Hófehér galambok

A hosszú nyár után meglepő az ítéletidő, úgy fújja el a műfüves lábtörlőt a szél, mintha ott se lett volna, egy másik pedig, ahogy belépnénk a házba, a levegőből érkezve rátekeredik a lábunkra, úgyhogy majdhogynem egymás hegyén-hátán végezzük, mint egy becsúszó szerelésnél. Betrappolnak a sepsiszentgyörgyiek is, akik hajnali hatkor indultak, s délután egyre már ide is értek Csólyospálosra. Fehér az abrosz, díszes a terítés. Bizony, jólesik az eperpálinka, majd amikor a gőzölgő levest belemerőkanalazzák a mélytányérokba, az első benyomásból kiderül, hogy Szöginé belefőzte a szívét-lelkét is a gulyásba.

Egy nyolcvanhetedik éves, lajbijával ránézésre is százszázalékos székely ember ül velem szemben, nevezett Balázs Antal bácsi. Nyugalmazott pedagógus, táncos, énekes, székelykapuk, kopjafák neves faragója. Állított kopjafát a Dózsa-féle felkelésnek, a muhi csatának, Mohácsnak, 1849-nek, az Aradon kivégzettek emlékének is. Ő a világon az egyedüli, kopjafás, sportsikeres emlékmű ötletgazdája és alkotója is. Jó, jó, de hogy is került ő egykor Csólyospálosra?  
– Novemberben lett negyven éve, hogy először voltam vőfély, azóta legalább ezerötszáz esküvőn voltam. Csíkban gazda, Udvarhelyen szószóló, Háromszéken vőfély a megnevezése annak a megbízottnak, aki a vidámságot mozgatja. Egykor Kelemen Csaba kézdivásárhelyi kocsmáros nővére ment férjhez a nagyobbik lányom volt osztálytársához, Palkó Csabához. Aznap egy olyan kitartó csapatra leltem, akik az erdélyi lagziban fizetvén a muzsikusokat, a fehér asztal mellett még hajnalban is húzatták a nótákat, és táncra perdültek. Nagyon megjegyeztem őket akkor: csó­lyospálosiak. Egyszer, vagy harminc éve arra gondoltam, hogy felkeresem őket, de a Magyarország-térképen nem találtam ilyen települést. Annyira dallamos volt a név, hogy – a szalvétára írt szöveget nézvén – azt gondoltam, bizony, engem egykor megtréfáltak. Aztán egy jóval részletesebb térképen megtaláltam ezt a csodálatos falut. Sepsiszentgyörgyről Szegedre, majd onnét Csólyospálosra busszal utaztam. Nem mondtam én senkinek, hogy jövök, csak azt tudtam, hogy a kamionozásból élő Gémes Imréék a polgármesteri hivatal mellett laknak. A családfő nagyon nagyot nézett, de szeretettel fogadott. Nem voltak ötcsillagos körülmények, egy széles ágyon aludtam Imre mellett, a felesége pedig a másik szobában, már a két apró gyermek kész volt.

Anti bácsi harminc éve a falu barátja. Gyakorta jön ide. Sok alkotása látható Csólyospáloson, s nemrég az aranycsapatos emlékmű ötletével rukkolt elő.
– Éjszakánként néha végiglapoztam az életem történetét, és megálltam az 1953-as esztendőnél. Felidéztem magamban, hogy egy pincében hárman hallgattuk Szepesi György közvetítését. Recsegett, ropogott a telepes rádió, de olyan ordítást csaptunk a magyar góloknál, hogy a szomszédság kijött megnézni, mi történt, tán valakit gyilkolnak éppen. Ahogy hetven év múltán erre emlékeztem, elhatároztam, hogy emléket állítok. A következő napon felhívtam Á. Fúrús János csó­lyos­pálosi polgármester urat, és előadtam neki az ötletet. Nemsokára felhívott a csólyospálosi sportegyesület elnöke, Szögi István, aki annyit mondott: „Anti bácsi, a hír hallatára megtelt könnyel a szemem.” Ha pedig a Szögi Pistának megtelik örömkönnyel a szeme, akkor ezt meg kell csinálni! Nagy volt tehát a kényszer!

*
Szögi Pista egyébként neves ekeagyáros. Lakatosnak tanult a szegedi 624-esben. Maszekként egy satuval és egy fúrógéppel kezdte, csinált mindent, utánfutókat, kis Pannónia-motoros mezőgazdasági kocsikat, hegesztett kapukat. A rendszerváltás után kezdett ekéket készíteni hazai és nemzetközi, leginkább szlovák és román megrendelésre. Csólyos universal néven sok-sok szabadalma van. Végigkalauzol a gyárterületen, az esztergályos, vágógépes, présgépes, összeszerelő termeken. Ekefejek, fordítóművek, hordótokok sorakoznak, olajos gép és a megmunkált vas szaga keveredik, és néhol elmaradhatatlan fürdőruhás fotós naptárok lógnak a falon.

– A megrendelőtől megkérdem, hogy mit termel, milyen a földje és milyen traktorja van, és a válaszok alapján elkészítjük számára a legideálisabb ekét. Az eke a legfontosabb a mezőgazdaságban, fontos, hogy leborítsa a gazt is, simán szántson, de kis üzemanyag-fogyasztással tudja húzni a traktor is. 
Ahogy visszatérünk a csilláros vendégfogadós terembe, elmondja, hogy a felesége ösztönzésére az egyik műhelyből alakította ki a helyiséget. A fehér abroszos asztalok helyén két esztergagép, három fúrógép terpeszkedett, a pamlagos beszélgetősarok helyén egy vasasztal volt nehéz satukkal felszerelve, a falon az ezer kapcsoló már a múlté, mert karácsonyi girland került a fehérre festett felületre.
Az első és a második repeta, és a süteménytálalás ideje alatt Anti bácsi elmondja még azt is, hogy a Londonban pályára lépett játékosok – Grosics (Gellér), Buzánszky, Lóránt, Lantos, Bozsik, Zakariás, Budai II., Kocsis, Hidegkuti, Puskás, Czibor – mellett a szövetségi kapitány Sebes Gusztáv és a találkozó riportere, Szepesi György tiszteletére is készített egy-egy kopjafát. És a történet tovább alakult, mert időközben Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere jelezte, hogy városuktól ajándékba kapják a kopjafákat. Akkor mertek egy nagyot álmodni, hogy méltó környezetet teremtsenek az alkotásnak. Gyűjtést szerveztek a településen, ugyanis fontos cél volt, hogy közpénz elköltése nélkül valósuljon meg az emlékmű.

*
Csólyospálos két puszta: Csólyospuszta és Pálospuszta tanyavilágának összeolvadásából keletkezett, 1945. július 1-jén lett önálló község. Mint Pestet és Budát, úgy választja ketté a települést a közút. Elautózunk az emlékműhöz, elegáns, hol didergő, hol pirosas arcú emberek toporognak a sportpálya bejárata körül. Közben megnyitották a Puskás Intézet „6-3-as” tematikájú kiállítását is a sportöltözőben. A helyi sportélet tablóin egy kép az FTC elleni mérkőzésükről, és egy másik 1970-ből. Szögi István a kapus.
– Kiemelten odafigyelünk a közösségépítésre, ezért falunapot, traktorversenyt, bálokat, birkapörköltfőző fesztivált is tartottunk már, és rendszeresek a Csólyos és Pálos közötti falurendezvénnyel összekötött labdarúgó-mérkőzések is – tudom meg Á. Fúrús János polgármestertől. Elmondta azt is, hogy egy idő után már nemcsak a kopjafaállítás tervezett költsége gyűlt össze, hanem egyre komolyabb alapot is tudtak építeni az emlékműhöz. A támogatók között az Európa-bajnokságra kijutó magyar labdarúgó-válogatott játékosa, Ádám Martin is megtalálható. A labdarúgó a szomszédos Forráskút szülöttje.

*
Bozsik József fia, Bozsik Péter az avatáson elmondta, nehéz neki az Aranycsapatról beszélni az édesapja miatt. A magyar bajnok edző és korábbi szövetségi kapitány szerint ezek a játékosok hatalmas önbecsülést adtak a magyar embereknek, és óriási sikereket értek el. Bozsik Péter reméli, lesznek olyan példaképeink újra, mint az Aranycsapat tagjai. Példaképp említette Szoboszlai Dominikot is.

Hetvenöt éves lesz a helyi sportklub, jelenleg több korosztályban 132 igazolt játékossal és két szakképzett edzővel, ismertette a mikrofonhoz állva Á. Fúrús János, Csólyospálos polgármestere, aki elmesélte azt is, olvasott egy cikket Puskás Ferencről, abból derült ki számára, hogy hasonlítanak egymásra. Puskás Ferenc egy nyilatkozatában ugyanis azt mondta: „Negyvenegy évesen abbahagytam, de nem a megyei másodikban, hanem a Real Madridban.” – Nos, kedves hölgyek és urak, én is 41 évesen hagytam abba az aktív labdarúgást, ez a közös bennünk, a különbség pedig az, hogy én viszont nem a Real Madridban hagytam abba, hanem a megyei másodosztályban – elevenítette fel vidámságot keltve sportmúltját az elöljáró. 
– Amikor megkérdezik tőlem, hogy miért kell ápolni az Aranycsapat emlékét, azt mondom, hogy amíg annyira tisztelik Puskás Ferencéket, mint a csó­lyos­pálosiak, addig nekünk mindenhova el kell juttatnunk a nálunk lévő ereklyéket, relikviákat – mondta Balogh Balázs, a Puskás Intézet igazgatója. Szavait követően Gál József plébános megáldotta a kopjafákat, majd a Csólyospálosi Tamburás Együttes szolgáltatta a zenét.
És megadják a módját. Tizennégy fehér galambot reptetnek a sportpályán. Garaczi János mesterszakács, a lajosmizsei tanyacsárda alapító tulajdonosa, szenvedélyes galambász madarai ott voltak az athéni, római, londoni olimpiák megnyitóján is. 

Már másfél órája tart a rendezvény. És mire jó kilencven perc? Jó egy 6-3-as labdarúgó-mérkőzéshez, amelynek szenzációja körbejárta a világot. „A magyaroktól nem volt szégyen kikapni. Megvallom, el sem tudtam képzelni azt, hogy ilyen jó lehessen a magyar együttes” – nyilatkozta Billy Wright, az angol csapat kapitánya. „Sajnos a magyar játékosok nem engedték megmutatni a mieinknek, hogy tulajdonképpen mit is tudnak. Tanulságos volt számunkra a mérkőzés, és nem szégyellünk tanulni a tanítványoktól. A magyarok új elemeket vittek a labdarúgásba, és ezzel jelentősen előbbre vitték a sportág fejlődését” – jelentette ki Sir Stanley Rous, az Angol Labdarúgó-szövetség vezetője.
„Olyan erőnlétet láttunk a magyaroknál, amilyet nálunk sohasem követelnek meg… A tragédia az volt, hogy az angol csapat meg tudott volna verni bármely más csapatot a világon – csak a magyart nem. Ez a mérkőzés történelmi fordulatot jelent a labdarúgásban” – olvasható egy akkori brit sajtóvéleményben.
A fehér galambok is hamar visszatértek a lajosmizsei dúcaikba. Mind a tizennégy.