Kis emberek és kisasszonyok

Alex visszatért. Ahogy állítólag a bűnösök szoktak visszatérni a tett színhelyére. Holott nem is Alex volt a bűnös, hanem leginkább én, aki – finoman szólva – kiemeltem, és zsebre vágtam őt. Mondhatom, nem ment simán…

RiportSzücs Gábor2024. 03. 18. hétfő2024. 03. 18.

Fotó: Szabad Föld/Kállai Márton

Fotó: Szabad Föld/Kállai Márton

Engedelmükkel kezdjük ezzel a pontosan tíz évvel ezelőtti történettel. A nyíregyházi LEGO-gyárba látogattam éppen, amikor is a gyártósoron egy Alex nevezetű duplo figura készült. Valóságos „embergyár” az összeszerelő részleg figuragépe. Megállás nélkül önti magából a kisembereket és a kiskisasszonyokat; ottjártamkor éppen ezt az Alex nevű fickót eszkábálta össze. A berendezés egy szobányi méretű inkubátorhoz hasonlít, az elején nyolc „etetőben” sorakoznak Alex darabjai, amelyek bejutva a „szülőszobába”, az út végére kész emberkévé állnak össze. A legjobb, hogy amikor előkerül az újszülött, beáll egy pózba, vaku villan, s minden egyes Alexet egyetlen pillanat alatt ellenőriz a komputer, hogy a kalap a helyén van-e, és hogy véletlen sem rosszkedvű, hanem mosolyog, ahogy kell. A százával kigördülő helyes kisemberek mindegyike szinte hívogatóan bámult rám; mi mást tehettem volna, legalább egyiküket megmentve, kikaptam a sorból. Kísérőm, Ágika, aki a szokásosan agyatlan újságírók féken tartására volt kirendelve, felsikoltott: 
– Átlépte a fehér vonalat! – mondta rémülten. 
– Mi tagadás, át – vallottam be. 
– De nem elmondtam százszor, hogy nem szabad, hogy azon túl már a munkaterület van, ahol csak speciális öltözékben lehet tartózkodni?! 
– Bocsánat – mondtam –, de ha nem lépem át a vonalat, hogyan vehettem volna el Alexet? 
– Ez a másik – érkezett a következő vádpont –: mostantól az a bábu már nem steril. 
– Rendszeresen mosok kezet – próbáltam elviccelni a történteket, de Ági nem tágított: 
– Ez egy kisgyereké lesz, s nekünk mindent el kell követnünk, hogy Alex mindenfajta baktérium nélkül érkezzen hozzá. Ezért nem lát itt enni, inni senkit, ezért nem lehet rágózni, ezért van mindenkin munkaruha és hajháló. Tudja, mi történt, amikor Jørgen Vig Knudstorp, a konszern vezérigazgatója egyszer átlépte a dán gyárában a fehér vonalat? Megmondom: levélben figyelmeztette a hibára az ottani igazgató. És tudja, mit tett erre a vezér? 
– Ha magyar lenne, tudnám: azonnal kirúgja a pasit… 
– Ő viszont elnézést kért, és megköszönte, hogy felhívták hibájára a figyelmét. 
Hát, így zajlott Alex kiszabadítása. Annyit azért hozzátennék, hogy távozásomkor Alex szabályos kilépőt kapott a portán, s gondolom, néhány feljegyzés is születhetett az emlékezetes skandalum miatt. És így érkeztünk most vissza, a tett színhelyére, tenyeremen hordozva Alexet, aki a tíz év alatti hét költözés után is megvan, s jó egészségnek örvend. Ahogy a gyár is. Mi az, hogy! 
Csak sárga mellényben 
Merthogy ez már egy vadonatúj gyár. Tíz esztendővel ezelőtt azzal ért véget a riportom, hogy a napokban rakták le az új gyár alapkövét, Nyíregyháza másik végén. Ami mára teljes erővel dolgozik, sőt épül tovább. Pedig most se kicsi, jelenleg 160 ezer négyzetméteres, de az új, már látható építkezések után ötven százalékkal lesz még nagyobb: 240 ezer négyzetméter. Mit mondjak, legyalogoltam a lábam ezen a 160 ezer négyzetméteren is. (Összehasonlításul: a régi gyár 38 ezer négyzetméteres volt. Akkoriban csak Duplo játékokat készítettek ott, viszont a világ összes duplóját(!), ma már legó­készleteket is gyártanak abban az üzemben.) 

Nagy precizitás jellemzi a gyártást. Fotó: Kállai Márton


És ahogy Magyarországon, a világon is egyre bővül, terjeszkedik a dán óriás. Tíz éve még „csak” négy gyáruk volt: Dániában, Csehországban, Magyarországon és Mexikóban. Mostanra ötödikként csatlakozott Kína, s már épül a hatodik és a hetedik is Vietnámban és az USA-ban. 
– Amerika és a Kelet óriási piac. Érdemes a közelükbe telepíteni a gyártást – mondja a fiatal Siket Lóránt, a csoport magyarországi kommunikációs vezetője. 
Úgy látom, egy csöppet engedékenyebb, mint Ágika volt… Nevet Alex történetén, jó, már elévült, de új dolgokat is megtudok Alexről. Például, hogy őkelme gyerek, s mivel kicsi gyerekeknek készül, fantasztikusan erős. A fejét, de akár a fején levő sisakot is 50 kilónyi erővel sem lehet letépni. Vagyis akár három óvodás is lóghat rajta, Alexet ennyien sem tudják sem feldarabolni, sem – és ez a legfontosabb – megenni. 
– A csoport a Föld egyik legnagyobb játékgyára – folytatódik a bemutatás –, több mint 130 országban vannak jelen termékeink, évente több mint 70 milliárd darab „téglát” – ez egy 2x4-es kocka – értékesítenek. Az elemek mintegy három és fél ezer különböző formában és több mint 60 színben készülnek. Átlagosan minden földlakónak közel 100 darab ilyen kockája van, amivel a világ gyermekei évente 5 milliárd órát játszanak. Kevesen tudják, hogy a cég a világ legnagyobb autógumi-gyártója: évente 350 millió abroncsot készítenek, többet, mint az összes gumiabroncsgyártó a világon. (A méretek persze legónyiak…) 
Mielőtt azonban Siket úr bekísérne minket a gyárba, át kell esnünk egy hivatalos protokollon. Megnézünk egy ötperces kisfilmet a biztonságról, kirívóan sárga mellényt kapunk, ékszert és karórát el kell zárjuk, enni, inni nem szabad, és most válik érthetővé, hogy miért is kellett korábban elárulnunk a cipőméretünket: olyan bakancsfélét kapunk, aminek az orra kemény, hogyha véletlenül ráesne valami a gyárban, akkor se sérüljünk meg. 
Mivel a kisebbik gyerekem is közel negyven, kérdem Marci kollégát, aki nemcsak fotós, de többszörös kisgyermekes apuka is, hogy mi a teendő, ha apa, nyilvánvalóan összekötözve, száját felpeckelve elzárja a komisz kölykét, hogy végre összerakjon egy komolyabb készletet, amit a pimasz utód azonnal szét akar szedni? 
– Akkor az van, hogy szétszedi – sóhajt Marci. – De nemcsak azt az egyet, az összes többit is. Aztán az ezernyi darab bekerül egy nagyobb ládába. Majd egy idő után előáll Somi úr – ez a megszólítás dukál Marci kisfiának –, hogy akkor most rakjuk össze újra, mondjuk, az űrhajót. És akkor szedd ki a ládából az űrhajó alkatrészeit… 
Visszatérve a számokra, jelenleg 768 fröccsöntőgép dolgozik ötezred milliméteres tűréshatárral éjjel-nappal, a tervek szerint hamarosan másfélszer ennyi lesz belőlük. Egy-egy gép akkora, mint két egymásra rakott személyautó, s mindegyikhez külön csövön érkezik az éppen szükséges műanyag granulátum, ami 230–280 fokon alakul át különböző elemekké. 
– A cég történetében a miénk az első olyan gyár, ami eleve nagynak épült, de vettek hozzá annyi területet, hogy később igazi óriássá nőhessen – veszi vissza a fonalat Siket Lóránt. – Korábban inkább a lassú terjeszkedés volt jellemző, ahogy a világcég is egy családi házból nőtt ki. 
Jó, hogy mondja, egy pillanatra ugorjunk is vissza az időben; a csoport tavaly ünnepelte fennállásának 91. évfordulóját! 
Tökéletes minőségben 
A történet 1932-ben kezdődik, vagy tán még egy kicsit előbb is. Ole Kirk Christiansennek hívták az ácsot, aki abban az évben egy unalmas dán kisvárosban, Billundban játékgyárat alapított. 1891-ben született egy elszegényedett család tizedik fiaként. Ács lett, de miután felesége meghalt, egyedül kellett felnevelnie négy fiát. Egy nap fából csinált egy kiskacsát, játéknak. Fenyőfából készült a kacsa, ha megtolták, akkor a csőrét csattogtatva hápogott. A kacsát követte Fajankó Jack, aztán egy kecske; a fiúk szerették az új játékokat. Így kezdődött… 
Egy nap Christiansen kiadta a dolgozóknak, hogy az új termékeknek találjanak nevet, a nyertesnek egy palack vörösbort ígért. De még ezt is ő itta meg, mert maga jött rá a névre, ami a dán „leg godt” (jót játszani) szavakból épült össze imigyen: LEGO. 1934-et írunk ekkor, és senki, legkevésbé tán Ole mester sem sejtette, hogy világbirodalom született. 
Legnagyobb fia, Godtfred már tizenévesen érdeklődést mutatott a játékgyár iránt, remek ötletei voltak. (Hogy mást ne mondjak, például embereket fizetett azért, hogy bemenjenek a játékboltokba, és jó hangosan az általuk gyártott játékot kérjék.) Amikor a második világháború végén a műanyag elérhetővé vált Dániában is, a gyár 1947-ben megvásárolta az első műanyagfröccsöntő gépét. Azóta létezik az a műanyag tégla – a 2x4-es kocka. 

A rajzfilmek hősei is megelevenednek. Fotó: Kállai Márton


– Mi a titok? Miért nincs komoly konkurenciája a játékuknak? De legalább miért nem hamisítják? 
– A titok a tökéletes minőség. Valamint az, hogy, mondjuk, 6 darab 2x4-es kockát több mint 915 ezerféleképpen lehet összeépíteni egymással – ez a játékrendszer sikerének a titka, vagyis, hogy a kombinációs lehetőségek száma gyakorlatilag végtelen, így bármit meg lehet belőle építeni. Továbbá, hogy az 1958-ban gyártott első kockák teljesen kompatibilisek azokkal, amelyek ma készülnek, őrzi a színét, a formáját, nem árt neki sem a hő, sem a sav. És ha már kérdezi a siker titkát, hát nehéz lehet leutánozni, amit 80 év alatt a cég kitalált és felépített. Azt a tökéletesen működő folyamatot, ami a kreatívok fejében kipattanó szikrától indul és egy játékbolt polcán ér véget, ahonnan leveszi egy boldog kisgyerek az áhított kincset. 
– Vagyis, akkor nem hamisítják? 
– De, időnként próbálkoznak. Előfordult, hogy egy új játékkal ugyanaznap jelentek meg Kínában a piacon a hamisítók, mint mi. 
– És akkor nem félnek pont Kínában új gyárat indítani? 
– Nem, az a miénk, ott a minden gyárunkban szokásos biztonsági előírások érvényesülnek. Megjegyzem, a kínai hatóságok az említett hamisítókkal keményen elbántak. 
Fröccsöntés minden szinten 
A fröccsöntőkből kikerülő ezernyi darabot az összeszerelés nevezetű üzemcsarnokban keltik életre. Ezt, sajnos, nem láthattuk, hiszen a karácsonyra készülő vadonatúj játékokat egyelőre féltve őrzik. 
– Évente több száz új készlet kerül a piacokra. A tervezők meglehetősen zárt helyen dolgoznak Dá­niá­ban, nem akarom elkeseríteni, de például újságíró a közelükbe se mehet. 
– Miért? Az új ötlet csak Dániában születhet meg? 
– Ellenkezőleg: bárhol bárki előállhat egy új javaslattal a honlapunkon keresztül, ahol szavazni lehet az ötletre. Ha az elképzelés 10 ezer szavazatot kap, akkor szakértők és tervezők véleményezik, és ha minden kritérium teljesül, idővel gyártásba kerül. Így például már két magyar is sikert ért el, az egyikük egy működő csocsóasztal tervével állt elő. S mielőtt megkérdezné, mennyit kaptak ezért, a fizetés nagyon demokratikus: részesedés az eladásból. Minél nagyobb a siker, annál több a pénz. 
Az összeszerelés után következik a dekoráció: felkerülnek a szemek, a bajuszok, a feliratok, majd jön az előcsomagolás. Ez egyben a végső ellenőrzés is: a futószalagon érkező darabok tizedgrammnyi eltérését is érzékeli a gép, s ha ilyet talál, kidobja a szalagról. De nézi azt is, hogy nem került-e valami fémforgács a csomagba. Ez egy olyan érzékeny műszer, hogy ha alá tennénk a kezünket, azonnal leállna a berendezés, mert érzékeli a vérünkben keringő vasat is. 
A gyárlátogatás a kantinban ér véget, így hívják az üzemi étkezdét, amiből egyébként három is van. De kell is, hiszen 3200-an dolgoznak a gyárban. 
– Ez a legénységi kantin? És hol van a „tiszti étkezde”? 
– Nincs. Csak kantin van. Ami azt illeti, a dán igazgatónk követi a már említett Jørgen Vig Knudstorp példáját: semmi cifrálkodás. A dolgozókkal együtt ebédel, sőt, nincs neki külön parkolója sem. Ha később érkezik, szépen keringhet, amíg helyet talál. 
Nyíregyházán ma közel ezer fröccsöntőgéppel naponta 70-80 millió elemet gyártanak. Emellett kész szettek is készülnek, akár napi százezer dobozzal. Az itt gyártott kockákból épülnek olyan különlegességek is, mint például a tavaly ősszel elkészült lánchídi oroszlán másolata, amely 850 ezer kocka felhasználásával készült, és a súlya majdnem három tonna. 
Ha már különlegesség, nem állom meg, hogy ne ábrándozzam néhány játékóriásról. Ezeknek a dobozán ott a figyelmeztetés: 18 éven felülieknek! Én még hozzátenném, nem baj, ha annak a 18 éven felülinek mérnöki diplomája is van. Egyes játékok összeállítását ugyanis olykor három, egyenként 80(!) oldalas könyvecske segíti. 
Itt van például a nagy zongora. Ami egy kalapácsmechanikás billentyűvel, mozgó hangfogókkal és pedállal, valamint egy motorral ellátott hangversenyzongora. Egy hozzá adott számítógépes alkalmazás segítségével lejátszhatod rajta a saját dallamaidat, akár automata zenéket is. A 3662 elemből egy több mint 22,5 centi magas, 30,5 centi széles és 35,5 centi mély zongora építhető. Az ára viszont nem mély, hanem inkább magas: 163 990 forint. 
A Titanic hajómodell a most elérhető legnagyobb játék: 9090 építőelemből áll. 135 centi, azaz majd' másfél méter hosszú, 44 centi magas és 16 centi széles. Az ára 274 990 forint. Ez az 1:200 méretarányos modell 3 szekcióból áll, belsejükben láthatók a Titanic részletei. A középső szekcióban például ott található az első osztályú ebédlő, a nagy lépcsősor, az egyik kazánház és számos, különféle osztályú utaskabin. A valósághű részletek között több mint 300 hajóablakot, az ikonikus hajóhidat, mentőmellényeket, padokat és a te­herdarut is megtalálhatjuk. Forgassuk meg a propellereket, s a hajó belsejében forogni kezdenek a dugattyús motorok. 
Korábban a római Colosseum volt a legnagyobb: 9036 építőelemből áll. S alig kisebb, bár kinézetre nagyobb a Star Wars Millennium Falconja. A 7541 darabból összeállítható űrhajó bonyolult hajótörzse, a parabolaantenna, a felső és alsó négyes lézerágyúk, a le­­engedhető beszállórámpa és a rejtett nagy tűzerejű ágyú, a hiperhajtómű pontosan megidézi a nagy sikerű film legfontosabb járművét, de a készlethez tartozik Han Solo, Rey, Finn, BB–8, Chewbacca, Leia hercegnő, C–3PO figurája, és két Porg és egy Mynock is. 
És akkor hagyjuk a Birodalmi Lépegetőt – 6785 darab –, az Eiffel-tornyot – másfél méter magas, 10 000 + 1 darab –, a szívfájdító sor végtelenségig folytatható. 
Hogy végül is mi a legó sikerének legféltettebb titka? Az, hogy ezeket a csodákat építsük meg és tegyük el a szekrénybe? Persze, ez sem rossz. De szerintem inkább az, hogy üljünk le a szőnyegre, keverjük szépen össze az összes darabot, és a saját ötletünkből építsünk valami sokkal-sokkal jobb úszó, guruló, vagy épp repülő alkalmatosságot annál, mint amit a dobozokban és a katalógusokban láttunk… 
Somi úr – öné a pálya! 
 

 

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a Szabadföld Google News oldalán is!

Ezek is érdekelhetnek