Bájos nő delfintesttel

Miként lehetne az ország fővárosából egy olyan világvárost teremteni, mely akár Londonnal vagy Párizzsal is felveszi a versenyt? A XIX. század második felében, a kiegyezés időszakában egyre inkább foglalkoztatta a kérdés a várostervezőket, a politikusokat, az építészeket, hiszen míg a Duna bal partján fekvő Pest gyors fejlődésnek indult a polgárosodásnak köszönhetően, reprezentatív épületeket emeltek, elegáns hölgyek és urak sétáltak a pesti korzón, addig a budai Duna-partot girbe-gurba házsorok, olyan épületek csúfították el, melyek „már régen megértek a csákány számára". 
Amiről az építész álmodott 
Hogy mit láthattak annak idején a királyi vár tövében sétálók, azt a korabeli sajtó, a Vasárnapi Ujság szemléletesen írja le: „A festői fekvésű palota nagyon emlékeztetett mindenkit a mesék hableányára, melynek felső része bájos nő, de pikkelyes delphintestben végződik…" A várhegy tövében ugyanis kaotikus tulajdonviszonyokkal rendelkező házacskák húzódtak, amelyek „meszeletlen hátukat, füstös kéményeiket és padlásaikat mutatták a fejedelmi lak ablakainak”, hogy a Dunai Vízházról ne is beszéljünk, melynek magas kéménye egész nap ontotta a füstöt. 
Az elképzelés akkor kapott lendületet, amikor 1873 tavaszán egy fiatal polgárasszony, Sauerpreis Lujza, a 81. számú telek tulajdonosa a Fővárosi Közmunkák Tanácsától (FKT) engedélyt kapott arra, hogy lebontott háza helyére egy háromemeletes bérházat emeljen. A Főudvarmesteri Hivatal ezt minden eszközzel igyekezett megakadályozni. Először csak az épület magasságát akarták korlátozni, de báró Podmaniczky Frigyes, az FKT alelnöke azt javasolta, hogy vásárolják meg inkább az összes házat, és bontsák el azokat. Miután valamennyi telket sikerült megvenni, kezdődhetett az építkezés. 
Erzsébet királyné lépcsője 
Az épületegyüttes előzetes terveit és költségvetését Reitter Ferenc, az FKT mérnöke készítette. A részletes tervek elkészítését és az építkezés levezénylését Ybl Miklósra, a kor sztárépítészére bízták, aki a meglévő középkori épületrészek köré rajzolta meg a neoreneszánsz épületegyüttest. A szerpentinszerű díszlépcső­rendszer tervezésénél Erzsébet királyné kívánságait is figyelembe vette, aki arra vágyott, hogy fedett lépcsőházban juthasson le a Duna-partra, a gőzhajójához. (Ez a díszlépcsőház ma az ő nevét viseli.) A lépcsőrendszer két oldalára egy-egy pavilont álmodott Ybl, amelyek között a Gloriett épület húzódik a Neptun-fejes kúttal és Huszár Adolf évszakokat megszemélyesítő nőszobraival. Az uralkodó, I. Ferenc József 1875. január 1-jén hagyta jóvá a terveket, és elkezdődhetett az építkezés. 

„A várkerti bazár építése szépen halad. A gárdisták háza s a gépház már készen állnak, a boltok csarnokából is láthatni már annyit, hogy teljes képet alkothatunk magunknak az egészről. Mostanhoz egy évre elkészíthetni hiszik az egészet, melynek összes költsége egymillió 67037 forint. A legtisztább olasz renaissancze stílus nagy díszére fog válni Budának" – számolt be a munkálatokról 1877-ben a Katholikus Hetilap. Az építkezés a kor elismert művészeit és a hazai iparostársadalom széles rétegeit foglalkoztatta, ugyanakkor munkalehetőséget biztosított a lakosság egy részének, enyhítve a főváros akkori munkanélküliségén. A lenyűgöző királyi kert az épületekkel együtt született meg. Romantikus báját József nádornak is köszönhette, akinek jóvoltából 300-féle rózsa illata lengte körbe a parkot. A Várkert Bazár 1883-ban végre elkészült. 
Üzletek helyett művésztanya 
A Bazár elnevezés onnan ered, hogy a Várkert folyó felé eső oldalára Ybl impozáns üzletsort tervezett, remélve, hogy a budai Duna-parton is kialakul majd a pesti korzóéhoz hasonló pezsgő élet. A város­la­kóknak azonban kiesett a forgalomból a terület, az üzlettulajdonosok hiába várták a vevőket, de egy másik problémával is meg kellett küzdeniük. Bár Ybl nagy gondot fordított a hegyről lefolyó vizek elvezetésére, mégis nedvesedtek az üzletek falai, az árukészlet rendre tönkrement. Nem csoda, hogy a boltok egyhamar bezártak, a helyiségekbe pedig szobrászok költöztek be. A művészek állítólag magától a császártól, I. Ferenc Józseftől kapták a műtermek haszonélvezeti jogát, jelképesen egy aranykoronáért, annak fejében, hogy az ott készült művek díszítsék majd az országot. Az első műterembérlő Strobl Alajos szobrász volt. Ezekben a műhelyekben születtek olyan Budapestet meghatározó alkotások, mint a a Várban látható Mátyás király-kút, a Múzeum-kert Arany János-szobra, a Városligetben található Ligeti Miklós Anonymus-szobra, vagy Füredi Richárd Könyves Kálmán-szobra a Hősök terén. 1883–1888-ig Várbazár északi szárnyában a Budai Nőipari Tanműhely is működött, pár évig pedig a Történeti Arcképcsarnok, és 1890-től 1918-ig női festőiskola is helyet kapott itt. 
Mágnesként vonzotta a fiatalokat 
A Várkert Bazár a II. világháborúban súlyos károkat szenvedett, szobrai elpusztultak, egyes részei összedőltek. A műtermek hadállásokká váltak, az egyikbe például egy német tank vette be magát és maradt is ott az ostrom végéig. Helyreállítását 1947-ben határozták el, a terveket az 1950-es években dolgozták ki. Az ásatások nyomán előkerült középkori erődfalakat visszaépítették, ennek érdekében felszabdalták az egykori festői királyi kertet, lezárták a sétaút egy részét, sőt leaszfaltozták egy területét. 
A kultikus szórakozóhelyet, a Budai Ifjúsági Parkot (sokak szép emlékű Ifiparkját) 1961. augusztus 20-án nyitották meg a helyszínen. A korabeli sajtó beszámolója szerint „a környezet, az ide csillámló Duna, a szolid társaság, a Nebuló zenekar kitűnő játéka mágnesként vonzotta ide a szórakozni vágyókat”. A hatvanas években Bergendy-, Aradszky László-, Kovács Kati-, Koncz Zsuzsa-, Omega-, Metro- és Illés-számokra ropták itt a fiatalok. Az elméletileg 2500 férőhelyes Ifiparkban egy-egy koncert alkalmával akár 10 ezer ember is megfordult, a kapuk előtt mindig hosszú sorban vártak a bebocsátásra. Az Ifiparkban az összes új együttes bemutatkozott, a hetvenes évek végén lépett színre a Beatrice, a Piramis, az Edda, a P. Mobil és a Hobo Blues Band – gázsijuk többnyire sör és egy pár virsli volt, de az Ifiparkban fellépni rangot jelentett. 
Az intenzív használat azonban nem tett jót az amúgy is romos várkertnek. A végjátékot az 1980. május 27-i Edda-koncert jelentette, amikor is a park bejáratához vezető lépcső falai leomlottak, öt fiatalt megsebesítve. A helyet négy évvel később zárták be, majd életveszélyesnek nyilvánították. 
Csipkerózsika-álomból ébredve 
A bezárását követően az épületegyüttes romos, lepusztult állapotban aludta Csipkerózsika-álmát 30 éven keresztül. A téglaburkolatok sok helyen elfagytak, lepotyogtak a pavilonok gyönyörű majolika kazettái, részlegesen tönkrementek a díszítőfestések, a szobrászmunkák. 1996-ban a világ legveszélyeztetettebb műemlékeinek a listájára került. 
Felújítását 2011-ben határozták el, 2013 nyarán el is kezdődtek a munkálatok. A rekonstrukció alapkoncepciója volt, hogy nem keverik a régit az újjal. Tehát, ha valami eredetileg nem volt itt, akkor újszerű technikákkal, modern megjelenéssel tették az épületegyüttes részévé, és különböztették meg az eredetitől. 2014-ben nyithatta meg újra kapuit a megújuló Budavári Palotanegyed egyik első felújított helyszíneként. Születésének 200. évfordulóján végre megvalósulhatott Ybl álma: a Várkert Bazárban ma pezsgő kulturális élet zajlik. Évi több tízezer látogatót fogad, sokszínű művészeti kínálata évről évre egyre gazdagabb zenei, irodalmi, képzőművészeti és családi programokat kínál. Május végén indul az a háromnapos művészeti fesztivál, mellyel az újranyitás óta eltelt tíz év kulturális sokszínűségét összegezik a szervezők. Ingyenes rendezvényekkel és családi eseményekkel, valamint nagykoncertekkel, irodalmi programokkal, tárlatvezetésekkel, workshopokkal és gasztromeglepetésekkel várják majd az érdeklődőket. 
 

Szigorú megfigyelés alatt

„Tudnivalók a Budai Ifjúsági Park látogatásával kapcsolatban: belépés csak 18 éven felüli fiúk és 16 éven felüli lányok részére, nyakkendőben, világos ingben, zakóban. Vászonnadrágban a belépés tilos. Kitiltást eredményeznek a következő kihágások: ízléstelen táncolás, nem twistszámra történő twistelés, egy lánnyal több fiú twistelése, fiúk egymás közti twistelése, és más, feltűnést keltő viselkedés” – írták az 1962-es Belépési szabályzatban. A szigorú intelmekből is kiderül, hogy az akkori hatalom árgus szemekkel igyekezett megfigyelni, irányítani és ellenőrizni a fiatalok szórakozásra fordított idejét. Az Ifipark hírhedt igazgatója, Rajnák László – aki egyébként a Kommunista Ifjúsági Szövetségnek megbízottja volt – szemrebbenés nélkül állította ki a sorból azokat, akiknek túl szűk volt a blúza, miniszoknyában vagy farmerben érkeztek, s az is megesett, hogy a rendbontókat egy pofon kíséretében irányította haza. Abba is beleszólt, hogy milyen előadók, zenekarok léphetnek fel, vagy hány forint legyen a zsíros kenyér. A rossznyelvek szerint még a sört is vizezték…