Bankett a naposzlopon

Tavaly év végén sztrájk miatt zárva volt az Eiffel-torony a látogatók előtt. A világ egyik leglátogatottabb műemlékének 360 dolgozója a tervező Gustave Eiffel halálának századik évfordulóján azért döntött a turisztikai csúcsidőben tartott sztrájk mellett, hogy felhívják a figyelmet az építmény kezelésének a hiányosságaira. „Az Eiffel-torony »öreg hölgy«. Százharminc éves. Egyes liftjei 1899-ben készültek. Nagyszabású karbantartási, fejújítási és műemlékvédelmi munkák folynak, de a költségeket alábecsülték” – közölte a szakszervezet. Az 1889-ben a világkiállítás alkalmából felavatott Eiffel-toronynak tavaly 5,9 millió látogatója volt az üzemeltető cég szerint, ami rekordnak számít 2019 és a világjárvány óta. Tavasszal, a nyugdíjreform elleni tüntetések idején az Eiffel-torony tíz napon át tartott zárva. Mi több, már építésekor is sztrájkoltak az építőmunkások…

Éppen száz éve a Székely Nép azt írta az 1924. január 17-én megjelent lapszámában: „Múlt év végén Dijonban meghalt Eiffel mérnök a 92. évében. Eiffelnek a neve a háborús idők alatt még híresebbé vált azáltal, hogy a párisi Eiffel toronyra berendezte a drótnélküli távírót. A torony magassága 300 méter, építési ideje 2 év, 4 hónap és 9 nap.”
Nos, ez a két év négy hónap és kilenc nap igencsak lázban tartotta a világsajtót, így a magyart is.
A Budapesti Hírlap így írta az építkezés startja előtt, 1886 júniusában: „A földkerekség legmagasabb épülete lesz az 1889-iki párisi világtárlat háromszáz méternyi vastornya, melyet Eiffel francia mérnök tervezett és amelynek megépítését most már hivatalosan is megszavazták. A kölni dóm tornyai (ez idő szerint a világ legma­gasabb épületei) a Kheopsz piramisa, a strass­burgi minister tornya mind eltörpülő kicsiségek lesznek e közel ezer láb magas rengeteg konstrukció mellett, amely a Mars mezőn a kiállítás közepén fog a magasba emelkedni. Öt millió frankot szántak e gigási épületre. Négy emelete lesz és a közönséget gőzemelőgépek fogják a magasba szállítani.”

Világraszóló csoda

A Budapesti Hírlap szerint: „A naposzlop. Így fogják nevezni a nyolcadik világcsodát, azt a mérhetetlen vastornyot, melyet az 1889-diki párisi világkiállításon akarnak fölállítani. Említettük már, hogy 300 méter magas lesz a torony, tehát körülbelül olyan mintha a bécsi Szent István torony tetejébe még egy olyan tornyot tennének. Felvonó gépek szállítják majd föl a magasba a közönséget, amely erkélyekről gyönyörködhetik a 130 kilométernyi kerületre terjedő kilátásban. Minthogy azonban nem csupa szép kilátásból él az ember, Eiffel mérnök, a torony tervezője 70 méter magasságba, tehát 10 méterrel magasabbra, mint a Notre Dame tornyai, egy kis vendéglőt is szánt a toronyba, itt találják majd a kiállítás látogatói bizonyára a »legmagasabb« párisi vendéglői árakat." Megírták azt is, hogy elhatározták, a tornyot 20 évig fenn fogják tartani a Mars mezőn. A Vasárnapi Újság pár hónap múlva arról számolt be, hogy „Az Eiffel-vastorony, az 1889-iki párisi kiállítás híres csodája, most már mintegy másfél száz lábnyi magasságra épült fel s a tetején dolgozó munkások máris törpéknek látszanak. A tornyot most is sokan bámulják s különösen azt hiszik felőle, hogy kitűnő villámhárító lesz".

Az Ország-Világ „párisi levele” így hangzik: „Európát nagyban foglalkoztatja a fenyegető háború, mindenünnen fegyvercsörgést hallani, a diplomáczia egyre-másra váltja jegyzékeit, s a kedélyek fel vannak izgatva, s Párisnak mégis jut ideje a béke egyik legpraegnansabb termékére, a világkiállításra gondolni, mely a respublica századéves fordulóján nyílik meg, s Európát bizonyára bámulatba ejti. Örökös zúgás, kalapácsok kopácsolása, nehéz gerendák egymáshoz ütődése töltik be az arra felé siető párisiak fülét. Valóságos óriási műhely, hol alig van szünetelés. Az óriási Eiffel-torony mind nagyobb és nagyobb árnyakat vet, s úgy emelkedik ki az impozáns pavillonok közül, mint a napnak törő sas a többi szárnyasok tömegéből.” A Budapesti Hírlap 1888-as beszámolója szerint bankett volt az Eiffel-tornyon: „Az új Bábeltorony, az Eiffel-toronymagassága most érte el a 115-dik métert. Ebből az alkalomból a toronyépítője a párisi sajtót s több külföldi lap, köztük lapunk képviselőjét is meghívta egy nagyszerű bankettre, melyet a torony első emeletén, 60 méternyi magasságban rendezett. Mintegy százan voltak hivatalosak az érdekes lakomára, de többen már útközben kénytelenek voltak visszafordulni, elfogta őket a szédülés. A bankettet, melynek minden fogását úgy szállították fel a toronyra, csak a szél zavarta meg, amely már ebben a magasságban is oly erővel fújt, hogy több ízben lesöpörte az asztalról a boros- és pezsgős palackokat. Hébrard-nak, a Temps főszerkesztőjének felköszöntőjét is teljesen elnyomta a szél zúgása. Zene is volt a bankett alatt: 3000 óriás kalapács dübögő hangja, mert a munkát a toronyban ez idő alatt is folytatták. Mint egy rengeteg szürke tenger, úgy feküdt a vendégsereg lába alatt Páris, a kilátás minden képzeletet felülmúlt, akik résztvettek az érdekes lakomán, arról tanúskodnak, hogy az Eiffel-toronyelső bemutatója kitűnően sikerült.”

Olcsó étel, meleg bor

A Fővárosi Lapok szerint: „Az építkezésre sztrájk árnyéka borult, de a kétszáz párisi munkás újra megkezdi a munkát. Öt centimenyi általános bérfelemelést kapnak szeptemberben, hasonlókép öt centimenyit októberben, végül, ha a munkaidőt napi kilenc órára lesznek kénytelenek leszállítani a téli idő következtében, újabb öt centime javítás egy órára. Ezenkívül 100 frank jutalom minden munkásnak, ki a torony végleges befejezéséig dolgozik. Eiffel a munkások kímélése céljából vendéglőt rendeztet be a második emeleten, melyben jó tápláló ételek és italok, a környék vendéglőinek rendes árainál jóval olcsóbban kaphatók. A hideg idő bekövetkeztével Eiffel naponta meleg bort és teát fog kiosztani munkásai közt, hogy a szédítő magasság alacsony hőmérsékének jobban el­lent­áll­has­sanak.” Érdekesség, hogy mi foglalkoztatta még akkoriban a magyar lapokat. Például a macskairtás: „Az elöljáróságok most már Budán és a belvárosban is megkezdték a macskák ellen az irtóháborút. A kávénénikék és vénkisasszonyok persze mindent elkövetnek, hogy kedvenceik kegyelmet kapjanak, de nem csak e tisztes hölgyek, hanem a fűszerkereskedők is ostromolják az elöljáróságokat, hogy macskafalkáikat megmentsék. Mert egyes kereskedők egész kolóniákat tartanak az egerek és patkányok kiirtására. Az elöljáróságok azonban dicséretes következetességgel ragaszkodnak kiadott rendeleteikhez és szigorúan megbüntetik mindazokat, akik macskáikat elrejtik.” Fővárosi Lapok, 1889. február: „Az Eiffel-torony. A párisi kiállítási igazgatóság legújabb jelentése szerint, a torony április 1-jére készen lesz, a torony ma már 250 méter magas. Szerkezetére eddig már 7,800 tonna vasat használtak fel és ezentúl még csak 800 tonna vasra lesz szükség."
1889. április 1-jén ünnepélyes a szövege a lapnak: „Az Eiffel-torony már kész. A bokréta-ünnepélyen óriási lobogót vontak fel 300 méter magasra. A párisi községtanács képviselői felmentek a legfelső plateaura. A banketten, melyen a munkások és meghívott vendégek vettek részt, kijelente Tirard kormányelnök, hogy Eiffelt kinevezte a becsületrend tisztjévé.”
Az, hogy Gustave Eiffel, a tervező nem akármilyen üzletember, arról értesülhettek az Ellenzék című lap olvasói 1889-ben. Felsült iparosok – volt az írás címe. „Nincs talán Párisnak egy iparosa vagy kézműárusa sem, aki a maga módja szerint ne igyekezett volna hasznot húzni az Eiffel-toronyból. Jól sejtették, hogy a kiállítás látogatóinak legalkalmasabb emlék lesz az Eiffel-torony kicsiben. Ékszerészek, órások, bőrgyárosok, szövetkészítők és akik csak tehették, feldolgozták készítményeiken a tornyot. Épen midőn legjavában folyt ez emléktárgyak készítése, a kereskedők lesújtó hírre ébredtek. Eiffel ugyanis Jaluzotnak adta el a torony bármiféle alakban és bármi célra való utánzása jogát. Nagy most a felindulás az érdekelt körökben.
Az elégedetlen czégek és egyletek azt állítják, hogy mivel a torony a kiállításnak képezi egy részét, tehát mindenkinek szabadjában áll azt utánozni. Eiffel ellenben azt állítja, hogy a torony az ő műve, s ő éppoly szabadon rendelkezik felőle, mint a szobrász a saját szobrai felől. Eiffel pert is szándékozik indítani egy gyáros ellen, ki nagyobb számú másolatot bocsátott forgalomba.”

Magyarok húzták

Hamar kikerekedett egy magyar vonatkozású hír is: „Cigánybanda az Eiffel-toronyban. A párisi világtárlaton bemutatandó magyar csárdába egyik szegedi cigánytársulatot szerződteté egy párisi zenecég. Ezt a bandát, mely Urbán vezetése alatt áll, egy francia író ajánlatára hívták meg, ki a budapesti orsz. kiállítás szegedi csárdájában nagyon megkedvelte őket. Bemutató előadásukat május elsején reggel az Eiffel-toronyban fogják tartani.”
Közben Eiffelről, a háromszáz méteres torony tervezőjéről érdekes dolgot írnak a magyar újságok. Néhány évig tartózkodott Budapesten, s itt végezte az első nagyobb mérnöki feladatot. A Margit híd építését vezette mestere, Gouins Ernő francia mérnök tervei szerint. A nagy munka négy évig (1872–1876) tartott, s Eiffel azalatt nyaranta a Margitszigeten lakott. „Egy magyar hírlaptudósító előtt maga említi ezt a napokban. Magyarországról s népéről általában kedvezően nyilatkozik. Dicséri Budapest fekvését, de úgy emlékszik, hogy a város egyes részei nagyon piszkosak. Azóta persze sok történt Budapesten ez iránt is. Egy építő mérnök, ki akkoriban gyakrabban érintkezett az itt működő Eiffellel, azt mondja róla, hogy erős jellemű, szűkszavú, munkás fiatal ember volt. Munka mellett töltő estéit a Margitszigeten s nagyon haragudott a cigánymuzsikára, mert nem tudott dolgozni miatta. Agyában sokféle terv megfogamzott már akkor is, szobája tele volt apró modellekkel, mert amit gondolt, azt kicsiben azonnal meg is csinálta. Már akkor úgy nyilatkozott egy ízben, hogy a modern technikai tudomány előtt alig van lehetetlenség s hogy ha megadnák hozzá az eszközt, akár a bábeli tornyot is fölépíti. Tréfásan mondta s akkor talán még maga sem gondolt rá, hogy másfél évtized múltán beváltja szavát."
De ki is volt valójában Gustave Eiffel? A budapesti munka előtt Eiffel mérnök megvett egy fémszerkezet-építő műhelyt, és megalapította a később világhírűvé vált Eiffel & Cie céget. Az elkövetkezendő húsz év  eredményes munkával telt. A vállalat számos nagyszabású megrendelést mondhatott magáénak fémszerkezetes létesítmények építésére. A megrendelések megszerzése érdekében Eiffel kész volt az egész világot bejárni. Eiffel a budapesti tartózkodása alatt megtervezte a Nyugati pályaudvart, és a szegedi Tisza-hidat is. Néhány munkája még: Eiffel-csarnok Manausban (Brazília), Szent Sebestyén-templom Manilában (Fülöp-szigetek), a santiagói főpályaudvar (Chile), Traaian szálló Jászvásárban (Románia). Ugyanakkor hidakat és viaduktokat is épített a Föld minden részén.

Az 1880-as évek végére Gustave Eiffel rendkívül elfoglalt, sikeres ember lett. Számos elismerést és kitüntetést mondhatott magáénak, valóságos nemzeti hősnek számított. Eiffel legismertebb alkotása az 1889. évi párizsi világkiállításra, két év alatt felépített Eiffel-torony. Eiffel nagyszabású pénzügyi manővereket is folytatott, már 1888-ban-ban megalakította az Eiffel-torony Részvénytársaságot, amelynek javára lemondott a torony hasznosításával kapcsolatos minden jogáról, és a részvénytársaság tőkéjének felét azonnal eladta a Francia–egyiptomi Banknak. Az ügyletből 2,5 millió frank nyeresége származott. Gustave Eiffel egy gigantikus, 120 millió frankos szerződést kötött a Panama-csatorna zsilipjeinek megépítésére. Már 17 milliót zsebelt be előleg címén, mely összeg hamarosan 72 millióra emelkedett. 1889-ben az Eiffel & Cie céget átalakította részvénytársasággá, és értékpapírjainak egy részét 1,5 millió frankért különféle bankoknak engedte át. Természetesen személyes kiadásai is szédítő iramban nőttek: tömegével vásárolt értékpapírokat, palotát vett Párizsban, naponta költött tízezreket értékes festmények és bútorok vásárlására. Képességeinek tudatában gigantikus terveket szövögetett: obszervatóriumot tervezett a Mont Blanc-ra, alagutat a La Manche csatorna alá, és csatornát a Volga és a Don közé. A torony sikerétől megerősödve fogott bele a Panama-csatorna zsilipjeinek építésébe, 1889-ben azonban a Panama Társaság óriási vesztegetési botrányba keveredett, amely megrengette Franciaországot, hullámai pedig elérték Eiffelt is. Egy jelentés érintettnek mondta ki, és bíróság elé került. Első fokon két év börtönre és 20 ezer frank pénzbüntetésre ítélték, de ügyvédeinek köszönhetően a legfelsőbb semmítőszék felmentette, és ez az ítélet lehetővé tette a rehabilitálását. A botrány miatt viszont Eiffel kénytelen volt lemondani a harminc évvel korábban általa alapított cég vezetéséről. Megviselték a személye körül kialakult viták, visszavonult. ­Eiffel egyébként csak 1910-ig húzhatott hasznot a to­­rony­ból, sőt az 1900. évi párizsi világkiállításra érkező vendégek nem nagyon látogatták a kissé divatjamúlt épületet. A közönség inkább az új szenzációt, a metrót kereste fel.
És ahogyan a Budapesti Hírlap 1923. december 29-én Párizsból jelentette: „Eiffel Sándor mérnök, az Eiffel-toronyépítője, aki a Panama-botrány óta egészen visszavonultan élt, ma 92 éves korában meghalt.”