Szada falu akar maradni

Gödöllőn a legutóbbi népszámlálás adatai szerint csaknem 33 ezren élnek, Veresegyházon közel 21 ezren. Szada a kettő között fekszik házaival, kertjeivel, s egy-egy ponton szinte már összeépült szomszédaival. Harminchat éve, hogy családommal magam is a gyümölcstermő falu lakója lettem, s az élet azóta mifelénk is alaposan megváltozott. A házunk akkor még a falu szélén állt, mára a velünk szemben levő helységnévtábla több száz méterrel kijjebb került. A falun átvezető főút túloldalán házak, üzletek épültek, az út forgalma többszörösére nőtt, a csend, amely a falu nagy részén még ma is megvan, tőlünk messzire került. Ugyanakkor aszfaltburkolatot kapott az utcánk is, és közelünkben megépült a községi piac, amely kulturális rendezvények színhelye is, mellette már megkezdődött egy erdei szabadidőpark, közösségi terület kialakítása. A faluházban, a tájházban, a Székely-kertben válogathatunk az érdekesnél érdekesebb programok között, a sportcentrum is megújult és vonzza a fiatalokat. 
Szadán ma már évente száznál több gyermek születik, s ez nagy öröm. Az önkormányzattól minden újszülött családja babacsomagot kap, sok hasznos dologgal, értéke megközelíti a 20 ezer forintot. A gyermekszám növekedésével azonban a falu infrastruktúrájának is lépést kell tartani, bővíteni kell az óvodát, ami már megkezdődött, tervben van egy új, nyolc tantermes iskola építése is, ez azonban egyelőre – nem az önkormányzat hibájából – késik. A képviselő-testület az idősekre is nagy gondot fordít, karácsony előtt a hetven éven felüliek is csomagot kapnak, élelmiszerekkel, étrend-kiegészítőkkel, vitaminokkal, a babacsomagokhoz hasonló értékben. A helyi vállalkozók ezek összeállításában is sokat segítenek. 

Amikor harminc évvel ezelőtt, az önkormányzati választások közeledtével riportot írtam a faluról, a megkérdezettek közül a civil szervezeteket hiányolták legtöbben. Egy-két ilyen szervezet működött csupán, mára viszont örvendetesen megnőtt a számuk, a különböző egyesületek és körök, önszerveződő helyi közösségek – a Közhasznú Kulturális Alapítványtól a Biokörig, a Polgárőr Egyesülettől a Kiskert Tulajdonosok Szőlészeti és Borászati Egyesületéig – szinte az élet minden területét lefedik. A tájházi naptól a gyermeknapig, a fényfesztiváltól a bálokig ott vannak mindenütt, és munkájukat hatalmas lelkesedéssel végzik. 
 
A falu legnagyobb ünnepe a Székely Bertalan-nap, a falunap. Ádámosi Székely Bertalan, a XIX. századi magyar történelmi festészet kiemelkedő alakja, „az eszményi szépség apostola” 1835. május 8-án született, és 1910 augusztusában hunyt el. A szadai táj szépsége, fényei és színei, a falu színmagyar népe vonzotta, amikor 1889-ben úgy döntött, hogy nyári lakot vásárol itt. Parkjában – a mai Székely-kertben – jó barátja, Schulek Frigyes tervezte meg a műtermét, gyakran kiment a határba, a dombokra, s a szadai táj ihletésében számos gyönyörű képet festett. A „fővárosi művész urat” szerény és nagylelkű embernek ismerte meg a falu, több anekdota is született róla, ezek közül való a következő, amely jól jellemzi kötődését Szadához. 
„Egyszer jött haza a tehéncsorda a legelőről igen nagy port verve fel, mint általában ez lenni szokott. Székely Bertalan állt kint a kapuban, és nyilvánvalóan gyönyörködött a csordában. Galambos János, a szomszédja is éppen nyitotta ki a nagykaput a maga tehenei számára, amikor ezt meglátta. Nem is tudta szó nélkül hagyni, hogy a művész úr kinn ácsorog a hatalmas porban. – Ugyan, nagyságos uram, miért éppen most áll ki a kapuba, amikor oly igen nagy port vernek fel ezek az állatok!? – Székely válasza csak ennyi volt: – Kedves szomszéduram, ha szeretem ennek a falunak a fáit, a dombjait, a lankáit, hogyne szeretném akkor a porát is.” (Fejezetek Szada község történetéből, Szada, 2000.) 
Székely Bertalan végakaratának megfelelően szadai földben nyugszik. Síremlékét 1943-ban avatták fel, s a születésnapjához legközelebbi vasárnap a falunap. Az idén gyönyörű az idő, a délutáni záporok elkerülik Szadát, a régi református temetőben gyülekeznek az emberek. Pintér Lajos, a nagyközség polgármestere köszöntőjében kiemeli: ez a nap és Székely Bertalan személye örökre összeköti a szadaiakat, és segít abban, hogy hagyományainak tisztelete, szokásainak megtartása révén Gyümölcstermő Szent Szada növekvő lélekszámával az a falusias település maradhasson, ahol jó élni. Székely Bertalan egyik Szadán született naplóbejegyzését idézi: „Terveim: családi boldogságot festeni, gyermekeket, szép asszonyokat, a hősies témákat sem elhanyagolni…” – Úgy vélem, hogy mindezen hangulatok és témák megfestése nélkül Szada és a világ is szegényebb lenne – zárja beszédét a polgármester. A Szadai Református Gyülekezet Kórusa énekel, s kezdődik a koszorúzás, a festő mellszobránál lerakják virágaikat felnőttek és gyerekek. 

Három órakor kiállítás nyílik a Székely-kertben levő Székely Bertalan Műteremház Galériában Szerteágazó utakon – Székely Bertalan és tanítványai címmel, majd a „Szadáért” díjak ünnepélyes átadásával folytatódik a program. A díjakra a falu lakóitól és intézményeitől a március 5-i határidőig számos jelölés érkezett, s a képviselő-testület döntése értelmében díszpolgári címet, két kitüntető emlékplakettet és 15 elismerő oklevelet adnak át. Egy-egy emlékplakettről döntöttek egyéni és közösségi kategóriában, az egyénit Horváth Ágnes, a Szadai Szociális Alapszolgáltatási Központ munkatársa kapja, közösségként az elismerésben a Szadai Gyermekélelmezési és Szociális Konyha kollektívája részesül. Elismerő oklevelet vehet át a fényfesztivált is rendező SzadaFeszt Közösségszépítő Egyesület és a Szadai Szólamok Nagyközségi Énekkar, s nagy taps fogadja az egyéni kategória kitüntetettjeit, akiket munkájuknak köszönhetően szintén jól ismernek sokan. A díszpolgári címet pedig a falu öt évvel ezelőtt megválasztott képviselői idén Petrák Árpádnak ítélték oda, aki 1998 óta tagja a testületnek, s 20 éve Szada alpolgármestere. Életrajzából, amelyet csendben hallgat a publikum, egy küzdelmes és önzetlen élet tárul elénk. 
A délután Együtt az úton címmel a szadai iskolások és művészeti csoportok műsorával zárul, fellép a Szadai Szólamok, a Népdalkör, a Czibere Táncegyüttes, a Székely Bertalan Általános Iskola II. C osztálya és mások. Jó ideig még beszélgetnek az emberek a park fái alatt, meg-megállva egy hatalmas, szétterülő lombú eperfánál, amit még Székely Bertalan ültetett. Innen indult nemrég Tóth Évi és társainak vezetésével Ismerd meg Szadádat! címmel az a remek hangulatú helyismereti séta, amelyre csaknem százan jöttek el, köztük szüleivel nagyon sok kisgyerek. A helyismereti séták 2017 óta tartanak a faluban, s nagy szerepük van abban, hogy az újonnan beköltözöttek is jobban megismerjék értékeit. 
Mi pedig fotós kollégámmal körbejárjuk a falut, a faluháztól a katolikus, a református és a baptista gyülekezet templomáig, a felújított, kitűnő talajú focipályától Gyenes Jánosék gyönyörű kertjéig. A pályán a most hetedik helyezett Szada épp a második helyezett Csomáddal játszik, s a meccset izgalommal figyeli és kommentálja többek között Szergej Kuznyecov, aki éveken át a Fradiban játszott, s a csapattal 2003-ban bajnokságot és Magyar Kupát nyert. Most a falu lakója, ahogy például a háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázó Kiss Gergő is családjával, aki nagyon sokat tesz Szadáért. 
Gyeneséknél virágoznak az íriszek és a rózsák a simogató májusi fényben, kertjük valóságos édenkert a homokon. Aki itt él, tudja, mennyi munka van ebben, ez a föld nem adja meg könnyen magát. Tőlük már csak pár száz méter a Margita, a Gödöllői-dombság legmagasabb pontja, amelynek az alján a Rákos-patak ered. Erre is büszke a falu, tervezik a dombtetőn álló kilátó felújítását, s a patak forrásainak megtisztítását. A TeSzedd! szemétszedési akciókban is sokan részt vesznek a polgármesterrel és a képviselőkkel az élen, azt már nehezebb kideríteni, hogy a Gödöllővel szomszédos erdőkbe honnan kerül a sok szemét. 
 
Közelednek a választások, s a falu plakáttal van tele. Pintér Lajos polgármester öt évvel ezelőtt a Változás Útján Egyesület (VUE) jelöltjeként 270-es szavazattöbbséggel lett községének első embere, s úgy érzi, társaival nem okoztak csalódást. Az önkormányzat lapjában – neve 2111 Szada – vele készült interjú, amely a falunap után néhány nappal jelent meg, címében is viseli mondandója lényegét: „Vállalásainkat szinte teljes egészében megvalósítottuk”. A VUE 2019-es választási programjában kiemelt helyen szerepelt a településfejlesztés, azon belül is a minél több, szakszerűen megépített, aszfaltozott útburkolat létrehozása – amelyben, mint mondja, addig jócskán elmaradt a falu. A VUE a vállalásainak megfelelően nagyot lépett előre ebben a tekintetben: a most is zajló építkezésekkel és felújításokkal együtt a ciklus végéig közel 11 kilométer utat újítanak meg. Lehetett volna ennél sokkal több is, de az útépítés nagyon drága, s a Covid és a háborús idők keltette infláció, a rezsiköltségek növekedése miatt az útépítésre szánt összegek egy részét az energiaszámlák kiegyenlítésére kellett átcsoportosítani. A Szadát elkerülő, a falun áthaladó főút forgalmát lényegesen csökkentő útra is megvannak az érintett önkormányzatokkal egyeztetett tervek – hiszen a főút forgalma több településen is már-már kibírhatatlan –, de megvalósításukhoz egyelőre hiányzik az állami forrás. Ennek hiányában a nyolc tantermes iskola megépítésére is várni kell, de nagyon bíznak benne, hogy a választás után végre elkezdődhet ez is. 
A polgármesterségre, mint öt éve, most is ketten pályáznak: Pintér Lajos kihívója Vrabély Balázs, a pár hónappal ezelőtt megalakult TAKE (Tudatosan a Közösségért Egyesület) jelöltje. Pintér Lajos 47 esztendős, Vrabély Balázs – aki 2014-től 2018-ig a falu egyik alpolgármestere volt, s azóta is a képviselő-testület tagja – nála tíz évvel fiatalabb. A TAKE jelmondata: Szada többet érdemel, a VUE öt évvel ezelőtti jelmondata – Lépjünk együtt a változás útjára! – most így szól: Haladjunk a változás útján! Mindkét csapat nyolc-nyolc képviselő-jelölttel indul, a VUE-csapat – a jelenlegi testületet két kivétellel ők alkotják – úgy véli, az öt év alatt megtett minden tőle telhetőt, a TAKE viszont úgy látja, hogy olykor beérték látszatintézkedésekkel, s több munkával többre jutottak volna. 
Petrák Árpád – a falu frissen megválasztott díszpolgára, 2003 óta minden testület alpolgármestere – beszélgetésünk során büszkén idézi Finta Béla, az önkormányzat nemrég nyugdíjba vonult jegyzőjének mondatát, amely szerint még egy olyan „hajtós” testületet, mint a jelenlegi szadai, pályafutása alatt sehol sem látott. 
A viták nyilván folytatódnak a választásokig, ám abban a két vetélytárs egyesület jelöltjei egyetértenek, hogy Szadának a maga emberközpontú hagyományai­ra kell építenie a jövőjét, s ha lélekszáma a vonzásának köszönhetően tovább növekszik is, várossá nem kell válnia. Oroszi Sándor „Szódás”, „mindenki Sanyikája” pedig, aki Petrák Árpádhoz hasonlóan túl van már a hatvanon és vele együtt a falu köztiszteletben álló lakója, a jövőt illetően „takésként” kérdésemre így felel: – Biztos vagyok benne, hogy június 9. után azok, akik a legtöbb szavazatot kapják, függetlenül attól, hogy most melyik csapatba tartoznak, békességben együtt fognak dolgozni a faluért. Ez mindannyiunk közös érdeke.