Ne szép legyen, hanem igazi

A nagy utat bejárt cukrászművész két éve költözött vissza Komáromból a fővárosba, és a Gourmand Középiskolában tanít. A tanműhelyben éppen egy szakmai megmérettetésre készítette fel a gyerekeket, de a diákok elejtett szavaiból kiderült, hogy Kricky minden tanóráját nagyon szeretik. 
„Budapesten születtem, itt is nevelkedtem. A bátyámmal együtt nagyon szerettünk rajzolni, festeni, gyurmázni. A szüleink önállóságra neveltek minket, nem korlátoztak, hagyták, hogy szabadon kibontakozzunk. Nekem nagyon erős volt a képzelőerőm, és mindig mertem nagyot álmodni – ez az alapja annak, ahogy élem az életemet.” 
Kereskedelmet tanult, és nagy szerencséje volt a ruhakereskedésnek, ahol dolgozott, mert itt is kibontakoztatta a kreativitását, divatbemutatókat is rendezett. Miután megismerkedett a férjével, Komáromba költözött, és megszülettek a fiai. Napjainkban már kész fiatalemberek: Dávid 18, Balázs 16 éves. Tu­lajdonképpen nekik köszönhető anyukájuk karrierjének az indulása. 

„Jól főzök, de a sütés nem érdekelt. Viszont csodálatos szülinapi tortákat akartam készíteni a fiúknak. Talán pókemberes volt az első, aztán mindig ahhoz a témához igazodtam, ami foglalkoztatta őket kisautótól a számítógépes játékokig. Igyekeztem kamatoztatni a kézügyességemet, hogy ne csak finom legyen, de jól is nézzen ki a torta. Kerestem az izgalmas megoldásokat: gyúrtam, színeztem, formáztam. Élveztem, ahogy az édes anyag formát öltött a kezeim alatt. Bújtam az internet külföldi oldalait, igyekeztem ellesni a trükköket. Majd kiugrottam a bőrömből, amikor egy Airbrusht (festékszóró pisztolyt) kaptam ajándékba, mert a családom látta, hogy ez nálam már több mint hobbi. Én is éreztem, hogy megtaláltam a hivatásomat. A következő lépés az volt, hogy elkezdtem blogolni: lépésről lépésre megmutattam, hogyan készülnek a tortáim. Az elsők közt kezdtem használni az Airbrush-technikát, és minden csínját-bínját kiismertem. Olyan gyorsan fejlődtem, hogy négyszáz fős rendezvényeken mutattam be a tu­­dásomat, tanfolyamokat tartottam, még Tajvanba is meghívtak, és már utánzóim is akadtak.” (mosolyog) 

A sikerek tanulásra ösztönözték Krisztinát. Miután megszerezte a cukrászképesítést, már elég elszántságot érzett magában ahhoz, hogy versenyeken is induljon. A Tatai Farsang Kupán mutatta be először azt a stílust, ami később nemzetközi elismertséget hozott a számára. 

„Realisztikus ételszobrokat készítettem – egy reggelizőasztalt álmodtam meg méret- és élethűen, cukormasszából. Az újságtól a terítőig minden ehető volt. Az ott kapott aranyérem megerősített abban, hogy jó úton járok. Szerencsére Komárom város támogatott a versenyzésben, és más szponzorok is mellém álltak, így tudtam kijutni a nemzetközi versenyekre. Az események felgyorsultak: 2014-ben mindössze három hetem volt arra, hogy elkészítsem a versenymunkámat a luxemburgi világbajnokságra. Mivel némelyik cukormassza száradási ideje akár egy hét is lehet, bizony, sokszor hajnalig dolgoztam, hogy ki ne fussak az időből, de szerencsére mindennel elkészültem, és a mérnöki pontossággal megtervezett és kivitelezett dobozokba került a törékeny alkotás, amely így épségben meg is érkezett Luxemburgba. Az „Újházy-tyúkhúslevesem” – melynek természetesen minden, asztalon heverő eleme cukorból készült és ehető volt – aranyérmet hozott, és a zsűri külön méltatta a munkám újszerűségét. Szárnyakat kaptam, és továbbra is tele voltam ötletekkel. 

A mostani, olimpiai ezüstérmes Forever young (Örökre fiatal) alkotásomban – amely egy padon ülve jóízűen kacagó idős párt ábrázol, akik összefújkálták a mögöttük látható falat – a vőlegényemet és magamat formáztam meg cukorból öregkorunkban. Az üzenete: így érdemes élni, örökké fiatalon, boldogan nevetve. 
Egyébként a versenyre való felkészülés mindig az ötleteléssel kezdődik, hiszen sok múlik azon, hogy a versenymű, ütős és figyelemfelkeltő legyen. Persze az sem árt, ha jól kivitelezhető. Én a versenymunkáimmal nem arra törekszem, hogy szépek, hanem arra, hogy igaziak legyenek. Ezután kez­dődhet a kivitelezés, ami meglehetősen sziszifuszi munka: kísérletezéssel, újrakezdéssel, míg tökéletes nem lesz. A Forever young esetében például a pisilő kutyus utolsó – ehető ostyából készített – szőrszáláig. Ebben a szakaszban a legszűkebb családon kívül senkinek sem szoktam megmutatni a munkámat, titok mindaddig, míg teljesen el nem készül.” 
 

A cukrászartisztika koronázatlan királynője számtalan workshopon osztotta már meg a tudását profikkal és amatőrökkel, de immár hivatalosan is tanárnő, hiszen főállásban dolgozik a Gourmand Középiskolában. 
„Szeretek tanítani, szeretek a fiatalokkal foglalkozni. Jó látni, hogy csillog a szemük. Imádom, hogy kimozdíthatóak a virtuális világból, és visszahozza őket a valóságba, hogyha alkothatnak valami kézzel foghatót. Jól érzem magam köztük, szívesen tartok táborokat is az érdeklődőknek.” 
Krisztinának a cukrászművészeten kívül még egy szenvedélye van, imád sminkelni. 
„Fiatal koromban szerettem volna maszkmester lenni, és sminket készíteni is nagyon szeretek – az egyszerűtől az extrémig szívesen kísérletezek, a Kricky Makeup oldalamon láthatók a munkáim. A mai napig szívesen elmélyedek az izgalmas arcfestési technikákban, és számomra nyilvánvaló, hogy Hal­lo­weenre én készítem a saját és az ismerőseim »horrorábrázatát«. Ez esetben is igaz, hogy semmi sem az, aminek látszik
 

Gyűlnek az érmek
Kricky idén ezüstérmet nyert a stuttgarti kulináris olimpián cukrászartisztika kategóriában. Már rutinos versenyzőnek számít: 2014-ben és 2018-ban is aranyérmet hozott haza a luxembourgi kulináris világbajnokságról. 2016-ban a cukrászolimpián­ ezüstérmet szerzett, emellett egy világbajnoki ezüstérmet is a magáénak tudhat. 2020-ban a stuttgarti kulináris olimpiáról arany- és bronzéremmel tért haza, ekkor egy idős cirkuszi porondmestert és majmát jelenítette meg, valamint a Mikulást, akinek rossz napja van. 2022-ben a luxembourgi kulináris világbajnokságon saját magát is elkészítette cukorból, illetve egy húspultos bódét is megformázott, ekkor ezüst- és bronzérmet szerzett.