Erős kezek építik

A sáros keréknyom keményre fagyott a tanyán. No, nem mintha akadályozná útjában a fehér terepjárót, amely könnyedén átgördül rajta. Tóth Attila, a vállalkozás egyik tulajdonosa késve érkezik. A mátranováki üzletükben a húspult elrendezésével foglalkozott, amikor három visszatérő vevője betért hozzájuk. Míg kiszolgálta őket, megfeledkezve az időről, jóízű beszélgetésbe elegyedtek. Falun ez már csak így szokás… 
Vendéglátónk bevezet minket a munkájuk esszen­ciá­jába, vagyis fizikailag a tanyasi húsboltba lépünk. A régimódi hangulatot idéző, gerendás, téglafelrakású házikóban ajándékkosár készül füstölt áruval a főszerepben, tésztával és kézműves szörppel díszítve. 
Gazdánk rutinból a húspult mögé áll. Szemei megragadnak egyen a sorakozó szép áruk közül. 
Remek termék – mutat a füstölt tarjára, amelynek a színe érett, a zsírral átszőtt belseje pecsenyepiros. – Szabad (bér)tartásban, jó minőségű takarmányon ­nevelkedett mangalicasertés húsából készült. Sóban tartósítva, füstben érlelve, levegőn szárítva. A ha­­gyo­­má­­nyos eljárást követve négy-öt hétbe is beletelik, amíg az üzletbe kerül az áru. Költségesebb és időigényesebb így a termék-előállítás, de pénzt és energiát nem szabad sajnálni, ha a minőség a cél. 
A fejünk fölött függő mangalicaszalonnák, füstölt kolbászok, a pultban helyet kapott csülök, angol szalonna, szív- és combsonka, disznótoros ínyencségek, hurka, kolbász, tepertő egyikével sem nyúlhat mellé a vásárló. A polcról ránk tekintő érlelt, már kiszáradt, hat-hét kilós parasztsonka csak dekoráció. Közeledve a húsvéti időszakhoz, hamarosan hozzá hasonlókkal töltik meg a delikáteszboltot. 
A minőségi pékáru Szó Dániel kézműves műhelyéből, a sajtok a Maszlik és a Halda – szintén Nógrádban található – gazdaságokból érkezik, ekképpen is erősítve a helybéli termelők összetartását. Befőttesüvegekbe zárt savanyúság, házi szörpök, lekvárok, tészták sorakoznak a polcokon, amelyek jól illenek a saját termékeikhez. A Mancso hús- és tojásáru egyébként a Zsuzsi asztalának terítékére is kerül, a Hír Tv következő adásában. 
A kolbász- és sonkamanufaktúra büféjében fogyasztható mangalicahamburgerek, steaktányér, sült hurka miatt gyakorta megállnak a 23-as autóúton áthaladók. Szemben a Mátra vonulatait látni, körben fenyvesek húzódnak. De elsősorban nem a panoráma és a hely megnyugtató szépsége miatt vették meg a tanyát. 
 
Vendéglátónk szülei, Tóth Tibor és felesége, Éva a mátranováki házuk portáján gazdálkodtak. Először még jövedelemkiegészítés gyanánt fogtak csirkenevelésbe, nyúltenyésztésbe, sertéstartásba, de foglalkoztak krizantémokkal is. A falusi élet adta értékeket igyekeztek hasznosítani, mindig több lábon álltak. A kilencvenes években már főállásban haszonállatokat tartottak az édesapa két kezével felépített ötszáz négy­­zetméteres gazdasági épületében. 
– A tojástermelés jó üzletnek tűnt, és működött. ­Piacokra, helybéli élelmiszer-kereskedőknek szállítottuk az árut. Javarészükkel máig megmaradt az üzleti kapcsolat. Először 1500 darab csirkét tartottunk, de a létszám hamar 5000-re duzzadt, amely a nováki épület kapacitásának maximumát jelentette. Tovább léptünk – eleveníti fel a kezdeteket a tanya gazdura. 
Tóth Tibor 2005-ben vásárolta meg a mátraterenyei tízhektáros területet abból a célból, hogy állatokat tarthassanak. Szerettek gazdálkodni, és értettek is hozzá. A szülők a korukból adódóan – az édesapa 82 éves, az édesanya hét évvel fiatalabb – ma már inkább csak óvó szemeikkel kísérik nyomon a vállalkozás működését. Számukra megnyugvás és öröm látni, hogy életük munkáját fiaik eredményesen viszik tovább. 
– Hogyan osztják meg a feladatokat egymás között? – faggatom tanyai idegenvezetőnket, ahogy az épületek között sétálunk. 
– A mátranováki egykori gazdasági épületben működő húsüzem az én családomé. A tojásüzlet koordinálása közös kötelességünk. Péter, a bátyám irányítja a termelést és a csomagolási műveletet. Jómagam a kereskedelmi kapcsolatokért, valamint a fejlesztésért felelek. A szüleim céltudatosan építették a gazdaságot, mi is így folytatjuk tovább. 

A tanyán álló épületek: a tojástermelő istálló, a takarmánykeverő épület, a raktár, s egy kisebb házrész, ahol a tojásválogatás történik, egyszerre épültek fel, 2008-ban. Az állattartó üzem majd' ezer négyzetméteres, és csaknem harmincezer tyúk lakja. 
Attila szívesen mesél a gyermekkori élményeiről: 
– A hajnali trágyázás, az állatok etetése, gondozása, amely feladatokat rendszerint kézi erővel kellett végeznünk, nem volt könnyű. A magunk javára, családi összefogásban dolgoztunk. Láttunk benne jövőt, ezért épült meg a telep. 
 
Száll a por a raktárban. 
– Sanyi! – kiált oda csak egy szóban az előtérben serényen sepregető, bajuszt és kék kantáros munkaruhát viselő kollégájának, aki egy pillanatig abbahagyja a munkát. Munkagépek, halomba pakolt tojástálcák mellett sétálunk el az épület túlsó végére. Itt tárolják a vörös színű cirkot, búzát, napraforgót, amely az állatok elé kerül. A kalciumforrásként szolgáló kagylóhéjat, aminosavakat és vitaminokat tartalmazó mészport, -grittet is kevernek a takarmányba. Ezek mind a tojástermelést segítik. 
A tyúkok jelentik a legnagyobb kincset a gazdaságunkban, hiszen tőlük kapjuk a tojást. Nagy becsben tartjuk őket, a lehető legjobb körülmények között. Igyekszünk minél inkább az állatbarát gazdálkodás felé fordulni. A hagyományos ketreces tartás helyett a jövőben egy olyan modern rendszert akarunk kiépíteni, amely nagyobb mozgásteret enged nekik. Bár ez az újítás a termelés szempontjából nem feltétlenül pozitív változás. A tyúkok többet érintkezhetnek egymással, a trágyával, amely a betegségek terjedésének is kedvez – elmélkedik a gazda. 
Az állatok hazai tenyésztőktől érkeznek 16-20 hetes korukban. Következő fejlesztés gyanánt szeretnék maguknak nevelni a majdan naposként fogadott jércéket. 
A takarmánykeverő zajában alig értjük vendéglátónk szavát. A látvány viszont helyette is sokat mond. A tárolóedényekből a kimért alapanyagot szállítócsiga juttatja egy nagyobb tartályba. A takarmánykeveréket durvadercésre, vagyis nagyobb szeműre darálják, amely a tyúkok emésztőrendszerének a legjobb. A vödörbe kimért tápanyagokat, illetve a dara szemeit megtapasztó, a takarmány energiaszintjét beállító, hidegen préselt napraforgóolajat a gépi vezérlést működtető Gyula adagolja hozzá. Az eredmény jó minőségű homogén táp, amely a tojástermelést legfőképpen meghatározza. 
– Nagy takarmánytermelő silókat, zárt, automata rendszert fogunk kiépíteni. Kézzel nem kell majd segíteni a folyamatot, de felügyelni igen a minőség érdekében – tervezi a gazda, aki tudatosan építve a kar­rierjét, kereskedelmi, majd agrárvégzettséget szerzett. Közben, tizenkilenc évesen vásárolt magának egy furgont, és megszervezte a saját tojásszállító útját Eger–Kápolna–Gyöngyös felé. Boltról boltra járt, ajánlotta a terméket. Sikere volt. 
A jó kapcsolatra a partnereivel ma is odafigyel, hiszen, mint mondja, ez a vállalkozás eredményes működésének egyik kulcsa. Rendszeresen egyeztetnek az aktuális rendelésekről, s a termékeket időben, a tőlük megszokott minőségben szállítják. 
A tojás mindig friss, a héja ép, a sárgája szép. M-es, L-es, XL-es méret szerint válogatva sorakoznak a tojásválogató üzemben. Vendéglátónk csak annyit fűz hozzá: – Anyagilag jobb választást jelentenek a nagyobb méretűek, amelyek grammra, térfogatban, beltartalomban többek. A hipermarketekben megvásárolható tojások, meglehet, olcsóbbak, de ne felejtsük el, hogy azok árába még a külföldről érkezés költségét is belekalkulálják. 
A válogatógép, amely méret szerint rendezi, részben csomagolja is az árut, mára végzett a feladataival. Ivett, az üzem vezetője viszont bőszen címkéz, szállításra rendezi a tojásokat. A hagyományos tartóba tíz, a tálcára harminc kerül, s az általános gyűjtőkartonba 360 darabot pakol. Majd raklapra és dobozokba gyűjtve indul az áru a kereskedelmi partnereikhez. 
A mátranováki húsüzemben, átsuhanva a fűszerraktáron, ahol a hagyományos eljáráshoz szükséges sót, borsot, köménymagot és pirospaprikát tárolják, a munka közepébe csöppenünk. Roland kolozsvári szalonnát készít. A hentes feladatai mellett ő az üzemvezető, akinek a szeme mindig a minőséget figyeli. 
 
– A végeredmény a legjobb, de az odáig vezető út is szép szakmailag. Részesei vagyunk a húsfeldolgozás folyamatának, amely végén az élelem a család asztalára kerül – fogalmaz tömören. 
Állattartó gazdáktól fél disznó formában érkezik be az alapanyag, amelyet a fülétől a farkáig feldolgoznak. A tartósítási eljárás sófürdővel indul, amely finom ízt is kölcsönöz a húsnak. Hat hetet ebben áll, majd füstben, végül az érlelőben szikkad. 
– A hagyományos hústermékek előállításának fortélyait a jó parasztember mindig ismerte. Apáról fiúra szállt a tudás, ahogy én is megörököltem a szüleimtől a mikéntet – tekint vissza időben a tulajdonos. 
Kollégái közben májast töltenek, zsírt sütnek. Öten dolgoznak az üzemben, három hentes, és ketten a csomagoláson. A főnök folyamatosan figyelemmel kíséri a készítési folyamatokat, meghatározza a termelési irányokat, de a mindennapi munkavégzés szervezését már nyugodt szívvel rábízza a kollégáira. Többen évek óta náluk dolgoznak, ez nagy segítség a családnak, hogy kellő időt tölthessenek a gyermekeikkel. 
Erikával, a bolt gazdasszonyával a faluközpontban lévő üzletben futunk össze. Ő viseli gondját a boltnak, és biztos támaszként áll férje mellett mind a családi, mind a gazdasággal kapcsolatos feladatokban, kötelezettségekben. 
Otília (9) és az ifjú Attila (3) is érdeklődik a család munkája iránt. Szüleik szeretnék, ha apránként belelátnának a vállalkozás folyamataiba, és értékelnék, megbecsülnék mindazt, amit nagyszüleik fáradságos munkával felépítettek.