A múzeumgyűjtő kálváriája

E házban sem lakott a keszthelyi Schwarz Dávid 1871 és 1877 között, így itt sem vásárolhatta meg özvegyétől huncut F. Zeppelin a léghajó tervrajzát és vele világhírnevét. Aztán Berlinben rálelt, azóta nem Schwarzok, hanem Zeppelinek úsznak a légben – olvasom a tábla vésetét a műemlék jellegű épület falán a városközpontban. A merev szerkezetű, könnyűfémből készült, kormányozható léghajó feltalálójának állított emléket a művész, hogy Schwarz Dávid neve ne merüljön végleg feledésbe. Mellette a másik dombormű azt a jelenetet ábrázolja, amikor „Nádi Jancsi megüli a szilaj bivalyt a párizsi világkiállításon”. Ezen a keszthelyi „Globe”, azaz a Pethő-ház látható 1911-ből, azon meg „Ferencz József a Kisfaludy fedélzetén Keszthelynél”. 

A domborművek alkotója, Túri Török Tibor igazán egyedi „darab”, komoly és bohém egyszerre. Az biztos, hogy a tárgyak megszállottja: ötven év fanatikus gyűjtése lapul hét múzeumának vitrinjei mögött. A repertoár széles és tarka, a Történelmi Panoptikum egyházviseleti tárlatával szemben a Kínzó Múzeum – Horrorárium, a Vidor Játékmúzeum alatti pincében pedig az Erotikus Panoptikum csalogatja a látogatókat. Akkor most már legyen teljes a sor: az említetteken kívül még a Babamúzeumot, a Nosztalgia és Giccs Múzeumot, valamint a Csigaparlament kiállítóhelyét működteti önerőből – ezek együtt évente több mint 40 ezer látogatót vonzanak Keszthely Sétáló utcája mentén, a Festetics-kastély közelében. 

Na, de mégis kicsoda ez a csodabogár múzeum­gyűjtő?! 

– Úgy 16 éves koromig tartott a „mindent lerajzolni, papírra vetni” szenvedély – meséli a kacskaringós kezdetekről. – Aztán megcsaltam a grafikát, a beatzene szele magával repített. Több zenekarban is játszottam, majd abbahagytam.

Sokfélét tanult, Somogyba kerülve szakiskolai tanár és diákotthoni nevelő is lett, rajzszakköröket vezetett, több tanítványa később elvégezte a képzőművészeti főiskolát. „Velem szembejött az élet, öt gyerek, építkezés.” Vállalkozásba fogott – működtetett éttermet, büfét –, és közben 1999-től sorra alapította a múzeumokat. 

– A babamúzeummal kezdődött. Mindig szerettem a néprajzot, sokat jártam Erdélyben. Tudtam, hogy meg kell őrizni a múltat, aminek fontos része a népviselet. Határon túli újságok segítségével pályázatokat írtunk ki, balatoni nyaralást és pénzjutalmakat sorsoltunk ki azok között, akik viseleteket küldenek be. 

Fordul a zár a lakatban, fény gyúl a sötét termekben, és magán-idegenvezetést kapunk a látogatók nélküli kiállítóterekben. Az épület valamikor magtár volt, anno Túri Török Tibor megvásárolta, és Közép-Európa legnagyobb népviseletes babamúzeumát alakította ki benne az elmúlt 26 év alatt. A „modellek” sem akárhol, a herendi porcelángyárban készültek. 

– A néprajztól nem áll messze a történelem, vagyis a Történelmi Panoptikum valahogy adta magát. Aztán jöttek sorban a többiek. Sokáig kereskedtem, a piacokat jártam, eközben is gyűjtöttem a tapasztalatokat, és nem utolsósorban a múzeumok anyagát az ott szerzett tárgyakból gyarapítottam. Szinte támogatások nélkül, mindig egyedül kellett fenntartanom a gyűjteményeket. Bevallom, az Erotikus Panoptikumot csak azért hoztam össze, hogy a többit, a valóban értékeseket könnyebben fönn tudjam tartani. Ráadásul – dacolva a balatoni, mindössze két-három hónapig tartó nyári csúcsszezonnal – ezek a helyek eddig egész évben nyitva tartottak. 

∗ 

Egészen január közepéig. Akkor ugyanis az alapító-tulajdonos a magánmúzeumok bezárása mellett döntött. Az érdeklődőket a közösségi oldalán tájékoztatta elhatározásának okáról: „Helyben úgy döntöttek, hogy nem használhatom a múzeum megnevezést, megemelik a bérleti díjakat, de a szobraim is útban lettek.” 

Mint kiderült, Túri Török Tibor hét belvárosi magánmúzeuma közül kettő működik önkormányzati ingatlanban. Ennek ürügyén igyekezett fogást találni a Köztársasági Érdemrenddel kitüntetett szobrászművészen az új városvezetés. 

– Huszonhat éven át pártállástól függetlenül, ha nem is anyagi, de erkölcsi támogatást kaptam Keszthely polgármestereitől. Eddig a jobb- és a baloldal is dicsérte a munkámat, pedig nem voltam és nem vagyok egy pártnak sem tagja. Nemrég behívtak a polgármesteri hivatalba, és azt közölték, hogy apasztom a város bevételét – mondja keserűen. – Másfél évtizeddel ezelőtt a Vidor Játékmúzeumot és a pincében az Erotikus Panoptikumot az önkormányzat romos épületében nyitottam meg; ez a régi Mikus Galéria, ami ott állt már hat-nyolc éve üresen. A felújítás, a pincerendszer szigetelése egy családi ház árába került. Lehetőségem volt választani, hogy lebérelem a befektetett összeget, vagy bérmentesítenek és csak az áfát fizetem évről évre. Én sajnos az utóbbit választottam. Ez a két múzeum a Sétáló utca háta mögött van, most mégis egy belvárosi üzlet négyzetméter-tarifájával szoroztak, ezáltal horror összeget generáltak, amelytől én eddig úgymond „megfosztottam” a várost. Most a korábbi szerződést meg akarják változtatni, komoly díj fizetésére köteleznének. 

A tulajdonos szerint az önkormányzati számítások a múzeumok jövedelmezőségéről komolytalan, mert az adók, a bérek, a rezsi stb. felemésztenek mindent. A nyári bevételt a téli jobbára nullázza. Három éve már, hogy nincs miből fűteni, a pénztárakban hősugárzók párásítják az ablakot, a játékmúzeumban közel egy éve csőtörés miatt nincs víz. Nem egy helyi iparos ingyen javított, karbantartott nála, tudván, hogy elhivatottságával a települést szolgálja. 

– Aki nyerészkedéssel vádol, maga is nyisson egy-két ilyen múzeumot! Másutt a magánmúzeumokat támogatni szokták – bérletidíj-mentességgel, működési támogatással –, és nem hasznot húzni belőle. Én nem kértem támogatást a várostól, igyekeztem a múzeumokat minden áron fenntartani, és így, közel nullán is üzemeltetni. A szerény hasznot mindig visszaforgattam az épületek állagmegóvására, a gyűjtemények bővítésére. 

Meghatódva beszélt arról a szimpátiacunamiról, amit a bezárások híre generált. A belvárosi kereskedők és vendéglátósok civil demonstrációt szerveznek a kulturális intézmények helyben tartásáért. 

∗

Csótár András, a vármegyei közgyűlés képviselője 2002 és 2024 között Keszthely kultúrát felügyelő bizottságának elnökeként dolgozott. A magánmúzeumok körül kialakult helyzet kapcsán emlékeztette a helyi városvezetést: Turi Török Tibor keszthelyi lokálpatrió­ta, mecénás és kulturális nagykövet, múzeumai és a Kárpát-medencében avatott mintegy kétszáz szobra, domborműve által „folyamatosan öregbítette városunk hírnevét”. A kiállítások fenntartásához tudomása szerint egyszer sem fordult anyagi támogatásért az önkormányzathoz, mindent önerőből oldott meg. Számtalan iskolai történelmi versenyt, előadást támogatott, ingyenes tárlatlátogatásokat szervezett a diákoknak. 

Azt is felelevenítette, hogy amikor 2009-ben a Pro Cultura Keszthely Díjat a népviseletes babamúzeumnak ítélte az önkormányzat, az azzal járó félmillió forintot Túri Török Tibor nem vette át: felajánlotta azt a városban működő kulturális egyesületek, csoportok, iskolai szakkörök javára. Csótár András úgy fogalmazott: nélküle és a kiállításai híján „sokkal szegényebb lenne Keszthely, az a város, amely 2005-ben az országban elsőként érdemelte ki a Kultúra Magyar Városa megtisztelő címet”. Lakosságarányosan itt található az egyik legtöbb muzeális gyűjtemény hazánkban, ez pedig a Festetics-kastély és a Balatoni Múzeum mellett Túri Török Tibor magánintézményeinek köszönhető. A politikus arra kérte a város jelenlegi irányítóit, támogassák a magánmúzeumokat, biztosítsák a működéshez szükséges feltételeket, segítve az alkotót Keszthelyért végzett áldozatos munkájában. 

Nagy Bálint, a térség országgyűlési képviselője felelős döntést vár a keszthelyi városvezetéstől. Bízik abban, hogy belátják, hibát követtek el, és nem fognak Keszthely érdekeivel ellentétes döntést hozni. 

Lapunk megkeresésére Keszthely önkormányzatától az a válasz érkezett, hogy február 4-én egyeztető megbeszélést tartanak Keszthely város múzeumainak tulajdonosaival, többek között Túri Török Tiborral is. Lapzártánk után, a megbeszélést követően fognak tájékoztatást nyújtani. 

∗

Turi Török Tibor is bizakodó, pedig azt mondja, hogy a köztéri szobrait érintően is felvetődtek kérdések. Felmerült továbbá a múzeum elnevezés használata is, amiről 1997-ben született egy törvény: ennek értelmében kiállítóhely elnevezésre jogosultak a jelenleg múzeum nevet viselő gyűjtemények kiállítóhelyei. Az önkormányzati „rapporton” azt bizonygatták, hogy nem lehet múzeumnak hívni az intézményeket, ha ott nem folyik kutatómunka. 

– Nehezen élem meg ezt a vegzálást, de nagyon bízom a megegyezésben. Több települési önkormányzat jelezte már, hogy örömmel fogadnák a múzeumokat, így ha a keszthelyivel nem sikerül megegyezni, könnyen lehet, hogy felpakolom a teljes magángyűjteményt és elköltöztetem… Őszintén szólva én nem szívesen mennék el innen, én Keszthelyen, Keszthelynek hoztam létre őket. Több mint harminc évvel ezelőtt azt éreztem, végre otthonra leltem itt. 

∗ 

Nagy mesemondók vigyázzák a Vidor Játékmúzeum bejáratát. Kint még csak-csak melengetett az erőtlen téli napsugár, de bent valóban szorosabbra kell húzni a kabátot. A sok ezer darabból álló, pazar játékgyűjtemény hagyatékból, bolhapiacokról állt össze, de van itt például egy olyan favár, amit 1944-ben szülők készítettek a kisfiuknak karácsonyra. Félszobányi helyet foglalnak el a plüssmackók, a mennyezetről régi babakocsik lógnak. 

Apropó, kocsik! Az ablak alatt sorakozik a gye­nesdiási Tóth Attila régi, pedáloskisautó-gyűj­te­mé­nyéből jó néhány darab. A férfiról tudni kell, hogy a vatera.hu által meghirdetett szavazáson „az ország legfanatikusabb gyűjtője” címet nyerte el 2012-ben. 
– Nem csak a gyerekek, a felnőttek is szívesen bejönnek hozzám. Időutazást, nosztalgiázást kínálok nekik – mutat körbe Európa legnagyobb játékmúzeumában. – Miért csinálom? A gyűjtés nekem életelixír. De biztos, hogy van bennem egy kis birtoklási vágy is – teszi hozzá mosolyogva. 

Túri Török Tibor mások nagysága előtt is elismeréssel hódol. Megvásárolta és kiállította azt a 4,5 millió csigaházból épült Parlament-makettet, ami a Guinness-rekordok közé is bekerült. Kreitner Béláné Ilona néni (1920–2009) 1975-től, 14 éven keresztül készítette a zalai Úny községben az Országház élethű, méretarányos makettjét: csaknem 8 méter hosszú és 2,5 méter magas. Az ország különböző bányáiból, külszíni fejtéseknél gyűjtötte a pannon-tengeri maradványokat, majd ezeket ragasztgatta fel emberfeletti türelemmel a makett betonból és vasból készült vázára. 

Sok ideig váratott magára, míg a falu különböző pajtáiból, üres óljaiból méltó helyre, Keszthelyen közszemlére került. Ez idő alatt külföldre vitték volna, sok pénzért, de Ilona néni nem adta el idegen honba. Az épületet végül 1999-ben Túri Török Tibor gondjai­ra bízta, aki egy hatalmas vitrinben állította ki – miután kamionnal megérkezett az adomány, és több ember egyhetes munkájával összerakták. 

A kezdetektől eltelt évtizedek során fordult a történelem: a kupola csúcsán, ahol eredetileg „csigavörös csillag” díszelgett, ma már a magyar zászlót látni. Már amikor nyitva van a keszthelyi magánmúzeum…