Túl sok a lista

Darcsi Karolina fiatal magyar nő. Ukrajnában él, s többek között a kárpátaljai magyarság érdekérvényesítési lehetőségeit kutatja a közigazgatás, önkormányzatok területén, és dokumentálja a magyarok elleni inzultusokat, legyen az irodarobbantás, hazaárulással megvádolás, vagy éppen parlamenti választási csalás. Törékeny alkat, szép méregzöld kabátja van, a hajtókáján színes szitakötővel. Egy budapesti pláza kávézójában találkozom vele nem könnyű beszélgetésre. Sok tevékenysége mellett tagja a Kárpátaljai Magyarok Kulturális Szövetsége (KMKSZ) pártjának, s a beregszászi kistérségi tanácsban a legnagyobb frakciót, a KMKSZ frakcióját ve­zeti, önkormányzati képviselő. A háború sok mindent megváltoztatott, bár nem kap honoráriumot a kép­viselőségéért, az utazásai korlátozva vannak. Nem hadköteles, ám az állami közalkalmazottakkal, köztisztviselőkkel, hadkötelesekkel azonos listára került, ha el akarja hagyni Ukrajna területét, meghívólevéllel szükséges rendelkeznie, polgármesteri engedélyre, kiutazási kérelem engedélyeztetésére van szüksége, amelyet a határőr-parancsnokságra is megküldenek. Magáncéllal, családi látogatásra nem is jöhetett volna. 

– Vajon mire emlékszik a gyermekkorából Kárpátalján élve? Már akkor is kiütköztek a kisebbségi problémák? 
– A munkácsi járási Dercen szovjet állampolgárként születtem, de voltak nemzetiségi iskolák, én magam is magyar középiskolába jártam, ott érettségiztem. Ma már ez a boldog békeidő. A beregszászi főiskolán végeztem földrajz–történelem szakon, s Budapesten a Corvinus Egyetemen politológiát hallgattam, s a Pécsi Tudományegyetemen írtam a disszertációmat sajnos olyan témában, amelyet Ukrajnában azóta sem tudtam megvédeni. Autonómiatörekvések Kárpátalján – erről ott jelenleg nem szerencsés értekezni. 
– A rendszerváltást követő illúziók hamar elszálltak? 
– Ukrajna 1991. augusztus 24-én kiáltotta ki függetlenségét, amelyet egy december 1-jén megtartott népszavazáson az ukránok többsége támogatott. Az országban azóta többpártrendszer működik. A rend­­szerváltást követően az ukránok, magyarok, ruszinok Kárpátalján együttesen próbáltak az erős oroszosítású szovjet múlttól szabadulni. Együtt küzdöttünk az anyanyelvi oktatás megmaradásáért, a kisebbségi identitásunk megőrzéséért. Ukrajna függetlenné válása előtt nem sokkal alakul meg a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség, amely a kárpátaljai magyarság érdekeit képviseli, de nemcsak kulturális szervezet, hanem pártja is van, amely minden választáson elindul. 

Azt mondja, hogy amikor 1991 decemberében Ukrajna függetlenségéről szavaztak, azzal párhozamosan egy helyi népszavazáson mondhatni, hogy Kárpátalja autonómiáját a magyarok mellett az ukránok, ruszinok is megszavazták. Ez az állítás igaz, de az ördög a részletekben rejlik. Némi háttérrel is szolgál. Azt megelő­zően, 1990 szeptemberében Göncz Árpád, az akkori magyar köztársasági elnök, és Leonyid Kravcsuk, az ukrán parlament elnöke (későbbi államelnök) is találkozott. Tiszaújlakon turulszobrot, Ungváron Petőfi-szobrot avattak. A kárpátaljai megyei közgyűlésben létrejön a KMKSZ-nek egy tizenegy tagú képviselőcsoportja, jelentős tényezők. A tagjait viszont meggyőzik arról, hogy az általuk kezdeményezett helyi népszavazás kérdőívén ne az autonómia kifejezés szerepeljen, hanem az, hogy különleges közigazgatási egység. Ez volt az 1991. de­cemberi másik szavazás. Kárpátalja kü­lönleges önkormányzati státuszát a szavazók 78 százaléka, a beregszászi Magyar Autonóm Körzet megteremtését a szavazók több mint 80 százaléka támogatta. A népszavazás eredményét nem legitimálták, mert a ki­­sebbségi nemzetek egyenrangú félként kezelése a legpozitívabb politikai légkörben sem volt szándéka az ukrán vezetésnek. Sikerül viszont azt az intézményhálózatot kialakítani, amely a magyarság megmaradásához hozzájárul. Az egyházak átvesznek feladatokat, tehetséggondozó iskolákat indítanak, megalakulnak a szakmai szervezetek, mint a Kárpátaljai Pedagógusszövetség, megalakul Kárpátalján a tanárképző főiskola is. 
 
Átalakítják a választási törvényt, hogy a nemzetiségi törekvéseket elnyomják. 2002-ben már nem etnikai alapúak a választókerületek, így a magyarság arányát csökkentik, például van, ahol 50 százalék helyett 15 százalékra csökken az arányuk. Nem is tudnak bejuttatni képviselőt az ukrán parlamentbe, ez csupán a KMKSZ-nek sikerül. A főiskola már nem csak egy főiskola, oktatási, szakképzési centrum, amely több kutatóintézetet hoz létre. Emellett a kárpátaljai magyarság kulturális fellegvára. Az anyaállam támogatásával működik, Ukrajna nem költ rá egy fillért sem. 
– A többségi társadalom vezetői azt is szándékosan csinálták, hogy az ukrán nyelv mint államnyelv tanítása nem volt megfelelő az elmúlt harminc évben. Ennek egy magyarázata van: mindaddig, amíg a kisebbség nem beszéli az állam nyelvét, addig nem tudja elmondani az igényeit. Ha megtanítják őket, annál többet fognak követelni. A szándékosságot jelzi, hogy nem készült ukrán–magyar akadémiai szótár, mely nélkül nyelvet sem lehet tanítani. 2017-ben az oktatási törvény alapján elkezdték a nemzetiségi iskolák ukránosítását, a különféle tantárgyak keretében akarnak nyelvet tanítani, holott azt nyelvtanórákon, a megfelelő módszertani kiadványokkal, segédeszközök használatával kellene. Már van magyar–ukrán és ukrán–magyar szótár, a Beregszászi Főiskola és a kárpátaljai magyarok készíttették el. Ugyanez az állami szemlélet vonatkozik a Ukrajnában élő szlovák, lengyel, román vagy egyéb nemzeti kisebbségekre is. 
Még egy kicsit visszatérve a kiábrándultság korszakához, Kovács Miklós, a KMKSZ akkori elnöke magasan vezette 2002-ben a választást, de sok szavazatot megsemmisítve nem őt hirdették ki nyertesnek. A 72-es választási körzetben jelentősen vezetett, mégis újraszámláltatták a szavazóíveket, s az ellenfelét hirdették ki győztesnek. Az Európai Emberjogi Bíróság (Strasbourg) évekkel később kimondta, hogy a 2002-es ukrajnai parlamenti választáson állami beavatkozású csalás történt. 
„A másik jelölt is magyar volt, egy ukrán párt indította az oszd meg és uralkodj jegyében. Nagy a küzdelem, s a KMKSZ elnöke megnyeri a választásokat, majd mondvacsinált jegyzőkönyvi hibákra, nem létező csalásokra hivatkozva öt helyen megmásítják az eredményeket. Hat év múlva kimondták az igazságot, de addig már be is fejeződött az a parlamenti ciklus” – mondja erről a politológus. 
Az emberek, kárpátaljai magyarok az elmúlt évtizedekben megismerték az adminreszursz módszerét, intézményét. De mi is az az adminreszursz? 
– Amikor a hatalmon lévő kormánypárt azokat az adminisztratív eszközöket használja, amelyek a számára kedvező eredményt garantálják – mondja Darcsi Karolina politológus. Sorolja: sorsolással kerülnek be a választási bizottságba a tagok. Nem az számít, hogy kire szavaztak, hanem az, aki a szavazatokat megszámolja. Az adminisztráción keresztül nyomást gyakorolnak az iskolaigazgatókra, a pedagógusokra. Bevonják őket az ő kampányukba, akadályozzák az el­­lenjelöltek szóróanyagainak elkészítését, a nyomdák rákerülnek a listákra. Ezzel tudják a választási eredményeket a saját oldalukra befolyásolni. 
 
– A két éve tartó „különleges katonai művelet” ráirányította a figyelmet Ukrajnára, s némiképp a kisebbségek helyzetére is. Egy kereskedelmi televízió a kezdet kezdetén filmsorozatot vetített a színészből lett miniszterelnökükről, aztán a sorozat nézettsége hamar alábbhagyott… 
– Az orosz kisebbség nagyon jelentős a 152 ezres magyarságéhoz képest. Azt látni kell, ha a kisebbségek ellenében történik valamilyen jogszűkítés, az korántsem csak a kárpátaljai magyarság ellen irányul, hanem leginkább az orosz ajkú kisebbség ellen. Az a „háború”, amely 2022-ben élesebbre fordult, igazság szerint 2014-ben a Méltóság forradalmával kezdődött. Az akkor hivatalban lévő elnököt, Viktor Janukovicsot az országból elűzik, mert nem hajlandó aláírni a társulási megállapodást az Európai Unióval. A társadalom felháborodik, hisz a rendszerváltás után gazdasági csőd szélén álló országban jobb gazdasági életkörülményekre vágyik, s ezt a gazdagok klubja, az unió biztosíthatná. 
Mekkora lehet most Ukrajna népessége? – elmélkedünk. Azt mondja: Ukrajna franciaországnyi területen jött létre 52 millió lakossal, s mára az elvándorlás és a háború miatt csupán 25–27 millióra teszik a lakosságot. Azonban valószínűleg ez is túlbecsült szám. Mások 18–20 millióra esküsznek. A valóságot nem tudhatjuk pontosan. Az ENSZ becslései szerint a háború következtében nyolcmillióan hagyták el háborús menekültként az országot. Csak azokat számolják ebben, akik nyugat felé hagyták el az országot, akik Grúziába, Oroszországba mentek, azok számát felbecsülni sem lehet. 
– A magyar rendőrségi statisztika napi 10-15 ezer belépőről szolgál adatot. Óriási szám az is. 
– De csalóka is. A háború kitörése után Kárpátalja a béke szigete maradt. A behívókat továbbítják, ezért a katonaköteles férfiak, ha tehették, elhagyták a vidéket, és Szabolcs-Szatmár-Bereg és Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyében vállaltak munkát, s vettek ki albérletet. Nekem például rengeteg olyan barátnőm, ismerősöm van, aki úgy éli a mindennapjait, hogy hétköznap dolgozik, a gyerekek óvodába, iskolába járnak, s a hét végén elindulnak Magyarországra a férjükhöz, hogy a család együtt legyen. Ha kilép tizenötezer ember, lehet, hogy tizennégyezren vissza is térnek. A nagy menekülthullám az első három hónapban levonult. A menekültstátuszt kérők száma ehhez képest elenyésző. 
– A háború az oroszok szerint különleges katonai művelet, az ukránok szerint pedig hadiállapot. Mi ennek az oka? 
– Ukrajnában nincs háború, csak hadiállapot. Ha kihirdetnék a háborút, az teljesen más jogi és gazdasági helyzetet vonna maga után, például nincs hitel, korlátozott a kereskedelem. 2024-ben Volodimir Zelenszkij elnök mandátuma lejár. Az ukrán alkotmány szerint csak akkor lehet a mandátumát meghosszabbítani, ha kihirdetik a háborút, akkor pedig a választásokig át kellene adnia az ország irányítását ideiglenesen a házelnöknek. Na, persze, ha Ukrajna európai uniós tagállam szeretne lenni, akkor alapvető dolog, hogy a saját alkotmányát betartsa, és demokráciát működtessen. 
Azért sok mindenből látszik, hogy a KMKSZ erős tényező. El is akarják taposni. A KMKSZ ungvári székházát 2018-ban felrobbantották, és a 2020-as helyhatósági választások után fegyveresek jelentek meg az irodáikban, különböző mondvacsinált okokkal eljárásokat indítottak a KMKSZ intézményei ellen, szeparatizmussal vádolva meg őket. Darcsi Karolina a társszerzője a nemrég Budapesten magyar nyelven bemutatott Küzdelem a megmaradásért című könyvnek. Az angol változat két éve jelent meg, Brüsszelben mutatták be. Vajon tényleg igaz, hogy amikor a visszaúton Budapesten leszállt a gépe, már várta egy e-mail, hogy Ukrajnában mutassa be a dolgozatát? 
– Igen, így volt. Nem titkoljuk, hogy mit mutattunk be az Európai Parlamentben, ezért eljuttattam hozzájuk, az érdeklődő ukrán szervezethez az akkor még csak angol nyelven megjelent könyvet, amelynek célja, hogy a nemzetközi közönség számára is érthetően, ugyanakkor tudományos igényességgel foglalja össze a kárpátaljai magyarság történetének a túlélésért és önazonosságért, politikai, nyelvi-oktatási jogokért folytatott küzdelmeinek legfontosabb, legviharosabb fordulópontjait 1944 és 2022 között. Igen, én írtam azt a részt, amely 1991 és 2022 között történt, s ez akár tetszik, akár nem, már aktuálpolitika. A 2022-ben kitört orosz–ukrán háború kapcsán arra hívtam föl a figyelmet, hogy a háború árnyékában is küzdenie kell a magyarságnak a kisebbségeket megillető jogokért, a megmaradásért. Hangsúlyoztam, hogy a jogszűkítések ellenére a magyarok lojális kisebbsége Ukrajnának, mégis másodrangú állampolgárként kezelnek minket. 
– Nincs félelme? 
– Hozzászoktam. 
– Rákerülhet egy listára. 
– Ó, már régóta rajta vagyok. 
 
– Mi, kárpátaljai magyarok bízunk a normális állapotok visszatérésében. Ott a megyében az ukránok, magyarok, ruszinok békésen élnek egymás mellett, s nincs magyarellenesség. Nagyon nagy utat kell Ukrajnának megtennie ahhoz, hogy a demokrácia szabályai szerint működjön. Most messze nem az, és iszonyatos a korrupció. 
Darcsi Karolina szerint Kárpátaljára sok ipari üzem telepedett át Ukrajna keleti részéről, ezért felélénkült az ingatlanpiac, egyik napról a másikra a földből nőnek ki a társasházak. Édesapja állatorvos, és bár betöltötte a nyolcvanadik életévét, a mai napig praktizál. Sajnos a háború miatt a fiatalabb állatorvosok, akik hadkötelesek, elhagyták a vidéket, így naponta 10-17 helyszínre viszik ki. Ez a családi momentum apró jele annak, hogy az ukrán társadalmat ez a háború a padlóhoz verte demográfiailag, a szülőképes nők negyven százaléka külföldre menekült, a nemzőképes férfiak 40 százaléka a föld alatt van eltemetve, a fronton harcol vagy külföldön dolgozik. Azé az ország, aki teleszüli, és ez a folyamat nyolc-tíz éven belül demográfiai katasztrófához vezet. 
– Békeformulára van szükség, le kell ülni a tárgyalóasztalhoz. Amerika támogatásáért az ukrán nép hálás, de láttam egy angol nyilatkozatot, mely szerint Oroszország katonai potenciálját sikerült az ukrán háborúval megcsappantani. Ez tény. De milyen áron? És miért az ukrán vér árán? Miért? 
 

Tiszabecsi 
szállásukra busszal érkező háborús 
menekültek 
 

Úton a bizonytalan jövő felé a budapesti BOK-csarnokban
 

A KMKSZ 
felrobbantott 
irodája Kárpátalján