A szorítóban

Kemecsén született, s Kemecse itt-ott magáénak vallja, pedig nem ott éltek, de az akkori kor gyakorlata szerint édesanyját a kemecsei szülőotthonba szállították be, hogy megszülje. Váradi János vasmegyeri, negyedikes koráig ott járt általános iskolába, aztán szülei a jobb megélhetés reményében Nyíregyházára költöztek. 

– Rendre jártam könyvtárba mese-, majd indiános könyvekért, és már Nyíregyházán élve hatodik osztályos nebulóként került a kezembe John Cottrell író Muhammad Aliról írt életrajzi kötete. A végzet embere című könyvet olvasva kedvet kaptam az ökölvíváshoz, és csináltam egy homokzsákot, amelyet a fáskamrában, egy gerendára akasztva, a könyv képei alapján ütni kezdtem. Kesztyű nélkül kezdtem, de lement a bőr az öklömről, ezért édesanyámat megkértem, hogy egy téli kesztyűt alakítson át zsákütőnek. Kívülre varrt egy négyszögletes, vattával bélelt zsebet, így kímélte az öklömet. 

Ali kiállt a hitbéli elvei mellett, hogy ő nem akar sehol sem katona lenni, ezért a mellőzését vállalva nem vonult be a vietnámi háborúba. Persze – mint Váradi János mondja – első olvasatra nem ezek a mély dolgok ragadtak meg benne, hanem az, hogy világbajnok lett. Ugyanakkor, amikor 1975-ben Váradi János elkezdte az ökölvívást, kivett a könyvtárból egy másik könyvet is, amely a jógáról szólt, és párhuzamosan a jóga és a buddhizmus tanulmányozásába fogott. 

– Ha a sportorvosi vizsgálatokon valaki alkalmas erre a sportra, akkor járhat az edzésekre. És hat hónapi tanulást követően tehet technikai minimumvizsgát szabályismeretből és abból, hogy hogyan kell felöltözni, tehát valóban nem harmadfokú ismeretlenes egyenleteket kell megoldani. Majd alapállásból, ütésekből, védésekből gyakorlati bemutatót szükséges tartani. Ezt 1975-ben tettem meg, s onnantól versenyezhettem. Az ökölvívásban folyamatosan szükséges tanulni. Így lehet előre jutni. 

Váradi János szerint az ökölvívás különös sport. Ha valaki elmegy egy edzésre, és ha gerincferdülés miatt eltanácsolják, nem fog helyette elmenni futni vagy úszni, hanem nem fog sportolni. Az ökölvívásra úgy is lehet tekinteni, mint arra a sportágra, amelyik a legnagyobb esélyt adja a hátrányos helyzetűeknek a kitörésre, felemelkedésre. Aki nagyon akarja, az csinálja. 

– Én normális körülmények között nőttem fel. Édesanyám egyedül nevelt minket, mivel édesapám meghalt. Nem voltunk gazdagok, de nem is nélkülöztünk, ha vacsora nélkül feküdtem le, akkor az szándékos volt, mert az 51 kilós súlyomat tartanom kellett egy-egy közelgő verseny miatt. 

∗ 

Váradi János a Nyíregyháza VSC kötelékében sajátította el a boksz alapjait, és első jelentős sikereit is a Vasutas színeiben aratta. Juniorként világbajnoki harmadik helyezést ért el, és az olaszországi Riminiben Európa-bajnok lett. Jó teljesítményével meghívót érdemelt ki a magyar ökölvívás krémjébe, a válogatottba, és utazott el nyolc sporttársával együtt 1980-ban a moszkvai olimpiára, ahol aztán Szántó József tanítványaként valósággal berobbant a nemzetközi ökölvívás élmezőnyébe. A 19 esztendős, vékonydongájú, szőke fiatalember kirobbanó formában kesztyűzött a légsúlyúak mezőnyében, ez pedig a dobogó harmadik fokáig emelte. Váradi súlycsoportjában a bolgár Petar Leszov nyert, őt követte a szovjet Mirosnicsenko. 

– Moszkva után az egész 1981-es év valójában egy élménybeszámolós országos turné volt. Talán ennek a következtében a tamperei Eb nem úgy sikerült, ahogy kellett volna. Túl nagy volt a felkészülési hajtás az olimpiára, így kicsit megcsömörlöttem, vagy inkább a túledzettség állapotába kerültem. Emlékszem, a hajtós felkészülés, az olimpiai siker és az országjárós élménybeszámoló után mikor mentünk ki Tamperébe, már akkor azt beszéltük, hogy milyen jó lenne otthon lenni. 

Papp László, a háromszoros olimpiai bajnok nemcsak edzője, hanem a válogatott külföldi kalandozásai során a szobatársa is volt. „Nagyon jó emberként ismertem meg. Egyszer a Szabadság-hegyen kiszúrt engem a buszon a mögöttünk jövő kocsiból, megállt, feljött a buszra, és kérte, hogy üljek át az autóba, mert elvisz. Később nagyon sokat viccelődtünk, húztuk egymást. Egyszer Rómában este én már feküdtem az ágyban, néztem a tévét, amikor feljött a szobába. Kértem, hogy hangosítsa a televíziót, mert nem értem, mit mondanak. Megtette, de újra kértem, hogy még adjon rá hangerőt, mert még mindig nem értem. Ezt még vagy kétszer megismételtük, mire megszólalt: Jani, ezek olaszul beszélnek, azért nem érted. Mire én: akkor jó, mert azt hittem, süket vagyok, azért nem értem. Büntetésből hoznom kellett neki egy üveg bort. Egy másik alkalommal feltűnően dicsért valakiknek edzésen, mondta, hogy ez a Váradi Jani mindent megcsinál nekem, amire kérem. Úgy mondta mindezt, hogy én halljam, miközben zsákolok. Egyszer aztán odaszólt: Jani, menj csak át a falon! Erre én: hányszor?” 

∗ 

Négy esztendővel később számos nemzetet, így őt is távol tartották az Egyesült Államokban rendezett „kettétört olimpiától”, ami az akkorra már sokkal érettebb versenyzővé váló Váradi Jánost is megviselte. Azonban az 1988-ban még mindig csupán 27 esztendős ökölvívó, aki ekkoriban már a Debreceni VSC-ben készült, Szöulban ismét bizonyította, hogy lehet rá számítani, hiszen Dél-Koreában a kilencedik helyre „bunyózta” be magát. 1979-től 1989-ig válogatott, Japánban, az USA-ban, Dél-Koreában is járt. Később Váradi már a profi karrierjére készült. A profik között hat mérkőzése volt, mindegyik után győztesen távozhatott a szorítókötelek közül. Aztán visszavonult, s edzőként dolgozott, saját klubja is volt, legismertebb növendéke a pekingi olimpikon Kalucza Norbert. 

– Gyerekei vannak? 

– Viccesen úgy szoktam mondani, hogy három gyerek meg egy lány. János, Klára, Szilveszter és Máté. Igen, a Szilveszteren meglepődnek sokan. Volt egy sporttársam, akit Hideg Szilveszternek hívtak, és ez megragadt bennem. Vannak jeles képviselői ennek a keresztnévnek Vizi E. Szilvesztertől Silvester Stallonéig, de nem a tudományos ikon, s nem az akcióhős miatt kapta ezt a keresztnevet a gyerek, hanem Hideg Szilveszter oroszlányi sporttárs miatt. A Szilveszter amúgy azt jelenti, hogy erdő mellett lakó férfi, és sokáig, a nyolcvanas évek végéig Bocskaikertben egy erdő melletti nyaralónk volt. 

∗ 

Elvégezte a Testnevelési Főiskolán a sportmenedzser szakot, megszerezte az ökölvívó-szakedzői képesítést, majd a vállalkozási menedzser szakot. Sokáig a megyei napilapnál hirdetésszervező, 2019-től Debrecenben az Észak-Alföld Füszértnél a raktárban csomag-összeállító, s öt éve egy nagy forgalmú debreceni szakrendelőben a betegkoordinálás a feladata. 

– Felkísérem a beteget, vagy kerekesszékkel tolom, de a lift kezelése is a feladatom, és a sorszámkiadó automata mellett is szolgálok. Az időpont előtt 30 perccel adja ki a sorszámot, ha beírják a tajszámot. 

– Megismerik? 

– Előfordul. 

Nem követi igazából a volt ellenfelei élettörténetét. A dolgos hétköznapokon nincs idő nosztalgiázni. A Facebookon egy orosz bíró és egy angol fiú az ismerőse, „de azzal nem egy súlycsoportban vagyok”. A bolgár olimpiai bajnokkal, Peter Lesovval találkozott már, mikor itt járt Magyarországon. Sőt telefonon is beszélt vele, mert a házukban lakik egy bolgár származású hölgy, aki örömmel tolmácsolt nekik. 

A bokszvilág történéseit figyelemmel kíséri. A japán Naoya Inoue játékát nézte legutóbb. Na és a játékstílus változott-e? Amikor kezdte, 8 unciás kesztyűk voltak használatban, azóta bejött a 10 unciás is, hogy az ütés nagyobb felületen lágyuljon el, aztán hol előírják a fejvédő alkalmazását, hol pedig nem, most csak a fiataloknak és a nőknek kötelező. Más a lábmunka, más az alapállás, és változott az ütések kivitelezése is. 
Aztán olvasta Mijamoto Muszasi filozófus, kardforgató élettörténetét is, ő a kétkardos vívás kidolgozója is. Váradi János nyugodt típusú, s ez az ökölvívásban előny. Nehezebben szaladt bele egy pofonba. Ehhez szerinte sok elméleti tudás volt szükséges: olvasta például Szun-Cetől A háború művészetét. 

– A harc csalások folyamata. Dubec tanár úr kérdezte a TF-en, hogy mi a különbség a stratégia és a taktika között. A stratégia kidolgozásánál még nincs ott az ellenfél, végiggondolod, hogy mit tud, mik az erősségei, hogyan kellene ellene küzdeni, a taktika viszont már egy kész helyzetben szükséges… Mindig oda üss, ahol nem védik. A gyenge a gyomra (…) de ütök fejre, mintha nem is lenne teste, szokja meg, hogy ott védekezik. Oda üssek egy ideig, ahol várja, de én máshol akarom lebombázni. Gyerekként más volt az egész, bementél a szorítóba, és bimbumm-bimbumm az egész. 

Váradi János légsúlyban, 51 kilóban versenyzett. Ötvennégy kilósan fejezte be a pályafutását, és most, sok évtized elteltével is csupán 58 kilós. Fehér köpenyben megy a szakrendelő felé, zsebében ott a szokásos maszk. Kilenckor kezdődik a műszakja, de szeret legalább fél órával előtte már ott lenni. A szorítóból sem késett soha. Fejkendős néniket, öregurakat, karonülő gyermekes anyákat, begipszelt lábú fiatalokat pillantok meg az ellátásra váró emberek tömegéből. 

És van egy örök igazság is. Tőle hallottam. Ott motoszkál a fejemben most is. 
„Hosszabb úton gyorsul a hátsó kéz, az lesz a nagy erejű ütés.”