben a gyermekfejlesztés izgalmas, korlátlan lehetőségét, ezzel kezdett foglalkozni. Évekig együtt dolgozott Lakatos Katalinnal, a Tervezett Szenzo-Motoros Tréning (TSMT) módszertan kidolgozójával, aki bátorította és szakmailag támogatta. 2016-ban Szentendre külső részén bérbe vett egy fél hektáros területet, megalakult a Vissza a Vadonba Gyermekfejlesztő és Szülősegítő Sportegyesület. Ugyanebben az évben tartott először erdei biciklis tábort – meséli, miközben a gyermekhad birtokba veszi a fatuskót, majd megmásszák a domboldalt.

A kétszáznegyven négyzetméteres épületegység kibővíti a vadon adta lehetőségeket. Alagútrendszerrel kialakított rönkváron és a kalandjátszótéren ugrálnak a gyerekek, miközben a pataktól nem messze nemezelő foglalkozás is zajlik: a faszörny elátkozta tündéreknek varázsgolyót készítenek. A táborban a káromkodás sem tilos az arra kijelölt fánál, és szabad álmodozni is, amikor a lila virágok ellepte pillangós kertben egyszeriben 50-100 lepke száll fel körülöttük.

A Vissza a Vadonba fejlesztőközpont logója nem véletlenül lett a pillangó, a lélek szimbóluma. Szemléletük szerint ugyanis a gyerekek a saját lelkükért kell, hogy időt töltsenek a természetben, az erdőben. – A gyermek egyéniségét, spiritualitását, lelki világát egységként nézzük, s ennek megfelelően igyekszünk segíteni az elakadásnál, a fejlődésben – fűzi hozzá Balázs.

A vadon számos család életében indít el változást, például minden hétvégén eltöltenek egy kis időt a természetben. Nem utolsósorban az erdei környezet megtanítja boldogulni a gyermeket a való életben is. – A vadon célja végső soron az, hogy a gyerekek magukban megleljék és másokban is lássák a fényt – mondja búcsúzóul a táborvezető. S bár a fogalmazásmódja elsőre romantikus túlzásnak tűnik, jól kifejezi, amit a hozzájuk érkezőknek adni akarnak: szeretetet, önmaguk elfogadását, méltó gyermekkort.