Ostrom dudaszóra

Gomolyog a füst az üstök alatt, varkocsba font, felnyírt hajú férfiak falatoznak. Késre, villára, porcelántányérra nincs szükség, nem is lenne hiteles ezekkel egy középkort megidéző alkalom. A főtt hús amúgy is fatányérból, fakanállal az igazi, a csontról pedig kézzel és foggal is le lehet szedni az omlós húst. A friss ebéd gőze keveredik a tűzifa füstjével és a lovak illatával. Eközben gyerekek vívnak a fából felépített vár tövében, és mindehhez hangos töröksípok és dob diktálják a ritmust. Egyikük az édesanyját kérdezi: „Anya, bemehetek a várba?”. A harci játék vezetője pedig felkiált: „Mindenki mindenki ellen!”

A kis patak partján felállított kunyhók mellett kézművesek dolgoznak és vásárosok kínálják portékájukat. A gyermekek emitt a kecskéket simogatják, amott a várba másznak be, másutt pedig agyagedényt készítenek. De mindenütt tapintható az izgalom, a harcosok hamarosan megostromolják a várat, majd később átadják a helyüket a hatalmas szörnyeknek. A zsámbéki Zárdakertben vagyunk, ahol – csakúgy, mint egy középkori faluban – az Uradalom Egyesület alkalmán mindenki talál magának elfoglaltságot. 

* 

Fékomadta – biztosan sokunkban felmerül a kérdés, hogy mit is jelent ez a szó, és hogyan lett egy kisváros rendezvényének elnevezése. Amikor a szervezők évekkel ezelőtt azon gondolkodtak, hogy mi legyen az esemény neve, egyikük felkiáltott, hogy legyen Fékomadta. Mária Terézia idején ez a szó még súlyos börtönbüntetést vont maga után. Hogy miért, annak mindenki nézzen utána. Később viszont egy ízes feddő, kedveskedő szitokszóvá vált. Mintha azt mondanánk, hogy „teringette!”. Amint a helyszínen megtudjuk, a szó szelídítése Móricz Zsigmondhoz köthető. 

– Az évek során szoros együttműködésbe kerültünk Magyarország legjobb, Árpád-korral foglalkozó csapataival, hagyományőrzőkkel, kísérleti régészekkel. Mára kialakult a fesztivál arculata, és az is letisztult, hogy mit és miért szeretnénk megvalósítani. Belekezdtünk egy majorság építésébe is, egy olyan uradalmat hozunk létre, amely kapcsolódik a középkorhoz. Kiindulópontunk a XI. század vége, amikor vélelmezhetően egy francia eredetű lovag érkezett Zsámbékra – ismerteti céljaikat Fejér Máté, a fesztivál főszervezője, akitől azt is megtudjuk, hogy a legújabb kutatások szerint a nemzetséget alapító Aynard 1097-ben érkezhetett Könyves Kálmán leendő feleségének – egy szicíliai, normann származású grófnőnek – a kíséretében. A lovag Zsámbékot és környékét kapta birtokul, leszármazottai pedig a zsámbéki premontrei prépostság alapítói, az Öregtemplom építői lettek. 

Fejér Máté – aki szobrászként már a német lakosság elűzetésére emlékeztető emlékművet is készített Zsámbéknak – hangsúlyozza, elengedhetetlen, hogy a mai digitális világban legyen olyan alkalom, amikor a családok és a gyerekek megismerhetik, milyen az, amikor az ember együtt él a természettel. Mint mondja, fontos, hogy egy településnek legyen erős identitása, amellyel kialakulhat a valódi élhető közösség. Ezért indították el a fesztiváljukat, kezdetben a helyi idegenforgalmi egyesülettel közösen. A rendezvényben igyekeznek megmutatni a helyi értékeket, így a helybeli szolgáltatókat és kulturális szereplőket is egyre szélesebb körben szeretnék meghívni a jövőben. Magyarország mellett érkeztek hagyományőrző csapatok – egyebek közt – Bulgáriából, Lengyelországból, Szerbiából és Szlovákiából is az eseményükre. 

A fesztivál egyik kiemelt támogatója Zsámbék város önkormányzata, amely kezdetektől Fejér Mátéék ötlete mellé állt. A település első embere képviselőtársaival együtt nagyon fontosnak tartja az idegenforgalom fejlesztését. 

– Az elmúlt tíz évben több olyan rendezvény is megvalósult, amelyek nagyobb produkciókként működtek. Az is megfogalmazódott bennünk, hogy Zsámbék középkori múltja nagy lehetőséget jelent turisztikai értelemben, de ezt korábban nem használtuk ki kellőképpen. Az idén hatodik alkalommal megszervezett Fékomadta szervezői ezen változtattak, és az eseményük igazi különlegességgé vált a hazai fesztiválpiacon. Évről évre egyre többen érkeznek hozzánk, hogy elmerüljenek a középkori élményekben, betekintsenek Zsámbék Árpád-kori múltjába. Mindezt úgy, hogy a család minden tagja megtalálhatja a megfelelő elfoglaltságot reggeltől estig – hangsúlyozza Horváth László. Zsámbék polgármestere hozzáteszi: a siker egyik kulcsa, hogy az Uradalom Egyesület a legprofesszionálisabb hagyományőrző csapatokkal dolgozik együtt. 

A szervezők szakértelmével szembesülünk mi is, amikor lépten-nyomon találkozunk az élő Árpád-kori falu tagjaival: kézműves mesterekkel, zenészekkel, a látványkonyhával, a hagyományőrző csoportok tagjaival és a bemelegítő haditornával. De azt is megtapasztaljuk, hogy a fesztivál nemcsak a szórakozás és a találkozások élményét nyújtja, hanem a múltat kutatóknak, a kísérleti régészet szakembereinek is fontos adalékokkal szolgálhat. A Fékomadtára érkeztek meg ugyanis a Visegrád–Esztergom–Zsámbék útvonalat, a Királyok útját megjárt túra résztvevői, akik egy szakmai zsűri döntése után kaptak helyet a csapatban. A válogatott lovasok és gyalogosok, akik korhű eszközöket használtak útjuk során, azt mutatták meg, hogy annak idején egy lovag hogyan juthatott el egyik pontból a másikba.

* 

Miközben dr. Viszokay Kornél a frissen felépített kemencét fűti az agyagedények kiégetéséhez, művészettörténész felesége az elkészült portékákat árusítja. Gyermekeik ezalatt kardvívásban és a birkacinca elnevezésű játék levezénylésében jeleskednek. Az önfeledt fiatalok gyakorlásába nagyobb „gyerekek” is odakeverednek, akik szemtelenül kihasználják testi fölényüket, sőt időnként lesből támadnak. Ezt azonban egy idő után megunják a becsületes felnőtt vitézek. Jól ellátják a baját az orvul gyerekekre rontóknak. Persze ne ijedjen meg senki, a speciális, polifoamból készült kardél még senkit sem sebesített meg komolyabban. A gyakorlást követő birkacinca során két csapat küzd azért, hogy megszerezze a „birkát”, ehhez karddal kell legyőzniük egymást. Természetesen az győz, aki állva marad. De térjünk vissza a kézművességhez! 

– Csodálatos anyag az agyag. A családunk kilenc generáció óta foglalkozik fazekassággal, én nagyapámtól tanultam a mesterséget. Az orvosi munkám mellett, amikor csak lehet, a koronggal dolgozom. Németországban gyógyítok neurológusként. Ingázok a két ország között, és részmunkaidőben itthon készítem az agyageszközöket. Az elektromos korongom nagyapám testvéréé volt, 1959-ben került a családhoz – mondja dr. Viszokay Kornél, miközben a kíváncsi és tettre kész gyermekek sorban állnak az asztalánál, hogy odaférjenek az agyaghoz. 
– De egy középkori fesztiválon az elektromos korong szóba sem jöhet – vetjük közbe. 
– Tudok lábbal hajthatós koronggal is dolgozni. A középkori Magyarországon egyébként a XIV. századig nem használtak ilyen eszközt sem. 
– És hogyan lesz fekete színű a kerámia? 
– Az elkészült mintás edény felülről kerül be az alulról fűtött kis kemencébe, amelynek a tetejét cserepekkel fedjük le. A fekete égetéshez intenzívebben kell tüzelni. Kilencszáz fokon vörös lesz a kerámia, de a tűznyílások lezárásával a redukciótól, vagyis az oxigén elvételétől és a fából felszabaduló szabad széntől válik feketévé. 

Néhány méterrel távolabb, a kemence füstjének árnyékában Imre Sándor mutatja meg a kíváncsi szemeknek, hogyan kell mészkövet faragni. Bár a legtöbben fafaragóként ismerik őt, a kőhöz is ért. Mint mondja, fontos megismernünk a kézműves kultúrát. Alig kezdünk el beszélgetni, már jön is a következő érdeklődő. 
– Kipróbálhatja a kislányom a kőfaragást? – kérdezi egy édesanya. 
– Persze, keresünk neki helyet. Vésővel megtisztítjuk a felületet, hogy sima legyen, mint a rajzlap, és már lehet is kezdeni a munkát – feleli Imre Sándor, és a következő pillanatban már a kislány dolgozik a vésővel és a kalapáccsal.

* 

A vár előtt zajlik az ostrom, a zenészek fokozzák a hangulatot. Egyre hangosabb és gyorsabb a dudák, a dobok és a sípok ütemes dallama. A lovasság után érkeznek a gyalogos vitézek, majd kigyullad a várfal, az ostromlók pedig győzelmet aratnak. A hagyományőrzők fémből készült fegyverekkel küzdenek. Bár a csata nem egy valóban lejátszódott, ismert küzdelmet mutat be, azonban mégsem csupán egy veszélytelen játék zajlik a szemünk előtt. Kardok és kopják csattannak a páncélokon, vérteken, pajzsokon, mindeközben nyilak is repülnek a várvédőktől. Fontos az odafigyelés, hiszen a fegyverek könnyen bajt okozhatnának. Látszik, hogy gyakorlott harcosok küzdenek egymással, olyanok, akik valóban megélik a középkor időszakának szokásait. A szervezők – és mindenki – nagy örömére azonban most sem történik baleset – sem a csata résztvevői, sem a nézők között. 

Miközben zajlik a küzdelem a patak menti harctéren, kissé távolabb a Deák Bill Blues Band korábbi gitárosával, Fejér Simonnal futunk össze, aki az esemény zenei programját állította össze. Néhány éve megalapította a – Fékomadtán is fellépő – Hangdagasztó nevű gyerekcsapatot, amely már nemcsak zenekarként, hanem közösségként is működik. Középkori és magyar népzenén alapuló saját muzsikát játszanak, és olyan élményt szeretnének átadni, ami manapság egyre ritkább. Fejér Simon – aki gyermekkora óta zenél – a Messessippi együttessel blueszenét is játszik, valamint a Hangszervándor című interaktív zenei előadással járja az országot. 

– A hagyományőrzés életvitel, átszövi a mindennapjainkat. Testvéreimmel már kisgyermekkorunk óta rajongunk a középkor világa iránt. A rendezvényünknek egyik célja, hogy beemeljük az embereket ebbe az elvarázsolt, hangulatos világba, hogy valami olyat mutassunk nekik, amiben látszik a közösség munkája, a régi korok veretes kézművessége, muzsikája, mitikus gondolkodása, és persze a rendkívül izgalmas csatározás. Egy valódi élmény átadása ebben a digitalizált világban – mondja a zenész, aki hozzáteszi, hogy csakúgy, mint korábban, a Fékomadta most is remek zenei élményeket kínál. Ezt magunk is megerősíthetjük: a Hangdagasztó fiataljai ámulatba ejtő energiával és örömmel adják elő dalaikat, a Valar és a Szelindek zenéjére pedig az ember minden porcikája megmozdul. 
Az ostrom után, sötétedéskor megelevenedik a középkori ember misztikus világa. Elindul a fáklyás vonulás a zsámbéki bestiarium résztvevőivel, élükön a szörnyekkel, a boszorkányokkal és az óriásokkal, köztük a vitézzel, valamint a faunnal. A fáklyás menet után a hideg októberi estén választhatunk: a korábbi csatatér helyén gyújtott tüzek mellett, vagy a Nyakas-hegy boraitól, esetleg a zenekar előtti tánctéren mozogva melegedhetünk. Miután mindhármat kipróbáljuk, hazafelé indulunk, és megállapítjuk: az idei Fékomadta sem múlt el élmények nélkül. Ezt erősíti meg bennünk Fejér Máté is: – A Fékomadta egyedülálló hangulatú fesztivál lett az évek folyamán. Egy igazi időalagút, melybe, ha belépünk, hatalmas sátoros ünnepen találjuk magunkat az Árpád-kori Zsámbékon. Egy kis fricska a digitális világnak, mert itt minden élmény személyes, minden tárgy kézzel készül, szeretettel, és a természettel együtt élve. Olyan életérzés, mint egy nagy családi találkozó.