Volt egyszer egy varázsceruza

Körbetekintünk a budafoki Szent István mesetéren: látunk hintát, mászókát, csúszdát, akárcsak a szokványos játszótéren. De mindezt művészi köntösbe bújtatták készítői, a kortárs grafikus-, szobrász- és festőművészek. A magyar népi faragó hagyományt idézik a népmesékből ismert szimbolikus figurák és motívumok, felöltöztetve mély sárga, érzelemmel telt piros, eleven zöld és további tarka színekbe. A téren a gyerekek ezekkel a különleges szobrászati munkákkal találkozhatnak: felmászhatnak rájuk, játszhatnak velük.
A tematikus játszóterek mindegyike egy-egy népmesei vagy a magyar regékből merített történetre épül. A Szent István mesetér az államalapító uralkodó legendáiból készült térbeli mesekönyv. Nem törekszik panoptikumszerű ábrázolásra, helyette játékosan mesél. A bejáratot egy páncélos vitéz – a Kárpát-medencében letelepedett katonák szimbóluma – és egy honfoglaló magyar őrzi. Az íves kapu felett Szent István ül a trónuson, kezében a jogarral és az országalmával. Előtte a hűség és erő szimbólumaként kutyák hevernek, az uralkodó a lábait nyugtatja rajtuk. Az ajtókat a hagyományos kulcsos zár mellett fából készült rigli reteszeli be, hogy a gyerekek csak a mesében, s ne azon kívül bolyongjanak.

Két egyforma tematikus játszótérrel nem találkozhatunk. A nagyjából tízfős művészcsapat a tervezési és a kivitelezési műveletnél mindig figyelembe veszi a hely adottságait, néprajzi, történelmi hagyományait. Budafokon sok templomot látunk, a játszótérre is építettek egyet fából. Mellette a honfoglaló hinta kapott helyet, amely – mint a meseterek legtöbb játékeszköze – közösségi aktivitásra buzdít: a fölötte lévő csapágyas vasrúdra szerelt figurák ugyanis csak akkor mozognak, ha a gyerekek együttes erővel, egy irányba hajtják a hintákat. Mérleghinta, jurtahomokozó, mozgási feladatokat rejtő tár­­sasjáték várja a kicsiket. Egy nyúlánk toronyból a fogságba esett Imre herceg integet, két oldalán kislányok hajtják a mókuskerekeket, hogy – a mesetér története szerint – kiszabadítsák a bajba jutott örököst. A korona-körhinta szempillantás alatt megtelik gyerekekkel, vadul pörgetik, reptetik a jelképesen a Szent Korona oltalma alatt álló játékot. Fatáblákon Szent István Imre hercegnek szánt tanító célzatú intelmei olvashatók.
– Nem szeretem, ha didaktikus a tér, sokkal jobb, ha felfedezni való kincsestár, ahol a gyerekek jól érzik magukat és tanulhatnak belőle – mondja Kő Boldizsár grafikusművész, aki huszonöt éve álmodja meg és kelti életre a mesetereket.

A festett szoborszerű fafigurákkal való játék ötletét örökségül kapta. Édesapja, Kő Pál szobrászművész és édesanyja, Péterfy Gizella festőművész többször készítettek fából faragott, festett szobrokat. Boldizsár képzeletben játszott velük, később a meseterek megálmodójában ez a vágy, kedves élmény munkálkodott: szeretett volna olyan művészi alkotást létrehozni, amellyel játszani lehet.
Hatott rá a gyermekkorában látott Varázsceruza cseh rajzfilmsorozat is, amelyben két fiú a meseceruzájával bármit életre keltett. 1998-ban végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem grafikusművész szakán, majd ő is hasonlót kezdett művelni, mint a rajzfilmfigurák: papírra vetett rajzait valósággá formálta képzeletbeli varázsceruzájával. Az első kültéri kiállítását, a kispesti Méhek élete mesekertet Balla Gábor szobrászművész barátjával 1999-ben alkotta meg. Azóta megannyi tematikus játszótér készült Hollókőn, Mátészalkán, Szarvason, Pécsett és a fővárosban több helyszínen, sőt Varsóban és Barcelonában is. Születnek mesés játszóterek gyógyító céllal kórházak, egészségügyi intézmények mellett, ahol készítők a játékeszközöket úgy alakítják ki, hogy a mozgásában korlátozott gyermek is használhassa azokat.
A fakápolnába lépünk. Egymással szembeni oldalain a világ két végpontja, a mennyország és a pokol. – Már többször újrafestettük – simítja végig vendéglátónk a fafalat –, a gyerekek ugyanis a poklot rendszerint összefirkálják, míg a mennyországot tiszteletben tartják. Nemcsak megalkotjuk, de a megbízó kérésére gondozzuk is a mesetereket, mert kellő törődéssel az akácból és vörösfenyőből készült játékeszközök sokáig szolgálhatják a családok testi-lelki feltöltődését.
A grafikusművész egyedi értékteremtő munkájáért 2020-ban Magyar Művészetért Díjban részesült. Nyomdokain haladva többen is alkotnak már mesetereket. Nem bánja, hanem öröm számára, mert a szíve vágya, hogy hungarikum legyen a tematikus ját­szótér.
Kilépve a mesekápolnából, belefeledkezve figyeljük az iskolásokat, akik élő történelemóra keretében szituációs játékba fogtak, tapogatják, ráülnek, felmásznak a szobrokra, belesúgnak a faragott ló fülébe. Amikor a mesés kápolna elkészült, egy arra járó bácsi letérdelt és keresztet vetett – a mesét életre keltette a varázsceruza…