Vagányság a plébánián

Fehér hajú, kefefrizurás férfi nyújt barátságosan mosolyogva kezet, s mutat helyet a zsúfolt kis szobában. A falon kereszt, egyházi ruhás fér­fiak képei, az egyik kis szekrényben temérdek lemez – jelent meg a Magyar Ifjúság 1976. december végi cikkében Sebők Sándor atyáról és az egykori plébániájáról. De hogyan is jutott el odáig az akkori lajosmizsei káplán, hogy egy KISZ-ről szóló riport egyik szereplője lett, és miként alakult a következőkben az élete? 
Sebők Sándor már gyermekkorában elhívást érzett arra, hogy pap legyen. Családjával Rákoskeresztúron laktak, ahol édesanyja beíratta iskolai hittanra. Már akkor nagyon sokat jelentettek számára lelkileg az őket nevelő káplánok. Édesanyjának állítólag azt mondta gyermekként, hogy pap lesz, és majd ő temeti el. Hetedikes korában már biztosan érezte, hogy papnak hívja el az Úristen. Édesapja annyira örült ennek, hogy örömében még a munkahelyén is dicsekedett vele – mindez az ötvenes évek végén történt. Ma is nagy hálával gondol vallásos szüleire, nagyszüleire és kitűnő hitoktatóira. 

– Hetedikes koromban az iskolában nyaggattak, hogy legyek úttörő, mert csak úgy indulhattam el a szavalóversenyen, ha csatlakozom a mozgalomhoz. A lelki atyám erre azt mondta akkor, hogy „beléphetsz, de ne feledd, ha törésre kerül a sor, első az Úr Jézus”. Nagypénteken elvitt minket a kommunista osztályfőnökünk múzeumba, én meg hazamentem hamarabb, hogy a szertartáson részt vehessek. Olyan is előfordult az általános iskolában, az igazgató behívatott, hogy „miért járok ministrálni, merthogy a többi gyerek ott lát engem”. Én azt mondtam neki, hogy „azért látnak, mert ők is ott vannak – és én ezután is járni fogok!” – idézi fel emlékeit Sándor atya. 
 
Sebők Sándor a piarista gimnázium elvégzése után a szegedi papi szemináriumba járt, majd 1969-ben pappá szentelték. A Dunakanyarban, a verőcei plébánián kezdte kápláni szolgálatát. Két év után el is helyezték onnan, mert – az országban harmadikként – bevezette a gitáros beatmisét. Innen indult Silye Jenő is, aki megalkotta és ma is játssza az egyházi könnyűzenét. Az egyházi vezetés nem problémázott azon, hogy könnyűzene szólt a miséken, de az állam képviselőit annál inkább bosszantotta az új hang. Levelet kapott a püspökségen keresztül, hogy a továbbiakban nem mutathatnak be gitáros misét. 
– Én erre azt feleltem, hogy már kihirdettük, majd meg is tartottuk a misét Verőcén és Szokolyán is. Emiatt elhelyeztek Csongrádra, ahol ifjúsági hittanórákat indítottunk. Onnan emiatt kellett távoznom, hiszen 60-70 fiatal járt az alkalmakra. Az akkori érsek ugyan kiállt mellettem, de kénytelen volt elhelyezni. Csongrád másik egyházközségében, a piroskavárosi plébánián folytathattam a munkát – emlékszik vissza a fóti plébános. 
Sándor atya 1973-ban már a lajosmizseiek káplánja volt. A településen három évet töltött el, és megtapasztalta, hogy mi is a „lelki nagyüzem”. Ekkor figyelt fel a hittanórák erejére az országos ifjúsági lap, amely Sanyi atya című cikkében bemutatta az akkori lajosmizsei ifjúság helyzetét. A Magyar Ifjúság riportja azt üzente, hogy a KISZ-élet haldoklik, a hittanosok pedig egyre többen vannak. A településen 470 iskolai hittanossal foglalkoztak, ifjúsági és ünnepi alkalmakat, házibulikat szerveztek. 
– Szex- és szeszmentes házibulik voltak. A beatkorszak élénk fiatalságot hozott, a hetvenes években ugyanis el akartak érni valamit a fiatalok. Vagányok voltak. Már csak azért is jöttek a hittanórákra, mert tiltották. Két tanítványommal írtunk egy misztériumjátékot, több mint 50 fővel adtuk elő. Az Állami Egyházügyi Hivatalnak (ÁEH) ez már sok volt, kényszerítették a püspököt, hogy helyezzen el. Az ÁEH Kecskeméten behívatott, hogy miért tartok hittanórát, miért járok kirándulni a gyerekekkel, miért tartok lelkigyakorlatot és pásztorjátékot. Ezután Abonyba kerültem, ahonnan Zagyvarékast is én láttam el. A két településen szintén előadtuk a misztériumjátékot, majd a szolnoki ÁEH-s, Elek Lajos is berendelt, és közölte: „Maga olyan dolgokat csinál, hogy azok is rezonálnak rá, akik nem hisznek.” Én meg mondtam neki, hogy „éppen ezt akartam elérni”. Ő erre azt felelte: „Vegye tudomásul, hogy nekem ezt nem veszi be a gyomrom, Pest megyében azt csinál, amit akar, de ez Szolnok megye.” A megyét akkor magunk között úgy hívtuk, hogy kis Moszkva – fogalmaz a fóti plébános. 

Míg Lajosmizsén a lelki gazdagságot, Abonyban éppen az ellenkezőjét tapasztalta meg Sebők Sándor. Először ott vette észre, hogy romlik a vallási élet és a közerkölcs. Abony után 1977-től következtek az újpesti kápláni évek. A plébánián folyamatosan lehallgatták a telefonjukat. De Sándor atyáékat nem kellett félteni. Időnként beleszóltak a kagylóba: „Anyukám azt mondta, hogy pofátlanság belehallgatni más telefonbeszélgetésébe.” Ennek is lett következménye. A felettesét többször is berendelték, és visszajátszották neki ezeket a mondatokat. 
– Újpesten bekerültem a fiatalokkal foglalkozó, 1899-ben alakult Regnum Marianum közösségbe, és ez megerősítette bennem mindazt, amit korábban is csináltam. Ma is tartom velük a kapcsolatot. Mintegy háromezer fiatal tartozik hozzájuk, köztük a fóti hat regnumi csoportom is. A hatvanas években zajlottak a regnumi perek, és még 1970-ben is zártak börtönbe regnumiakat. A regnumi atyák összesen 86 évet ültek börtönben a hatvanas években – emlékeztet Sándor atya. 
 
A Kádár-rendszerben előfordult, hogy a tanítványait a templom előtt kutyával várták a rendőrök, és igazoltatták őket a hittanórák miatt. Volt olyan tanítványa, akit behívtak a rendőrségre, és megkérdezték tőle, hogy mit csinálnak a hittanórán. Ő azt mondta a vallatóinak, hogy „jöjjenek el, nézzék meg”. 
– Sok erőt adott ezeknek a gyerekeknek a helytállása – fogalmaz a fóti plébános. – Voltak olyanok is, akiket a lakásukon fenyegettek meg, hogyha hittanra járnak, akkor kiteszik őket a kollégiumból. Ez jobban zavart, mint amikor engem piszkáltak. 
– Akik folyamatosan áthelyeztették másik helyre, nem gondolták, hogy mindenhol folytatja majd a munkáját? 
– Erre azt szoktam mondani, hogy a sátánnak nincs mindig elég esze. „Végigfertőztem” a fél egyházmegyét. De mások is így tettek: köztük például Kerényi Lajos atya és Balás Béla (Beton) atya is. Volt részünk a piszkálásban. Beton atya mondta, annyi dolgunk van, hogy nem érünk rá azzal foglalkozni, mi van körülöttünk. Tudtuk, hogy államellenesnek tekintenek bennünket, de mi csak a dolgunkat tettük. Mi mindig az emberekért munkálkodtunk. Nem direkt dolgoztunk mi az állammal szemben, de az ateista társadalommal ellentétes volt, amit mi végeztünk. 
– És mindeközben a fiatalokért és az idősekért is sokat tett. 
– A fiataloknak szükségük volt arra, hogy az élet nagy kérdéseiről beszéljünk. Ezt vissza is jelezték számomra, és mindig éreztem, hogy nem hagyhatom őket cserben. Azt láttam papként, hogy az egyház jövője a fiatalokban rejlik, jelenében pedig ott vannak kegyelmi hátvédnek, példának az idősek. Csongrádban az idősek harcolták ki, hogy a fiataloknak legyenek gitáros miséi. 

Sebők Sándor 1986-ban került Fótra káplánnak, majd hamar átvette a plébániát. Elkezdődött a hosszú ideig tartó, Károlyi István gróf által épített, messze földön ismert templom felújítása. Beindították az óvodát és az iskolát, ezáltal is egyre több család kötődött hozzájuk. Az elmúlt 38 évben nagy élet alakult ki az egyházközségben. 
 
Akik hasonlóképpen gondolkodtak, mint ő, nagyon sok buzdítást adtak Sándor atyának: ilyenek voltak mások mellett a rákoskeresztúri káplánok, a piarista nevelők, a teológiai tanárok, valamint Kerényi Lajos, Tomka Ferenc, Balás Béla és Bábel Balázs atyák. Wagner Viktória szociális testvértől a családok helyzetéről tanult sokat. Ennek is meglett az eredménye. Két könyve is megjelent családpasztorációs témakörben. 
– Jó dolog az, hogy szükség van rám. Az Úristen tud még használni engem a lelki munkában. Azt gondolom, szellemileg és fizikailag jobban terhelhető a mi korosztályunk, mint a mai fiatalok – mondja Sebők Sándor, aki a lelki mellett sosem vetette meg a fizikai munkát sem. Sőt! Már gyermekkorában is sokat kapált a kertben, a szőlőben. Ma is elvégzi a szükséges munkát a templomkertben: gondozza a rózsákat és a gyümölcsfákat. Annak idején a zagyvarékasi hívek meglepődtek, amikor azt látták, hogy kukoricát kapál. „Nem kell ahhoz érettségi, de ha kell, az is van!” – felelt nekik. 
Sándor atya – mielőtt búcsút vesz tőlünk, hogy a keresztelésre készülő szülőkkel beszélgethessen –, hangsúlyozza: 
– Azt látom, hogy a vidéki emberek nagy része tisztán gondolkodik az életről, az erkölcsről, a hitről és a magyarságról. Ezért is lehetséges az, hogy hazánk jó irányban halad a keresztényi és a polgári értékek megőrzésében. Gyakran találkozom olyan fiatalokkal, akik lelki gyakorlatokra mennek. Úgy gondolom, van jövője a kereszténységnek. 
 

Vasárnap adják át a kitüntetést

A Parma fidei – Hit Pajzsa-díjkiosztó ünnepséget február 25-én, a kommunizmus áldozatainak emléknapja alkalmából a budapesti Egyetemi Kisboldogasszony-templomban tartják. 10 órakor dr. Bábel Balázs kalocsa–kecskeméti érsek mutat be szentmisét a kommunizmus áldozataiért, 11 órakor a díjkiosztó ünnepségen ünnepi beszédet mond dr. Latorcai Csaba miniszterhelyettes. A 2024. év kitüntetettjét, Sebők Sándor fóti plébánost, regnumi atyát dr. Bábel Balázs méltatja. A Parma fidei – Hit Pajzsa kitüntetést azoknak az élő egyházi személyeknek ítélik oda, akik a kommunista diktatúra alatt is hűségesek maradtak hitükhöz, magyarságukhoz. A díjat 2002-ben Horváth Béla kisgazda országgyűlési képviselő, valamint Gyurkovics Tibor író alapította. Az idei évtől megújult a Hit Pajzsa Díj plakettje. A 16 cm átmérőjű bronzalkotást Miletics Janka bencés obláta, éremművész készítette. 
 

Határozott mondatok Sándor atyától

 „A mai fiatalokra a szüntelen keresés a jellemző. Annyit tudok, hogy a magnó ma már kevés. Olyat és úgy kell mondani, hogy ki-ki magára ismerjen.” 
Magyar Ifjúság, 1975. december 26. 
 „Helyben is látom, de országosan is, hogy a múlt rendszerből sokan maradtak a helyükön, csak a cégtáblát festették át. Nyíltan nem egyházellenesek, mert mostanában nem illik ilyesmit hangoztatni, ugyanakkor a demokrácia és a liberalizmus jelszavai mögé húzódva ágyúikat ránk irányítják, és lőnek is.” 
Új Ember, 1992. május 10. 
 „Kezdetektől a gyerekekkel és a fiatalokkal való foglalkozás a fő »profilom«, amit azért tartok fontosnak, mert rajtuk keresztül egyre több szülő tér vissza a hitéletbe, így az idejövetelemkor elöregedő­félben lévő egyházközség lassan megfiatalodik.” 
Pest Megyei Hírlap, 1993. szeptember 18. 
 „Nem az a jó tanár, aki »nyakig ül a szenteltvízben«, hanem aki szakmailag felkészült, szereti a gyerekeket, és emberileg, erkölcsileg példamutató.” 
Új Magyarország, 1994. július 5. 
 „Három dolog hozza össze az embereket, a közös ima, a közös munka és a közös szórakozás.” 
Keresztény Élet, 1996. november 17. 
 „Negyven évig minket tartottak gettóban, most pedig, ha nem cselekszünk, magunkat zárjuk ismét oda.” 
Új Ember, 1997. március 30. 
 „A kereszténység ma már nem népmozgalom. Ez nem baj, csak éppen keményebben kell dolgoznunk értékeink megőrzésén, céljaink megvalósításán.” 
Magyar Nemzet, 2004. március 20. 
 

Sebők Sándor fóti 
plébánosnak magas 
kitüntetést
ítéltek oda 
 

1986 óta szolgált káplánként, majd átvette a plébániát 
 

A vidéki emberek tisztán gondolkodnak az életről is