A Dunakanyar kapujában

Komor, szürke felhők uralta reggelen mi mással lehetne kezdeni a napot, mint egy finom, ébresztő kávéval? A váciak hasonlóan gondolkodtak erről, amikor két éve megalkották a helyi italkülönlegességet. A mézes mandulás, fahéjas alma alapanyagainak felhasználásával készült Mária Terézia-melange-zsal, amelyet tizenöt itteni vendéglátóhelyen megkóstolhatunk, a magyar királynő előtt akartak tisztelegni. Az 1764-ben tett látogatása szervesen formálta a barokk főtér mai képét, a városszerte elénk táruló történelmi jelképeket, építészeti emlékeket. 
Nemcsak ezért különleges a megközelítőleg harmincötezer lelket számláló település. Az előbbieken túl látnivalók még bőséggel akadnak: Vácon található az ország egyetlen, ma is járható barokk hídja, a leghosszabb kiépített Duna-korzó, a Hétkápolna, a váci vár, az Egyháztörténeti Múzeum, hogy csak a legekből néhány továbbit soroljunk. Ezen túl a folyóparti zöldövezet számos kikapcsolódási lehetőséget kínál. Természeti, gasztronómiai élményekkel vár a város, amelyeket jól beiktathatunk az egész napos kulturális túrákba. Egyen mi is részt vettünk… 

Valamennyi nevezetesség könnyed sétával bejárható. A középkori városrész nyomvonalában fut egy keskeny utca, ahol hangulatos házak vezetnek végig. Többeket freskó díszíti, amelyek a település történelmének lényeges részletéről regélnek. Egyik, amely mellett elhaladunk, azt ábrázolja, hogy a török utáni időkben, miután a város elnéptelenedett, lakóhajókon érkeztek be a telepesek. A szinte porig rombolt Vác hajdani épületeiből csak a kőpincék maradtak meg, amelyek máig minden épület és a főtér alatt is húzódnak. Körben színes polgári házak, közepén a székesegyház magasodik. Innen nyílik a Tragor Ignác Mú­zeum, ahová elsőként betérünk. 
 
A közel százharminc éves kulturális intézmény zászlóshajója a Memento Mori (a középkori kereszténység használta jelmondat a halál elkerülhetetlen voltára figyelmeztet), váci múmiákat bemutató tárlat. De mi­előtt a kőpincébe lépnénk, érdemes megállni a mú­zeum előterében, ahol a Petőfi Sándor váci kötődéséről szóló tablókiállítás fogad. A Petrovics házaspár bő fél évet lakott a városban. A költő 1848. februári látogatása alkalmával itt írta meg a világirodalom talán legismertebb versét, az Anyám tyúkját. 
A földszinti kiállítótér a település történetébe enged betekintést, kezdve az 1731-es tűzvésztől a nagy püspöki építkezéseken át a vallási sokszínűség kialakulásáig, amelyek eredménye a ma is megcsodálható városkép. 
A XVIII. századi Vác társadalmáról sokat elárulnak a tárgyi emlékek, amelyek a koporsókból kerültek elő. Látunk egyebek mellett épen maradt gyermekruházatot, rózsafüzért, dolmányt, fazekasműhelyi mestermunkákat. Külön teremben kaptak helyet a halottak kezébe adott, vagy mellen elhelyezett feszületek, amelyeket az elhunytakkal együtt földeltek el. Megcsodálhatunk különleges darabokat, vagyis viaszból, fémöntvényből készült szent útravalókat az egyszerűbb művelettel, festéssel, faragással, nyomtatott képpel díszített fakeresztek mellett. 
A kiállítást az teszi még különlegesebbé, hogy a szakemberek a feltárt kriptaleletek alapján az eltemetett személyek többségét azonosítani tudták, s valamennyiük életéről bőséges információval is rendelkeznek. 
Alacsony plafonú, nagy kőlépcsőkkel épített folyosó vezet a pincekiállítótérbe. Odalent Csukovits Anita néprajzkutató, főmuzeológus mesél a kripta feltárásának körülményeiről. 

– Az egész világon ritkaszámba megy, hogy ennyi, természetes úton mumifikálódott holttest maradjon fönn. A múmiák sorban elhelyezett, díszes koporsókban feküdtek. A legtöbbön feltüntettek nevet vagy monogramot, a halál dátumát, esetleg más információ­kat is – mutatja a kiállított darabokon. Hozzáteszi: – A kutatók ezek alapján tudták beazonosítani az eltemetett személyek többségét, összesen 152 polgárt. 
A kriptából előkerült leletanyagban számos érdekesség fellelhető. Például, hogy hasonló státuszú embereket különféle koporsókba temettek. Würth Ferencet – köztük a legmagasabb rangú személyt – az általa használt, elszakadt rózsafüzérrel helyeztek végső nyugalomra. Másik különlegesség, hogy a XVIII. században az írni-olvasni tudás nem volt általánosan elterjedt. Ennélfogva a zsanéros fakoporsókat készítő asztalosmesterek feltehetőleg írásmunkakönyvből másolták a javarészt német, latin nyelven írt feliratokat. 
Végre elérkezünk a kiállítás mindenki által leginkább érdekelt részéhez, a három múmia megtekintéséhez. Ismeretlen váci polgár asszony, hajadon lány és szabómester mumifikálódott testét látjuk egymás mellett elhelyezett üvegfedeles koporsóban. Sokat megtudunk a klasszikus ravatal módjáról is. Például, hogy a nők szoknyájának szélét a koporsó peremén hagyták végigsimulni, a halottak kezét kézkötő szalaggal átkötötték, a szűzen elhunyt leány teste mellé tisztasága jelképeként rozmaringágakat helyeztek. 
 
A feltárt leletegyüttes tudományos szempontból is jelentős. A belső szervek nagyrészt épségben megőrződtek, ezért lehetséges azok sokoldalú természettudományos (például antropológiai, genetikai) vizsgálata. A kutatási eredményekből a 150–250 évvel ezelőtti város lakóinak biológiai jellemzőire szintén következtethetnek a szakemberek: egyebek mellett az életmódra, az arcvonásokra vagy a táplálkozási szokásokra. A leletanyag a Magyar Természettudományi Múzeum Embertani Tárában került elhelyezésre, egy része azonban a váci múzeumban állandó tárlat formájában, illetve ősszel egy nagyobb kiállítás keretében lesz megtekinthető. 

Túránk következő állomása a múzeum másik kiállítótere, az Elefántos Ház. Német András múzeumpedagógus reneszánsz viseletet felöltve vár bennünket, hogy elkalauzoljon – a beszédes nevet viselő – A reneszánsz sárkány éve – Báthori Miklós és kora című kiállításon. Jelképesen időgéppel visszautazunk a város XV–XVI. századi világkorának idejére. Így tárul fel előttünk az itáliai művészetek, tudományok, mesterségek iránt rajongó, 550 évvel ezelőtt püspökké szentelt humanista munkássága, aki Mátyás király udvarával vetekedő reneszánsz központot alakított ki Vácon. Átfogó képet kapunk az akkori gasztronómiáról, öltözködési, szórakozási szokásokról, valamint kezünkbe foghatjuk a hajdani fegyvereket is. 
 
A templom harangja delet jelezvén bezengi a háromszög alakú barokk főteret. Omnibuszra szállva szeljük át a várost, hogy megtekintsük Vác azon nevezetességeit, amelyek elérése gyalogtávolságban némileg több időt igényelne. Először a régi (ipari övezet) városrész felé vesszük az utat, amely egészen a vasútig húzódik. Majd elhaladunk a Nagyboldogasszony-székesegyház, a Püspöki Palota épülete előtt, ahol minden szombaton indul vezetett látogatás. 
Hamarosan elérünk a város emblematikus jelképéhez, a diadalívhez. Idegenvezetőnktől megtudjuk: a barokk kort idéző Kőkaput mindössze öt hónap alatt építették fel Mária Terézia látogatásának tiszteletére. Díszítésén ezért az uralkodó család jelképei láthatóak. Mellette áll a magyar királynő kis méretű szobra, ahogyan szívéhez kap az építmény láttán. 
Kolodko Mihály Vácon élő művész három különleges miniszobrát 2011-ben helyezte el a város turisztikailag jól ismert látványossága közelében. Az előbbin túl a vasútállomáson Morzsa kutya vigyázza Petőfi „Anyám tyúkját” – a költő gyakran használta a vasutat, több verse utazás közben született. Sajdik Ferenc mesealakja Csúzli, aki éppen a főtéren álló Fehérek templomát veszi célja, a Pannónia Ház előtt kapott helyet, ahol a szobrásznak május 25-én nyílt meg a Dunai cápa című formabontó kiállítása. 
A december 8-ig látogatható tárlat témája szervesen kapcsolódik Váchoz, a várost átszelő folyóhoz, ilyen mód vizsgálja az ember és környezete viszonyát, együttélését. A ragadozó állat nem él a Dunában, idegen a tájtól, ahogyan a szemét is. A leginkább karakterisztikus, humoros miniszobrairól ismert Ko­lodko a folyóban úszó hulladékot gyűjtötte össze és műalkotássá formázta alacsonyabb környezeti lábnyomú betonnal. A cápaszobrok célja ráirányítani a figyelmet, hogy a folyó szennyezettségének csökkentése érdekében még mindig sok tennivalónk akad. Az alkotások a kiállítást követően a váci Duna-parton kapnak majd helyet. 
S ha már a Pannónia Házban járunk, nem hagyhatjuk ki a Sajdik Ferenc magyar grafikus, karikaturista munkáiból szerveződő állandó életmű-kiállítást. Négy tematikus helyiségen át bebarangolhatjuk az utánozhatatlan „sajdikos” világot: láthatjuk az attribútumokkal kiegészített portréit, klasszikus karikatúrákat, a művész szemével feltérképezhetjük a várost. A sorból nem hiányozhatnak a Csukás Istvánnal közösen megalkotott, sokunk gyermekkorát meghatározó kedves figurák: Gombóc Artúr, a Nagy Ho-ho-ho-horgász és Pom Pom sem. 
A kultúratúrát követően még időzhetünk a téren, vagy zárhatjuk a programot egy gasztronómiai élménnyel. Majd megejthetünk egy kellemes sétát a Duna-korzó mentén, miközben elmerengünk a folyó fölött lenyugvó nap látványában, ahogyan a sugarai visszatükröződnek a távolban elterülő hegyekről, s ismét varázslatossá változtatják a Dunakanyar kapuját, Vácot… 
 

Vár a vigadalom

1993-ban indult útjára az első Váci Világi Vigalom, amely azóta a Dunakanyar egyik legimpozánsabb nyári eseményévé nőtte ki magát. Az idén július 19–21. között immár harmincadik alkalommal megrendezett háromnapos programsorozat tradíció szerint több helyszínen, többek között a főtéren, a Duna-parti nagyszínpadon, a Pannónia Házban, a Fehérek és a Barátok templomában zajlik. Komoly- és könnyűzenei koncertek, táncos forgatag, bábjáték, interaktív játszóterek, kézműves kiállítók sokasága, gasztronómiai ínyencségek tárháza színesíti a díjmentesen látogatható programot. A helybéli kiállítóhelyek változatos, izgalmas tárlatokat sorakoztatnak fel: tárt kapukkal várja a látogatókat a Sajdik Gyűjtemény, az Elefántos Ház, a Tragor Ignác Múzeum és számos más galéria is.