A fürjtojás nyomában

Na, de mi nem a sódomb miatt indultunk Egerszalókra – pedig tényleg különleges egy valami –, és nem is az egyéb nevezetességek végett: úgymint kaptárkövek, barlanglakások, borospincék (bár hogy ne nézzünk be legalább egybe, azért ekkora hibát nem követtünk el). Sőt, még a Megye I.-ben szereplő, s éppen az ötödik helyen vitézkedő szalóki fiúk miatt sem; látogatásunk oka egy liliputi tyúk, a fürj leend. Persze ez sem igaz így: ugyanis a fürj kétségkívül a tyúkalakúak rendjébe, de a fácánfélék családjába tartozik, vagyis egy töpszli fácánt tisztelhetünk személyében… (Azért aki nem látott még közelről fürjet, nekem higgyen, ne a „todománynak”: abbiza’ tyúk, minityúk az istenadta.)
Vágjunk is bele. Azzal kezdem az ismerkedést a fürjeket tartó és fürjtojásokat áruló Subás tojásosokkal, hogy mért hordanának subát a tojásaik.
– A tojások nem nagyon hordanak, csak a cégünk – igazít el a névadás körüli bonyodalmakban Montvainé Haskó Kinga. – Ez a nevünk, mégpedig azért, mert az első készítményünk, a piemonti recept szerint, vagyis paradicsommal, fokhagymával készült „szósz” úgy vonta be a fehér tojásokat, mintha valamiféle subaként terülne el rajtuk, ezért neveztük el Subás Fürjtojásnak az egész termékcsaládot.
– És miért választották éppen a fürjet?
– A férjemnek gondjai voltak az epéjével, s nem akarta megoperáltatni magát. Sok mindent összeolvastam, valami természetes gyógymódot kerestem a panaszaira, míg rábukkantam a fürjtojás már-már csodatévő, jótékony hatására. S tényleg, Csabának is segített: ugyan végül mégis meg kellett operálni, de sokkal jobb állapotban várta a műtétet. Korábban is mindig volt állatunk, galambok, nyulak, kutyák, macskák; valamikor még lovat is tartottunk, így hát nem okozott különösebb gondot az első 25 japán fürj érkezése.

– Készülve erre a látogatásra, elolvastam, mi mindenre jó a fürjtojás. A teljesség igénye nélkül: serkenti a hajnövekedést, héjától gyorsabban gyógyulnak az ortopédiai betegségek, elősegíti az agy jobb működését, javítja a memóriát, méregtelenítő hatása miatt Japánban az atomtámadások túlélőinek adják, de a fürjtojás rendszeres fogyasztásával megelőzhető a rák kialakulása is, mivel a fürjtojás növeli az immunitást, és végül a kedvencem: a nemi aktivitásra is jótékony hatással bír, vagyis eldobhatjuk a Viagrát… Fürj­to­jás­hívők lettek?
– A fürjtojás nem gyógyszer, de a különféle nyavalyák megelőzésére vagy a már kialakult krónikus betegség tüneteinek enyhítésére, netán a további állapotromlás megakadályozására, s egyáltalán, az immunrendszer erősítésére kiválóan alkalmas. Egy olyan ínyencség, amely mai tudásunk szerint a legegészségesebb az összes háziszárnyas tojása közül, például nem emeli meg a koleszterinszintet sem.
Folytatva az ismerkedést: Kingáról hamar kiderül, hogy nem igazán született fürjszakértő. Korábban geo­déta volt, vagyis az utak és a hidak építésekor ő határozta meg a vízszintes és a magassági pontokat. Próbál beavatni egykori szakmája titkaiba, de az egészből csak a figuránsok figuráját ismerem, akik egy jópofa leírás szerint: „Az érett Kádár-korszakban – amikor kötelező volt dolgozni – az összes valamirevaló munkakerülő a léceknél kötött ki.” A továbbiakban a nadapi, majd a máig érvényes balti alapszintnél – ami, ha jól értem 173,8385 méterrel van magasabban az adriai alapszinttől – sajnos elakadunk, mert az is­tennek sem értem, hogy mire menne ezzel az adattal a figuráns, mondjuk az egerszalóki Sáfrány utca 38.-ban…
Az újabb magyarázatcunami elől szerencsére megment a házigazda, Montvai Csaba, egy hihetetlenül jól sikerült meggypálinkával. Miközben Kinga a „termékfelelős” – vagyis ő készíti a különféle pácolt, érlelt tojáskülönlegességeket –, Csaba jelenti a biztos szakmai hátteret: állattenyésztő és állatpatikus: a gyógyszertára Egerben várja a beteg két- és négylábúakat. (De bizton állíthatom: pálinkából is doktorálhatna…)
Mielőtt bekukkantottunk volna a mai nap főszereplőihez, vagyis a fürjekhez, újabb csapat érkezik, élükön Zsuzsival, aki ezúttal Egerszalókon állítja fel asztalát. Merthogy a Zsuzsi asztala című hírtévés produkcióval közösködik a Szabad Föld: ők forgatnak, mi pedig írunk – ezúttal éppen harmadszor – ugyanarról, ugyanott. Két autó, három kamera, vagy tízfős stáb –, de asztal sehol…
– Merthogy ez egy virtuális asztal, ami leginkább azt a családot jelenítené meg, amelyiket éppen meglátogatjuk – mondja Zsuzsi, azaz György-Horváth Zsuzsa, aki híradós műsorvezetőként bújt ki a bőréből, hogy átléphessen ebbe az új produkcióba. – Családi gazdaságokat igyekszünk bemutatni, kisebbeket vagy közepes méretűeket, szeretnénk visszahozni a falusi élet tiszteletét, hogy lássák a nézők, milyen fáradságos munkával kerül az asztalra az étel. Mindez egyébként nem idegen a számomra: Erdélyben születtem, jó pár évig falun éltünk a Kis-Küküllő folyó mentén, ahol a mai napig elevenen élnek a néphagyományok.
Hogy mennyire nem idegen, azt láthatta is a nagyérdemű: Zsuzsi, a sorozat korábbi darabjaiban kézműves sajtot, szalámit készített, hurkát, kolbászt töltött, de megtanult traktort és kaszálógépet vezetni, legutóbb éppen hegesztett…

Hát akkor kopogjunk be a fürjházba. Ugyan reggel 4 és fél fok volt itt, a Bükkalján, de erről a néhány száz subás fürjlakó mit sem tud: EU-konform ketrecekben éldegélnek, ha kell, fűtve-hűtve. A ketreceket vízszintes tálcák osztják szintekre, némelyik tálcán úgy húsz-harminc tojó (a biológiából bukottak számára ez volna a lány) osztozik 3-4 kakassal (ez meg a fiú). A lányok csiperegnek – azt mondják, „pitypalatty”, ezért lett népies nevük pitypalattymadár –, a kakasok meg ordibálnak, ahogy kell. Egyébként is a kakasos tálcák háborús hadszíntérre emlékeztetnek. Nem elég, hogy a kakasok is utálják egymást, még a nőiket is csipkedik a heves, jó, hát mondjuk úgy: udvarlásuk közepette… Azokban a tálcákban, ahol nincs kakas, a tojók csendben várakoznak, olykor legfeljebb annyit mondanak: „krak-krak”; pontosan nem érteni, kakas után vágyakoznak, vagy inkább örülnek, hogy az imposztorok máshol duhajkodnak?
– Na, de mi van a tojásokkal?
– Azok 22 óránként minden tojóból menetrend-szerűen kipotyognak. Ahol kakas segédkezett a készítésben, azokat a tojásokat szemesnek hívjuk, azokat keltetjük, a pártában maradtak tojásait pedig eladjuk: nyersen vagy feldolgozva, füstölve, pácolva. Egyébként ma este születik az újabb nemzedék – mutat a keltetőládára Csaba.
– Ezt honnan lehet tudni?
– Honnan, honnan… Hát, mert ma estére írtam ki őket – nevet a „doki”.
– Sajnos nem tudjuk megvárni az estét; hogy néznek ki az újszülöttek?
– Képzelheti… Olyan ujjbegynyi méretűek, akkorák, mint a lóbab. A természetben a fiókák kikelésük után azonnal elhagyják a fészket, tizenegy napos korukban már próbálnak repülni.
– Megjegyezném: az alakjuk ellentmond minden aerodinamikai elképzelésnek: biztos, hogy leesnek…
– Ezzel szemben a fürj vonuló madár: a telet Dél-Európában, illetve Észak-Afrikában tölti. Igaz, inkább a földön futva, és csak rövid távolságokat repülve vonul.
– Észak-Afrika, az tízezer kilométer is lehet. Márpedig ennyit a világklasszis kenyai futó: Kipchoge futkároz össze egy teljes év alatt! A fürj meg kétszer ennyit… Jobb, ha erről a szörnyűségről nem szól az este kikelő kiscsibéknek…
– Rendben. Azért az első néhány napjuk nagy odafigyelést igényel. Fontos, hogy legalább 35 Celsius-fokos hőmérsékleten legyenek, ezért infralámpával melegítjük a helyüket, a túl magas páratartalmat pedig ventilátorok enyhítik. Nem kapnak tápot, ehelyett a saját magunk által összeállított, ötféle gabonából darált, „titkos recept” szerint készült keverékkel etetjük őket.
– Mi történik ezekkel a fácánsminkbe bújtatott tyúkokkal, ha megnőnek? – kérdem a „termékfelelős” Kingát.
– Általában hathetes korukban érik el a vágásérett méretet, ekkor feldolgozott hústermékként kerülnek az éttermek étlapjára, vagy pedig a közvetlen vásárlóinkhoz. Talán nem túlzás azt mondani, hogy a fürj húsa az úgynevezett szuperélelmiszerek kategóriájába tartozik, mivel soha nincs benne sem coli baktérium, sem pedig szalmonella.
– A vágást, bár nem bírom, de értem. De utána mi lesz? Ahogy nagyanyámnál láttam Sülysápon, forró víz és kopasztás?
– Nem, ez ma már a fürjpucoló gép dolga.
– Fürjpucoló gép? És azt melyik közértben lehet kérni?
– A szomszédos Szlovákiában…
– Mekkora egy fürjcomb?
– Mint a kisujja… Ezért egy felnőttre két fürjet kell számolni. A mell, a szárny, a comb kiválóan alkalmas rántva, sütve, pörköltnek, a többiből készül a fürjleves. Az íze omlósabb, mint a csirke húsa, a melle nem száraz, enyhén rostos, inkább szaftos. Hat hétig viszont valóságos tojásgyárként működnek, s ugyan méretben négy-öt fürjtojás tesz ki egy tyúktojást, de az élvezeti értéke jóval magasabb. Nyersen a sárgája krémes, vajas, a fehérjéje pedig enyhén sós; kúraszerű alkalmazását szoktuk javasolni, főként az immunrendszer megerősítésére, ugyanis megfőzve inkább már csak gasztronómiai szempontból értékelhető.
– Láttam a Facebookon a terméklistájukat, igazán figyelemre méltó…
– A nyers változat mellett céklás-ecetes, vörösborecetes, tárkonyos, pácolt, marinírozott, pesztós és bükkfán füstölt, hidegen sajtolt napraforgó étolajban érlelt főtt fürjtojást készítünk, no meg a „névadót”, a piemonti módra készült paradicsomos-fokhagymást.
– Az árak?
– A 12 darab nyers tojás 400 forint, a többi készítmény, ugyancsak tucatnyi mennyiségben, 1200–1600 forint között kapható.
Búcsúzunk. Mondom a ház urának – miközben kitölti a kilépőt –, hogy hazafelé beugrunk a Szépasszony völgyébe.
– Hibát hibára halmoznál – tiltakozik Csaba –, ajánlok inkább egy rendes borházat.
És ajánl. Bőven ebédidőben érünk oda, a bor nagyon is rendben volna, de ennivaló nincs. Nem ismerik errefelé a borkorcsolya fogalmát? Pedig nem is hangzana rosszul: bükkfán füstölt, hidegen sajtolt étolajban érlelt főtt fürjtojás friss fehér kenyérrel…